Én Jézus-követő, újjászületett keresztény ember vagyok, és tartom a Teremtő által elrendelt pihenőnapot, mely a hetedik nap, a szombat. Tudom, hogy a jelenlegi naptárunkban a vasárnap a hetedik nap, de ez emberi elrendezés. Isten időszámításában – és a Biblia lapjain – a vasárnap a hét első napja, a szombat pedig a hetedik.
Miért tartom a szombatot Istennek odaszentelt pihenőnapként?
Azért, mert a szombati pihenés, lelki-szellemi feltöltődés megtartása isteni, örök érvényű parancs, a Tízparancsolat 4. pontja.
Elevenítsük fel, hogy mit is kér tőlünk Teremtőnk eme örök érvényű, legalapvetőbb tíz pontban?
A Bibliában a Tízparancsolatot a 2 Mózes 20:1–17-ben és az 5 Mózes 5:6–21-ben találjuk, és így hangzik:
1. „Ne legyen más istened rajtam kívül!”
2. „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak! Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.”
3. „Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!”
4. „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.”
5. „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!”
6. „Ne ölj!”
7. „Ne paráználkodj!”
8. „Ne lopj!”
9. „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!”
10. „Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!”
Amint látjuk, a Tízparancsolat negyedik pontja az, hogy: „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.”
A hetedik nap, a Biblia és Isten naptára szerint a szombat, melyet Teremtőnk megszentelt, és azt kéri tőlünk, hogy azon a napon ne dolgozzunk, ne robotoljunk, azon a napon ne végezzünk semmi lélekölő munkát, hanem pihenjünk!
Milyen csodálatos Istenünk van! Ő kéri, sőt parancsolja nekünk, hogy pihennünk kell!
Egy napon nem szabad dolgoznunk, mert Isten tudja, hogy elfoglaltságot mindig találhatunk: minden nap lehetne sütni-főzni, lakást suvickolni, a kertben görnyedni, nagybevásárlást megejteni… De Isten kérése az, hogy egy napon – méghozzá szombaton – ne dolgozzunk, ne menjünk munkába, ne végezzük a szokásos dolgainkat, hanem csendesedjünk el, pihenjünk, és Isten dolgairól gondolkozzunk: olvassuk a Bibliát, imádkozzunk, elmélkedjünk, és nézzünk-hallgassunk bibliai témájú, lélekemelő kisfilmeket, előadásokat.
Az a hárítás nem állja meg a helyét, miszerint Teremtőnk „csak a zsidóknak” adta e törvényt. Nem, ez nem így van. Mózes akkor kapta e törvényt két kőtáblára írva, amikor a népet kihozta Egyiptomból. A Biblia pedig egyértelműen megjegyzi, hogy Mózessel „kevert sokaság” távozott Egyiptomból. Nemcsak az izraeliták, hanem nagyon sok egyiptomi is csatlakozott hozzájuk, és ment velük. Olyanok, akiknek elegük volt az egyiptomi bálványimádásból, a hamis „istenekből”, a démonok előtti tisztelgésből, és az egyetlen Igaz Istent, a Teremtőt akarták szolgálni, és az Ő népe kívántak lenni. Tehát a „kevert sokaság” kapta e törvényt a Sínai hegyen, nem csupán Izrael tizenkét törzse!
Az ÚR – JHVH – által megszentelt nap, melyen nem szabadna közönséges munkát végezni, az a szombat. Ebből a szempontból az angolok jól számolják a napokat, mert az ő hagyományukban még mindig a vasárnappal kezdik a hetet, mely valóban a Szabbath utáni első munkanap.
Ha az ember apránként rájön arra, hogy eddig ezt vagy azt rosszul csinált – ha nem is szándékosan, de sokszor tudatlanságból vagy nemtörődömségből –, akkor ugye a keresztényi élet folyamatos megszentelődésének folyamata megkövetelné, hogy amit eddig rosszul csináltunk, azon javítsunk, és életünk minden területét Istenünk akaratához igazítsuk.
Ahogy Pál apostol is tanácsolta, hogy mindent vizsgáljunk meg, és ami jó – ami helyes, ami igaz – azt tartsuk meg.
A keresztény ember élete egy állandó tisztulási, megszentelődési folyamat, mely az újjászületéssel kezdődik, amikor Isten kegyelméből a Szentlélek az emberbe költözik. Ettől a csodától kezdve számítunk Isten által elfogadott és megigazult embernek. Hogy is mondta Jézus Urunk? „Aki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten Országát!” (János evangéliuma 3:3)
Ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy Isten általi elfogadottságunk nem attól függ, hogy Istennek szenteljük-e a szombatot. Jó, ha ezt tesszük, mert csodás, felemelő, boldogító szombatjaink lesznek, de Isten előtti megigazulásunk és elfogadottságunk nem ettől függ, hanem az újjászületésünk megtörténtétől. Ahogy Jézus Urunk mondta Nikodémusnak:
„Újjá kell születned!”
Az Ószövetséget olvasva az ember felismeri, hogy a Szabbath vagy szombat tiszteletben tartása ránk is vonatkozik és máig érvényben van, hiszen a legalapvetőbb erkölcsi parancsgyűjtemény – a Tízparancsolat – része! A teremtés hat napja után a hetedik napon megpihent Urunk, és emiatt ezt számunkra, mint az emberiség egészére nézve, pihenőnapnak rendelte el. Tehát ez a teremtett emberiség egészére vonatkozó kérés, hogy a szombatot tartsuk tiszteletben, s szenteljük Istennek. És milyen csodálatos, kellemes dolog a szombat pihenőnapként tartása! Aki ezt eddig nem próbálta, nem is tudja miről maradt le!
Egyébként Jézus Urunk is tartotta a szombatot, de lazított a szigorú, az ember minden mozdulatát szabályozó és korlátozó rabbinikus hagyományokon. A szombat Jézus számára is pihenőnap volt, de tanított és gyógyított is e napon. Mondván: „A szabbat van az emberért, nem az ember a szabbatért.”
A szombat mint pihenőnap megtartásának semmi köze nincs a keresztény gyülekezéshez és az istentiszteletek megtartásához.
A korai apostolok is tartották a szombatot, de Isten imádatára gyülekeztek a hét minden napján! A keresztény gyülekezés tehát nincs naphoz kötve.
Ez a felállás, hogy manapság az istentiszteletek általában vasárnap zajlanak, emberi szokás, ami rendben is van, hiszen ahogy a Bibliából látjuk, az istentisztelet nincs naphoz kötve. Istent imádatára összejönni a hét bármely napján lehet.
Az egyház megszabta a vasárnapot mint gyülekezési-istentiszteleti napot, de a vasárnap nem bibliai követelmény.
Isten Szava sehol nem kéri, hogy a gyülekezés vasárnap legyen. Gyülekezhetnénk bármikor.
A szombat viszont szigorúan szombat, a bibliai hetedik nap, melyet Istenünk a megpihenésünkre és lelki-szellemi feltöltődésünkre rendelt el számunkra. Amikor Őrá gondolunk, Róla elmélkedünk, Hozzá szólunk, s tesszük a jót: embertársunkon segítünk, vigasztalunk, bátorítunk, hittel töltünk…
Isten követelménye, hogy őt lélekben és igazságban imádjuk, tehát az igazságnak megfelelően! És Isten állandó, nem változik, törvényei, követelményei és erkölcsi mércéje mindig ugyanaz. János apostol ezt üzeni ihletett levelében: „Mert Istent szeretni annyit jelent, mint engedelmeskedni neki. Ez pedig egyáltalán nem nehéz!” (1János 5:3)
Természetesen tény, hogy az ószövetségi követelmények nem mindegyike vonatkozik immár ránk, mert az ószövetségbeli ceremoniális törvényeket Jézus Urunk halála eltörölte. Immár nem kell kosok és bikák vérét áldozni az emberiség bűneiért, mert Jézus Urunk áldozati halála minden – megbánt – bűnünket elfedez. Mármint azokét, akik Őbenne hisznek… Ezért tehát Jézus vére által az állatáldozatok immár eltöröltettek, és a körülmetélkedés is idejét múlta.
Jézus Urunk és Megváltónk egyszerűsített és könnyített rajtunk: Ő a törvény lényegének-szellemének irányítása alá helyezett minket. Kereszthalálával minden népből és fajból való embert elfogadottá tett – azokat, akik hisznek Őbenne, és az újjászületés által megigazultakká váltak Őelőtte. Ezt az állapotot kell földi életünkben elérni!
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
