Ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját Boráros Imre, Kossuth-díjas színművész, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja.
Boráros Imre művész úrnak!
Kedves Művész úr! Hihetetlen! Olyan születésnaphoz érkeztél, amellyel már nem henceg az ember, de mégis hálás az évekért, büszke is, hálás is az Úrnak, ha megéli e kort. Gondolom Te is így vagy vele. Hisz lélekben legalább negyven (vagy még ifjabb), szellemileg ugyancsak frissen, s fizikailag?
Boráros Imre az a sudár magas alkat, a megtartott elegancia, a kitűnő humorérzék, a súlyfölösleg nélküli férfiideál! Hogy csináltad? Sok férfitársad, alig ötvenen túl vagy előtt megirigyelhet. Azt mondják a lélekbúvárok, a hozzáértők: hogy ami belül van az ember lelkében, szívében, gondolataiban, az kisugárzik – az ezoterikusok ezt nevezik aurának?
Mi, akik már vagy ötven éve ismerünk, mindig és mindenkor ilyennek ismertünk. Nemcsak talentummal, művészi vénával megáldott színész vagy te, akit innen a végekről mindig is szerettünk, tiszteltünk, a komáromi színház doyenjei közül a legjobbak közé sorolva, de megismertük a színészi tehetség mellett az EMBERT is benned. A csupa nagybetűs embert.
A hazai és magyarországi kőszínházak talán legfoglalkoztatottabb szlovákiai magyar színésze voltál, s vagy még ma is, itt e sors próbálta végekről, akinek nemcsak a tehetség kibontakozása, élvezete, élménye, sikere volt a célod, de volt, van, és még lesz küldetésed ezért az anyaországtól egykor elszakított népért.
S te ezt a lelket, szívet, és reményt erősítő küldetésed vitted, viszed, és vinni fogod Pozsonytól Kassáig vagy a végekig, ma már az általad alapított Boráros Színház keretében, kedves és mindenben Veled együtt nemcsak élő, de egy gondolatban lüktető drága pároddal, Petrécs Anna művésznővel, és szűk stáboddal.
Hirdeted az írók, költők igéjét, elődeink sorstragédiáit, népünk, nemzetünk kínszenvedéseit versben, prózában, dalban emlékeztetőül, hogy ne feledjünk, s reményt, istenhitet, kapaszkodót adva a legnagyobb félelmünkben is. Mindezt végigkövethettük életpályádon a legnagyobb és legnehezebb műfajokban, az előadott monodrámákban (Dózsa, Esterházy, stb). Az irodalmi összeállításoknak, melyek nemzeti ünnepeink alkalmával felhangzanak előadásodban, mindig a vénánkban érezzük hatását. Felejthetetlen élményeket élünk át előadásaidon.
E pár gondolatban nem vagyok méltó, hogy soroljam életpályád, művészeted állomásait, csak az élmények, epizódok, szerepek élvezése által rakom össze az EMBER-t. Mert a színpadi szerepek alakítása, és a szünetek közötti, utáni beszélgetések által találtam olyan EMBER-re, aki itt és most él közöttünk a XXI. század rohanó embertömegében. Akinek nincs kora, nincs örökös rohanása, akinek bármikor és bárkihez van egy kedves és őszinte mosolya, szava, akinek még arra is van ideje, hogy a hazai magyar katolikus rádió, a Mária Rádió Mirjam önkéntese legyen, felolvasásokkal, szerepléssel, s ők tudják, mi mindennel segítve a katolikus médiát, az egyházat.
S mindezt végtelen szerénységgel, alázattal, tisztelettel végzed – s bizonyára ezért lettél kortalan e szép kerek születésnapon is, s ezért is szeretünk, és tisztelünk oly sokan.
S Boráros Imre művész élete, munkássága, eredményei, sikerei? A felvidéki magyar művészetvilág első Kossuth-díjas művésze (2014), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2004) tulajdonosa, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja, és számos további díj tulajdonosa. Mindez élete munkásságának értékmérője.
Isten éltessen Művész úr! Köszönünk mindent!
Adjon az Isten még sok-sok szerepet, általad üzenetet a jövő generációjának is.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
