A Széchenyi Alapítvány a Hungarikum törvény alapján kezdeményezi, hogy gróf Széchenyi István szellemi hagyatéka deklaráltan is váljék hungarikummá.
Javaslatukat azzal indokolják, hogy Széchenyi István életműve páratlan, nem csak a saját korában volt kiemelkedő, hanem manapság az utókor számára is igen fontos értékeket hordozó személyiség. Cselekvő hazaszeretete minden magyar számára példaértékű. Nem véletlenül nevezték őt a leghívebb és a legnagyobb magyarnak. Széchenyi nem osztja meg a magyarságot. Akik találkoztak az életművével, akiket megérintettek Széchenyi gondolatai, azok szerencsésnek tartják magukat, és a maguk területén a tevékenységüket áthatja Széchenyi szellemisége.
„A Széchenyi-életművet határtalan kincsesbányának ismertünk meg, amelyet méltatlanul elhanyagoltnak találunk. Megállapítható, hogy még az értelmiségi körökben is nagyon alacsony szintű a Széchenyi-ismeret. A Széchenyi Alapítvány tevékenységének középpontjában a Széchenyi-ismeret növelése áll, hiszen mindenki számára elérhető a Széchenyi-életmű és a benne rejlő értékek, amelynek a kamatoztatása az egyén, a család, továbbá a magyar nemzet és az országunk alapvető érdeke.
Fordítsunk nagyobb gondot arra, hogy megismerjük, és gyermekeinket megismertessük a Széchenyi-életművel. Öntől is függ, hogy szélesebb körben váljék belsővé a Széchenyi-életműből fakadó cselekvő hazafiság. Ezért sokkal alaposabban és szélesebb körben tartjuk szükségesnek Széchenyit tanítani. Céljainak megismerése, az általa bejárt út, az általa alkalmazott eljárások a mai ember számára is gyakorlati hasznokat hajthat. A Széchenyi-ismeret növekedésével együtt jár a jó példa, az erkölcsi megújulás, a jelenlévő, de lappangó értékek markánsabb manifesztálódása is. Az lehet követendő példa, amiről bebizonyosodott a hasznossága, azt lehet szeretni, amit ismerünk” – olavsható az Alapítvány közlönyében.
