Hushegyi Gábor, akit a közelmúltban neveztek ki a budapesti Szlovák Intézet élére, terveiről és nézeteiről nyilatkozott a Duna Televízió Kárpát expressz című műsorában.
Hushegyi a pozsonyi Comenius Egyetemen filozófia-esztétika szakon diplomázott, tanított az egyetemen, majd művészettörténettel és művészetkritikával foglalkozott. 1994-2000 között a Kalligram Alapítvány kuratóriumának elnöke volt. 1995-1998 között a Szlovák Rádió magyar adásainak művészeti kritikusa, 1998-1999 között a Műcsarnok kurátora, 2004–2005 között a nyitrai Konstatin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Kara Nemzeti és Nemzetiségi Kultúrák Intézetének tudományos munkatársa volt. 2005 óta a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának kurátora, gyűjteménykezelője.
Robert Fico első kormányzása idején tanácsadója volt a Smer-es Pavol Paškának, a szlovák parlament elnökének.
Az új igazgató a Duna Televízió Kárpát Expressz műsorának vendégeként arra a kérdésre, hogy „Ön kit képvisel Budapesten? Egy beszélgetésen ugyanis azt mondta, hogy nem a felvidékieket képviseli, hanem Szlovákiát és a szlovákiai magyarokat”, így válaszolt:
„Elsősorban Szlovákiát képviselem. Ebben a tisztségben diplomata minőséget kaptam, és a szlovák kultúrát, szlovák művészetet, szlovák külkereskedelmet, illetve idegenforgalmat képviselem ebben a pillanatban Budapesten. Ugyanakkor magyar nemezetiségű vagyok, és én is azon többséghez tartozom Szlovákiában, aki szlovákiai magyarként határozza meg önmagát, és nem felvidéki magyarként”.
A szlovák-magyar vonatkozású konkrét tervei közül többek közt elmondta, hogy „több éve beszélünk egy közös történelem-tankönyvről, egy történelmi olvasókönyvről. Ha jól tudom, rövidesen elkészül, és ennek egyes fejezeteit szeretnénk témaként kezelni az intézet tevékenységében, a tudományos akadémia és az egyetemek munkatársai révén megbeszélni a résztémákat. Ezek nem biztos, hogy teljes összhangot eredményeznek, hiszen több történelmi esemény megítélése különböző a két ország tudósai között. Ugyanakkor vannak olyan pozitív művészeti próbálkozások és teljesítmények, amelyek nagyon jó művészeti választ adnak ezekre a nézeteltérésekre vagy a közös út keresésére. Ilyen például Dušan Trančik Történelemóra című filmje, amely keretében a szlovák filmrendező több középiskolát keresett fel, szlovák és magyar tanítási nyelvűeket Szlovákiában és magyarországi gimnáziumokat, ahol az érettségiző diákok és történelemtanárok révén bemutatták Trianon befogadását, illetve magyarázatát. Talán a művészet és a kultúra lesz segítségünkre abban, hogy megtaláljuk a közös nyelvet akár a tudomány világában is”.
Hushegyi Gábor a Magyarországon élő szlovákokra is nagyobb figyelmet szeretne szentelni. „A szlovák nyelv megőrzése Magyarország számára is fontos, hiszen ugyanúgy multikulurális állam, mint Szlovákia. Úgy érzem, ebben a kölcsönösségben lehet igazán megtalálni a közös jövőt.” – mondta.
Duna TV, Felvidék.ma
