Kárpát-medencei és hazai körkép a média helyzetéről

Izgalmas Kárpát-medencei és hazai, felvidéki körképet is kaptunk a magyar újságírás állapotáról a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának (KMÚEK) szeptember 19-22. között megszervezett találkozóján, Dunaszerdahelyen.
Sajnos a felvidéki szervezők igénytelenségét igazolja, hogy a Csemadok dunaszerdahelyi épületének meglehetősen lelakott nagytermében, csupasz (piszkos!) falak közt került sor az első felvidéki összejövetel szakmai megbeszéléseire, szeptember 20-án és 21-én.
Akik részt vettek a konvenció korábbi találkozóinak bármelyikén, amelyet a 2005 évi megalakulás óta évente mindig más és más határon túli közösség szervezett, tudjuk, hogy valamennyi találkozón a szervezők igyekeztek jó körülményeket teremteni a találkozáshoz.
A Konvenció megalakulásáról és a korábbi összejövetelekről szeptember 16-án közöltünk egy összefoglalót.

Örülhetünk, hogy a korábbi esetleges, igazán szerény felvidéki részvétel után végre a konvenció felvidéki tagja, a Szabad Újság kiadója házigazdaként megszervezte a találkozó nyolcadik fordulóját.
Ne tűnjön kicsinyes piszkálódásnak, ha feltesszük a kérdést: Valóban nem akadt Dunaszerdahelyen olyan épület, terem, amelyik kevésbé szorul festésre, takarításra? Szégyenérzet tölti el a jóérzésű embert, hogy Felvidék az öt országból érkező magyar újságíróknak ezt az arcát mutatja… Reménykeltő lehet, hogy a négynapos program során Komáromot, Deákit, Pozsonyt is megtekintették a vendégek, volt tehát lehetőség az első rossz benyomás ellensúlyozására.
Az újságírók szakmai találkozójának költségeire egyébként a szervező, Varga Péter, a Szabad Újság és a Csallóköz hetilapok kiadója, illetve az általa bejegyzett civil szervezet, a Pro Saga polgári társulás pályázott, de mint megtudtuk, egyelőre ő állja a költségeket.
Az azonban bizonyos, hogy az erdélyi, kárpátaljai, délvidéki, magyarországi és felvidéki újságírók találkozójára több dunaszerdahelyi intézmény, vendéglátó is örömmel adott volna megfelelő helyiséget, ingyen, ha alaposabb a találkozó előkészítése.
Nincs elfogadható ok, ami miatt a választás a soha be nem fejezett, de már alapos felújítás után ordító dunaszerdahelyi Csemadok épületre esett. És mielőtt újra azt a magyarázatot kapnánk az épületben uralkodó állapotra Huszár Lászlótól, vagy más illetékestől, hogy a Csemadok nem kap megfelelő állami anyagi támogatást, gyorsan szögezzük le, a minimális igényesség nem pénz kérdése.
Magyarországról, Kárpátaljáról, Erdélyből, Vajdaságból, Eszék-Baranyából és a Muravidékről harminc újságíró szeptember 19-én este érkezett Dunaszerdahelyre, és a tervek szerint egy nyilatkozat elfogadásával ér véget a találkozó szeptember 22-én.

Szeptember 20-án, pénteken 10 órától szakmai találkozóra, beszélgetésre került sor, ami a nyomasztó, sivár körülmények ellenére nagyon jó hangulatúra sikeredett. A moderátor Molnár Judit, a Szabad Újság főszerkesztője volt.
Hájos Zoltán polgármester helyett Karaffa Attila, Dunaszerdahely önkormányzatának képviselője köszöntötte a találkozó résztvevőit, röviden bemutatta a vendéglátó várost, elmondta, milyen jelentős szerepet tölt be a felvidéki magyar közösség életében.
Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója tájékoztatta a résztvevőket a Csemadokról és az intézetről, a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztalról, amelyben a felvidéki magyarokat a Csemadok képviseli.
A szervezők sikerének könyvelhető el, hogy valamennyi utódállamból, határon túli magyar közösségből érkezett újságíró, és itthonról is eljött a Szabad Újság, a Csallóköz, Új Szó, Új Nő, a Felvidék.ma és a Hírek.sk szerkesztőségének egy-egy képviselője. És ahogy a találkozó főszervezőjétől, Neszméri Tündétől megtudtuk, valamennyi mérvadó szlovákiai magyar médiát megszólították.
A pénteki szakmai találkozón először Molnár Judit, a Szabad Újság főszerkesztője üdvözölte a konvenció dunaszerdahelyi találkozójának vendégeit.
Rajkovics Péter, a Csallóköz megbízott főszerkesztője a regionális hetilapról elmondta, hogy 53 éve jelenik meg, keddi napon, jelenleg legalább 4500 példányban. A csallóközi régió településeit mutatják be egy-egy számban, a hetilap példányszáma attól is függ, hogy az adott település önkormányzata a lakosságnak hány példányban rendeli meg az adott lapszámot. Az önkormányzatokkal való együttműködésre nagy hangsúlyt helyeznek, ahogy a sporteseményekre is. A lap túlsúlyban magyar nyelvű, de minden számban van négy szlovák oldal is.
Beszámolt arról is, hogy a Szabad Újság szerkesztősége Galántáról Dunaszerdahelyre költözött, a Csallóköz szerkesztőségének szomszédságába, és a Varga kiadó jóvoltából médiacentrumot építenek ki az Erzsébet tér 1. cím alatt.
Felvetette az újságíró-képzés problémáját, mert Szlovákiában magyar nyelven nincs ilyen képzés. A pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékén ugyan indult szerkesztői képzés, de ez nem oldja meg a problémát, mivel gyakorlati újságírói képességeket nem fejlesztenek.

Kárpát-medencei körkép a média terén

Ezután izgalmas kárpát-medencei körképet kaptunk arról, milyen a helyzet az egyes határon túli magyar közösségben a média terén.
Elsőként Ambrus Attila erdélyi újságíró szólalt fel, aki a Romániai Magyar Újságírók Egyesületének (MÚRE) képviseletében a KMÚEK egyik kezdeményezője volt. 
A konvenció legutóbbi találkozója óta szerinte a helyzet nem változott, a romániai magyar sajtó továbbra is féllábú óriás, a hiányzó fél láb a megfelelő színvonalú és terjedelmű elektronikus sajtó, a tévéműsorok és rádióműsorok terén szükség van fejlesztésre. Ami a nyomtatott sajtót illeti, sok a lap, de elmondható, hogy az olvasók a helyi, regionális, megyei lapokat részesítik előnyben, nincs átütő erejű országos napilap.
Érdekes felvetése volt, hogy az újságíró képzés valamennyi magyar újságíró részére Romániában elérhető, és ha például Felvidékről érkezne oda tanulni vágyó fiatal, akkor nagyobb valószínűséggel térne vissza a szülőföldjére, mint Magyarországról.
Dunda György, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztő-helyettese a kárpátaljai helyzetet mutatta be. Három nyomtatott lap jelenik meg, heti három alkalommal a Kárpáti Igaz Szó és két hetilap, a Kárpátinfo és a Kárpátalja. A hírportálok közül a Kárpátalja.ma és a Tiszanews honlapokat említette meg. Az ungvári televízió szerkesztősége hírműsorokat és naponta húsz perc magazinműsort közvetít, igaz a sugárzás időpontja nem megfelelő, de a szerkesztőség viszonylagos anyagi biztonságban él, és készíthet műsorokat a magyar közszolgálati médiumok részére is. Új regionális rádió is indult a református egyház kezdeményezésére, a Pulzus.

Végi József, a létszámában legkisebb Kárpát-medencei, a szlovéniai magyar közösség képviselője elégedett a Muravidéki Magyar Rádió hallgatottságával. Muravidéken a lakosság 87%-a, Vas és Zala megyében pedig a lakosság 50%-a hallgatja, ami naponta száz-százhúszezer hallgatót jelent. Naponta 18 óra műsorfolyamban 65% a zene és 35% a beszéd, beszélgetés. A televíziózás terén sem állnak rosszul a muravidéki magyarok, a heti négyszer félórás műsort 22-25 ezer néző követi, és bár a 15 órai műsoridő nem kedvez, ez országos viszonylatban is jó eredmény. A szlovéniai magyarok 1958 óta hetilapot is megjelentetnek, a Népújságot.

Kriják Krisztina beszámolója a horvátországi magyar média helyzetéről azért volt sajátságos, mert próbálnak megfelelni a sokrétű elvárásoknak, jelen lenni úgy az elektronikus, mint a nyomtatott sajtó világában, de ez csak nagy összefogással, a feladatok összehangolásával lehetséges. Egy maroknyi csapat, összesen 6 személy, a közösség-szervező munka mellett szerkeszti az ezer példányban megjelenő Új Magyar Képes Újság hetilapot, napi frissítéssel jelenteti meg ennek online-változatát, háromhavonta folyóiratot és havonta egy gyermeklapot. Emellett tankönyvkiadással kapcsolatos feladatokat is ellátnak. A Baranya-szögi önkormányzatok segítségével, akik a sugárzási díjat teremtik elő, megoldották a rádiós és televíziós közvetítést is. Nagy segítséget jelent, hogy a szerkesztőség a magyar közszolgálati televízióval is együttműködnek.
Kriják Krisztina egy friss információt is megosztott a találkozó résztvevőivel: a Duna World csatornán októbertől új műsor indul, Látóhatár címen, ez új lehetőséget teremt a határon túli televíziós stáboknak a megjelenésre.

Tóth Líviától, a Hét Nap vajdasági magyar hetilap főszerkesztő-helyettestől megtudtuk, hogy a mintegy 250-280 ezres létszámú, drámai módon csökkenő magyar lakosság tájékoztatását elsősorban a Magyar Szó napilap és a Hét Nap hetilap, és a vajdasági rádió és televízió látja el, amelyeket összehangoltan, a Magyar Nemzeti Tanács hatáskörében, tartományi költségvetésből tartanak fenn. Emellett működik a Pannon rádió és televízió Szabadkán és több jelentős helyi rádió és televíziós műsort is szolgáltatnak önkormányzati támogatásból vagy magán kezdeményezés formájában, összesen több mint száz tájékoztatási eszközük van a vajdasági magyaroknak. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete a legnagyobb problémának azt a média törvény-tervezetet tartja, amelynek értelmében privatizálni szeretné a szerb kormány a kisebbségi médiákat, és sajnos a szerb újságírók egyesülete ezt támogatja, mert úgy gondolják, hogy ez a függetlenség feltétele. Viszont a kisebbségek piaci körülmények közt nem tudják működtetni a szerkesztőségeket, műsorsugárzást, lapok megjelentetését.

További fényképek Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.

Molnár Judit, a Szabad Újság főszerkesztője szerint a szlovákiai magyar sajtó rossz helyzetben van, és ennek az anyagi források hiánya mellett az igénytelenség elterjedése is az okozója. Az utóbbi 23 évben nem fejlődött, sőt betokosodott a rendszer: egy napilap, két országos hetilap, néhány regionális nyomtatott sajtó, néhány folyóirat szegényes választékot nyújt az olvasóknak.
Legnagyobb gondot a belső konkurencia hiánya jelenti, az egyetlen napilap monopol-helyzete, ezt egy hetilap nem tudja ellensúlyozni. A napilap a vegyes párthoz áll közelebb, a Szabad Újság hetilap szerkesztősége pedig nemzeti, konzervatív értékrendet képvisel.
A reklámpiacon a nagy magánkiadó jobban érvényesül, hiszen szlovák napilappal együtt adja ki a magyar nyelvű napilapot, az országos megjelenésű magyar hetilap hátrányos helyzetét növeli az is, hogy a szlovákiai magyar vállalkozók inkább a regionális lapokat részesítik előnyben.
Az elektronikus médiák életében a közösséget megosztó pártoskodás nem jelenik meg olyan mértékben, mint a nyomtatott sajtó esetében, a hatásuk azonban a nemzeti közösségünk életére elenyésző. A közös igazgatású közigazgatási televízió és rádió nem teremt megfelelő feltételeket sem a televízió sem a rádió magyar nyelvű műsorait készítőknek. A televízióban a híreket, a heti egy magazinműsort és egy stúdió-beszélgetést összesen két főállású munkatárs készíti, szerkeszti.
Az újságíró képzés hiánya rányomja a bélyegét a sajtó színvonalára. A Comenius Egyetemen elindított szerkesztő-képzés nem jelent megoldást, és a Selye János Egyetem akkreditációjával kapcsolatos gondok miatt nincs remény arra, hogy a magyar egyetem elindítaná a közeljövőben a képzést, pedig égető szükség volna jó újságíró utánpótlásra.
Felvetette azt is, hogy a szlovákiai magyar újságíróknak nincs érdekvédelmi szervezete, és a saját bőrén is megtapasztalta, hogy a szlovák szindikátus a magyar újságírók sajátos problémáira nem tud, nem akar reagálni.
Ezután a Szabad Újságot mutatta be: A Szabad Újság elődje a Szabad Földműves volt, amely a szocializmus éveiben jelent meg, a rendszerváltás után változott meg a név, a Madách-Posonium kiadó vette meg, és másfél évig napilapként is megjelent, azután visszatért a heti rendszerességre.
Jelenleg 68 oldalon, fényes lapokon adja ki az új tulajdonos, a Varga kiadó. Konzervatív, nemzeti értéket vállaló, a közéletben a közösségépítést szem előtt tartó lap, nagy értéke, hogy hetente 8 oldalon a magyarok által lakott régiók életéből meríti a témákat.
Molnár Judit nem rejtette véka alá, hogy némi aggodalommal fogadta a lapkiadó terveit, aki november 1-jétől heti három alkalommal szeretné megjelentetni a lapot, kétszer hírlap formájában, a pénteki számot pedig mindig más-más témában, monotematikus lapszámként.
Varga Péter, a Szabad Újság kiadója arra a kérdésre, hogyan tervezi a három lapszám megjelenését, főleg a monotematikus lapszámot, úgy reagált, hogy ahogyan sikerült a Szabad Újságot az elmúlt években felfuttatni, megfelelő koncepcióval most még jobban szeretnék az olvasók, elsősorban a fiatalok igényeit kielégíteni.
Az újságíró-kollégák többen is kifejtették, négy-öt hetente sport, család vagy más témában megjelenő folyóirat-szerű kiadvány esetében a siker nagyon kétséges.

A szakmai találkozó végén Pozsonyba indultak a vendégek, megtekintették a koronázó város magyar emlékhelyeit.
Szeptember 22-én, vasárnap reggel indultak útnak hazafelé, és elektronikus posta segítségével véglegesítik a nyilatkozatot, közzététele hétfőn várható. ITT>>>

pog, Felvidék.ma 
{iarelatednews articleid=”30216,41735″}