Az Ister-Granum EGTC a Nemzeti Agrártanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet kiírásán támogatást nyert projektjének keretében a komáromi régió polgármestereiből, helyi termelőiből, Leader akciócsoportok tagjaiból, civilekből álló delegáció látogatott el a Székelyföldre.
Azzal a céllal utaztak ki, hogy megismerjék az ottani helyi háztáji gazdálkodást, az önellátás irányába való ellépést, és az ezt támogató intézményeket, programokat, jó gyakorlatokat. A cél minél több használható, átültethető szakmai tapasztalatot szerezni, kapcsolatot, barátságot építeni.
A tanulmányúton részt vett Karva község polgármestere, Duka Gábor is, aki megosztotta élményeit portálunkkal.
– A szakmai program első állomása a magyarországi Túristvándi. Hadat üzent egy alig több mint hétszáz lelkes szatmári település a multinacionális áruházláncoknak, az ott kapható olcsó, sokszor egészségtelen élelmiszereknek és a külföldi tőkétől való kiszolgáltatottságnak. Túristvándi lakossága az önkormányzat segítségével ismét életre keltette eleink évezredes örökségét, az önellátó gazdálkodást. A helybeli családok a világhírű vízimalomra épülő falusi turizmus mellett elhatározták, hogy önmaguknak és vendégeiknek saját maguk állítják elő az alapélelmiszereket.
Lakatosné Sira Magdolna, polgármester segítségével helyszíni bejáráson vettünk részt a település lakóinak kiegészítő jövedelmet biztosító uborkásban, az épülő helyi termék piacon, az üvegházakban és a sertés telepen. A település lakói KÖZÖS tervezés alapján döntöttek ezekben a fejlesztési irányokban. Szó volt a közösségi házról, ahol a fiatalok hasznosan tölthetik együtt szabadidejüket, a közösség bálázó és fahasogató gépéről. Létrehozott egy szociális szövetkezetet abból a célból, hogy gazdája legyen a folyamatnak. Ez a szövetkezet „társadalmi megállapodást” kötne a termelőkkel és a fogyasztókkal egyaránt, amelyben egyik oldalról garantálja az áruk átvételét, másrészt azok eljuttatását a fogyasztókhoz, mindezt előre meghatározott árakon. A nonprofit szövetkezet által a „fogyasztói árból” levont hányad jóval kevesebb, mint a szokott kereskedői árrés, így a termelő többet kap, a vásárló pedig nem fizet többet, mint a közeli boltban. A helyi piacon megjelenő helyi árusok nem fizetnek helypénzt, míg a máshonnan érkezők igen. Ezt helyi rendeletbe foglalják, ekképpen „védővámot” vetnek ki az „idegen” árura.
Másnap reggel Székelyudvarhelyen a Székely legendáriumról – értékőrzés, hagyományápolás, közösségformálás – Fazakas Szabolcs tartott élményszerű bemutatót céljaikról, eddigi eredményeikről.
Nem a spanyolviaszt fedezték fel székely módra, nem találtak fel semmi hihetetlent. Az országos kulturális, turisztikai információs anyagokból rendre lemarad Székelyföld népviselete, népköltészete, mondáik-legendáik, sőt a műemlék épületeik is rászorulnak egy jobb népszerűsítésre. Létrehozták a Székelyföldi Legendáriumot, amely tulajdonképpen létezett, csupán nem illusztrált formában és nem egységesen. Székelyföldön szerencsére több síkon kezdték egyesíteni a tudásukat szakemberek, így történt ez velük is, hát megalapították a Legendárium csapatát.
„Gyerekkorom óta érdekelt a szülőföldem. Első hét életévemben szerencsére kapcsolatba kerültem a szülővárosomat körülvevő mondákkal-legendákkal, így teljesen más gyerekkorom volt: kirándultunk, bringáztunk a barátaimmal a székely várak helyszínein. Beláttunk a horizont mögötti mesevilágba, egy erős kötődés alakult ki köztünk és szülőföldünk között. Ez az, ami a mai fiatalok gyerekkorából gyakran hiányzik, hiszen nemcsak az itt élők mindennapjaiból kezdtek eltűnni ezek a történetek, de a nagyvilág sem ismeri őket. Pedig ezek a mondák és legendák minket jellemeznek, mint népcsoportot, a mi gondolkodásunkat tükrözik. Amit génjeinkben nem örökölhetünk, azt a gyermekkori mesékből kell megalapozzuk és nem idegen kultúrák meséiből, hanem őseink történeteiből, hiszen ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy itt Székelyföldön 1000 éve sértetlenül fennmaradt a székelység. Szóval zavart az, hogy ez a csodálatos Székelyföldi Legendárium eltűnőben van, és már évek óta foglalkoztatott, hogy hogyan lehetne ezt ismét „visszalopni” a könyvespolcokra.
Tervben van pl. Felvidék térségére és az Alföldre is helyi legendárium készítése, mely nagyban hozzásegíthet az adott helyi közösség összekovácsolásában, saját identitásának alakításában, helyi gyökereik elmélyítésében”.
Farkaslakán Már István a Székelygyümölcs Egyesület elnöke tartott részletes tájékoztatást a helyi közösségi gyümölcsfeldolgozás céljairól, melyet hosszas tervező munka, felmérés, közösségi beszélgetések előztek meg. Pályázati forrásból tudták az önkormányzattól kapott épületet felújítani a feldolgozó gépeket megvásárolni. A szervezet szociális vállalkozásként működik. A keletkező profitból a közösség dönti el, milyen fejlesztések valósuljanak meg. Mára Zetelakán is kialakításra került egy feldolgozó, mely erdei gyümölcsöket, gombát, áfonyát fagyaszt. Dicsérendő a közösségformáló tevékenységük, 1200 családdal állnak kapcsolatban, komoly igazgatási, logisztikai háttérrel.
Korondon, Parajdon, a Medve-tónál abba nyertek betekintést a csoport tagjai, hogy a helyi közösség miként hasznosítja a turizmus céljára természeti erőforrásaikat, természeti értékeiket. Kitűnő példa volt a három helyszínen tett séta.
Csíkszeredában a Góbé termékek termékgazdájával, Dávid Balázzsal találkozhattunk A termékcsalád létrejöttét egy üzlet lánc kezdeményezte. Helyi kezdeményezés, helyi termékek, helyi termelőktől, helyi piacra, helyi kereskedőknél, helyi fogyasztóknak, talán ennél jobban, tömörebben nem írható le a kezdeményezés célja. Több mint 275 termékük van, büszkék szellemi termékükre is, melyben könyvek is helyet kaptak. Alapelvük a vásárlók tudatos vásárlókká formálása. Akkor lesz jobb életünk, ha egymásnak segítünk. A termékeken a termelők adatai szerepelnek. A termékcsalád termelői, előállítói és vásárlói közösséget teremt. Boltbejárással egybekötött előadást hallgattunk végig a projektvezetőtől. A Zöld Székelyföld Egyesület gazdag környezetvédelmi tevékenységét irodájukban Csonta László elnök mutatta be, majd a közösségi kártya működésének alapelveiről és gyakorlati példáiról beszélt. A közösségi kártya használatakor a vásárlási értékből 1 % közösségi célokra kerül elkülönítésre, melynek felhasználásáról pályázatok alapján a közösség dönt. Így valósult már meg kerékpártároló kialakítás, városi közparkban információs táblák kihelyezése, stb.
Csobotfalván egy önfenntartó családi közösséget, Borospatakon pedig a „Falu Skanzen”-t látogattuk meg. Dobos Attila a családjával a civilizáció szélére költözött, ahol önfenntartó gazdálkodással foglalkoznak, állatot tenyésztenek, tejtermékeket állítanak elő, permakultúrás kertgazdálkodást folytatnak, önkénteseket fogadnak, képzéseket tartanak, közösséget alakítanak ki. A permakultúra megoldásként a természetben zajló ökológiai folyamatok minél teljesebb érvényesítését javasolja az ember élőhelyén, és szükségletei megtermelése során. Mollison azt szerette volna elérni, hogy az emberek egy rövid képzés után maguk is meg tudják tervezni saját környezetüket a permakultúra elvei alapján, ezáltal minél több önellátó település jöjjön létre. A hosszú távú cél az, hogy a társadalom eltávolodjon, és minél kevésbé függjön az ipari rendszerektől, -termeléstől és szállítástól, mivel azok szisztematikusan teszik tönkre a Föld öko-rendszereit.
A Gyimesközéplokon található Borospataki Skanzen pedig azt a lehetőséget mutatja meg, hogy egy skanzen miként lehet élő szövete a közösségnek. A skanzen épületei autentikus székely és csángó területekről megmentett és itt újjáépített épületek. Autentikus berendezéssel lakhatóak, szállásként igénybe vehetőek. A skanzen közösségi programokat szervez. Legjelentősebb eseményeik egyike a szilveszteri hagyományápolással egybekötött négy napos közösségi program.
A tanulmányút utolsó állomása a gyergyószentmiklósi Agro-Caritas volt, ahol Bányász József és Ferenc Lehel fogadott bennünket. A Katolikus Karitász vidékfejlesztési tevékenysége keretében életszerű, családi léptékű gazdálkodási módot mutat be képzések és gyakorlatok formájában. Az emberek a gyakorlati példáknak hisznek, erre építve az Agro- Caritas üvegházat, állattartó telepet, sajtműhelyt alakított ki. Mindezt ökológiai szemlélettel művelik, immár lassan öt éve. Itt gyakorlati tapasztalatokat osztottak meg velünk növénytermesztés és állattenyésztés területén. Láttunk fűszerspirált, ökológiai növényvédelmet, ízleltünk érlelt házi sajtot. A romániai történelmi magyar egyházaknak a magyarság önazonosságának megőrzése érdekében szociális és gazdasági kérdésekben gyakran át kell vállalniuk az állam feladatkörét is. E felismerésből kiindulva fogalmazta meg 1993-ban nt. Bálint Lajos gyulafehérvári érsek egy alapítvány létrehozásának szükségességét. Ez az alapítvány mára ezernél is több fiatal gazdát indított útjára. Nem is olyan régen a mindennapi élet még négyes harmónián nyugodott. A harmónia négy lába a kapálásból, a szalonnából, a vöröshagymából és a borból állott. Olyan szép egyensúlyban voltak egymással, amilyenben napjaink halandói csak ritkán lelhetik örömüket. Rendjén is mentek a dolgok egészen addig, amíg a csodálatos együttesből az urbanizáció ki nem rántotta a kapálást. Ettől a perctől kezdve a szalonnából koleszterin, a hagymából büdösség, a borból pedig alkohol lett, és az összhangzat hosszú időre megsemmisült. Közösségegyesítés, „mentális falumegújítás” nélkül nem lesz megújulás, fenntartható fejlődés,a mezőgazdaság globalizálása egy civilizációs zsákutca, a parasztok nem a tegnapiak közül az utolsók, hanem a holnap emberei közül az elsők. Ezt a bizonyosságot kell megszerezni a vidéki ember számára. Szervezetük – Caritas a Vidék Szolgálatában – megpróbálja eszköztárával – képzés, szaktanácsadás, követhető modellek megjelenítése, helyi termékek értékesítési hálózatának kiépítése – erősíteni a vidéki gazdaember önbizalmát, problémamegoldó képességét. Vissza kell szerezni az önbizalmat, a bizakodásunkat a gazdálkodás jövőjébe.
– Az erdélyi barátaink elmondták: Szerintük a mai világ tudatosan szoktat le minket a fenntarthatóságról. El lettünk szakítva a természeti rendszerektől. A „multi-kulti” világ közel áll az összeomláshoz. Mint mondták a folytonosság alapvető emberi szükséglet. Egyik mondásuk szerint, székelyember azért épít házat, hogy aztán hozzátoldjon. A földet művelő ember a kulcsa a jövőnknek. Kezében tartja megélhetését! Mindenki más tőlük függ, azaz mi is. Lelkesítő volt látni, hallani remek helyi termékes kezdeményezéseket, sok-sok fizikai munkával művelt földeket, kerteket.
Játssz el szabadidődben a gondolattal: mi lesz akkor, ha összedől a pénzrendszer, nem lesz kőolaj alapú társadalom – Te mit fogsz kezdeni másnap? Elég sokkoló a kérdés…
Reményként álljon itt még egy Szentgyörgyi Albert gondolat: „Az ember legyen életében mindenben mértékletes, kivéve álmaiban!”
Tehát álmodjuk együtt a jövőt, mely a fenntarthatósághoz vezet. És végül a sok székely bölcsesség közül álljon itt egy zárásként:Könnyebb beszélni, mint tenni, Nehezebb beszélni, mint enni. Ennyi, nem több- zárta élménybeszámolóját a polgármester.
Az Ister-Granum EGTC helyi termék fejlesztési koncepciója alapján folytatni kívánják a térségben a helyi termékek fogyasztásának népszerűsítésére vonatkozó tevékenységüket.
Terveznek nagyobb, határ menti együttműködések keretében is a helyi termékes kínálatot bővíteni és segíteni a térségben a helyi termékek piacra kerülését, segíteni kívánják a termelővé válást és a helyi termékek piacra jutásának sokféle módját. Előkészítés alatt van egy V4-es pályázat is.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
Fotó: Mitter Balázs
További fényképek Képgalériánkban ITT>>>
{phocagallery view=category|categoryid=1233|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
{iarelatednews articleid=”40921,38481,38300,38621,26522″}