Huszonegyedik alkalommal szervezték meg az Ipoly mente helytörténetével és természetével foglalkozó Ipoly-napot. A szakmai konferencia immár két évtizede bizonyítja, hogy az Ipoly folyó nem elválasztja, hanem összeköti a két partján élőket.
A Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre által szervezett eseményre a hagyományokat követve Ipoly neve napjához igazodva kerül sor. Mára már ugyancsak hagyomány, hogy egy névnaphoz illően virágcsokrokkal köszöntik a folyót.
Augusztus 17-én az Ipoly partján Zachar Pál, Ipolyság polgármestere kifejtette: a rendezvény a folytonosságot is jelképezi, a rendezők kitartóak a megkezdett hagyományok mellett. „Itt élőként sokat jelent számunkra az Ipoly. Idejárunk kikapcsolódni, elgondolkodni a jövőnkről. Az Ipoly folyó csendje és ereje mindenkit meg tud érinteni” – szögezte le a város első embere.
Hozzátette: értéket közvetít a rendezvényfolyam, olyan értéket, melyet több közeghez is el lehet juttatni.
Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője felidézte, hogy augusztus közepe táján több esemény középpontjában áll az Ipoly. Mint felelevenítette, az elmúlt héten került sor a 4. Nagy Ipoly-takarításra. „Mindezen rendezvények azt mutatják, hogy ragaszkodunk a folyónkhoz, megbecsüljük azt. Számon tartjuk egész évben” – húzta alá.
A rövid köszöntőket követően a civil szervezetek képviselői virágcsokraikat helyezték el a köszöntött folyón.
A szakmai konferenciára a Magyar Közösségi Házban került sor. Az Ipoly-nap keretében az Ipoly menti kulturális, néprajzi, történelmi értékek, illetve természeti kincsek bemutatása kerül előtérbe. Idén egy dokumentumfilm vetítése, valamint könyvbemutató és előadás is a program része volt.
Elsőként Buglya Sándor rendező az Árva Tésa című dokumentumfilmjét vetítették le. Mint az előszóban a film készítője elmondta, a majd negyedszázaddal korábbi, 2000-es évet örökíti meg a film. A Börzsöny tövében a folyó mentén elhelyezkedő kis zsákfalu a huszadik század során fokozatosan veszítette el jelentőségét.
A riportalanyok felelevenítették a dicső múltat, a filmben megjelenik a szomorú jelen, s a jövőbe vetett remény is. A filmvetítést követően elhangzott, ugyan a falu lakossága fokozatosan elöregszik, az utóbbi évtizedekben átalakult egyfajta üdülőövezetté. Közösségi terek jöttek létre, mely által tovább él a falu.
Dr. Kiss László, orvostörténész, helytörténész dr. Kitaibel Pál természettudós, polihisztor munkáját vázolta fel. Elhangzott, hogy a reformkor hajnalán tevékenykedő tudós elsősorban vegytannal, ásványtannal és botanikával foglalkozott. Az 1800-as évek legelején felvidéki körútja során ellátogatott Szalatnyára.
Itt tanulmányozta a gyógyvízforrást. A borvízről, vagy ahogy a Palócföldön hívják savanyúvízről több tanulmányt is írt. Elemzéseiben kitért a forrásvíz gyógyhatására. Neki köszönhetően is vált a későbbiekben igen népszerűvé és felkapottá a szalatnyai savanyúvíz.
Koczó József a Honti főesperesség történetét feldolgozó legújabb kötetét ismertette a közönséggel. A könyvben végig vezeti az Árpád-kortól a legújabb egyháztörténeti változásokig az eseményeket.
Elmondta, az iratok 1156-ban említették először a Honti főesperességet, mely az Esztergomi főegyházmegyéhez tartozott. Az eltelt évszázadok jelentős változást hoztak a főesperességben. A papok és a templomok száma jelentősen változott. Volt olyan időszak, amikor több kolostor, monostor is működött a térségben.
Jelentős változást hozott az 1776-os egyházmegyei rendeződés, valamint a Trianon, amikor a főesperesség nagy része az új államalakulathoz került. 1993 hozta a legutóbbi változást, amikor is a magyarországi esperesség az Esztergomi főegyházmegye fennhatósága alól a Váci püspökség alá került – hangzott el a konferencián.
Az Ipoly-nap mindig is összekötötte a folyó két partján élőket. Az egyes szakmai találkozók előadói közt minden alkalommal találunk magyarországi és felvidéki szakembereket. Mindannyian az Ipoly menti értékek felkarolására és bemutatására törekednek.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
