Immár hatodik alkalommal került megrendezésre a Kárpát -medencei betlehemes találkozó, melynek házigazdája a Pannon-síkság gyöngyszeme, Szabadka volt. Az idén 45 diák – Kecskemétről, Kassáról, Csíktapolcáról és Beregszászról – hirdethette Jézus születéséről az örömhírt. Először 2008-ban Kecskeméten találkoztak a magyar fiatalok. A program ötletgazdái, Papp Zsolt, a Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola igazgatója és Benő László igazgatóhelyettes elsődleges célként tűzték ki a betlehemi népi hagyományok megőrzését és a Kárpát-medencei magyarság kapcsolatainak ápolását.
A tavalyi betlehemes találkozónak Kassán iskolánk, a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola volt a házigazdája, az idén pedig iskolánk 11 diákja két tanáruk, Pribék Emőke és Tóth Mónika kíséretében utazhatott a Vajdaságba december 11–15. között.
Miskolcon felvettük a buszunkra a beregszásziak küldöttségét, onnan együtt folytattuk utunkat Kecskemétre, a Szent Imre Általános Iskolába. Ott finom ebéddel vártak ránk, körülnéztünk egy kicsit az iskolában, majd az iskola kápolnájában elismételtük a Lövétei Betlehemes Rendtartás szövegét, fogadalmat tettünk, majd bepakoltuk buszunk csomagtartójába a 250 darab „cipősdoboz” adományt, melyet a hazai diákok gyűjtöttek össze. Ezután a kecskemétiek népes csapatával kibővülve Szabadka felé vettük az irányt.
Az Október 10. Általános Iskolában – amely főhadiszállásunk is lett – vendéglátóink már vártak bennünket. Egy kis csúszással megérkeztek a csíkszeredaiak is, akik mint kiderült, -24 fokos hidegben vágtak útnak. Végre lehorgonyozhattunk, a gyerekek alig várták, hogy megismerkedhessenek a befogadó családokkal. Nagyon-nagyon köszönjük mindenkinek, aki vállalta a sok törődéssel, de még több örömmel járó feladatot, és szíves vendégszeretettel várt minket.
Másnap az ünnepélyes megnyitón Rómić Gizella, az iskola igazgatónője és Szakály József atya, az iskola hitoktatója köszöntött bennünket. Körbejártuk az intézményt, majd tanórákat látogattunk, ismerkedtünk egymással. Délután városnézésre indultunk. Megtekintettük Szabadka építészeti remekműveit: a magyar szecesszió jegyében épült Zsinagógát, megálltunk Avilai Szent Teréznek, a város védőszentjének tiszteletére szentelt Nagytemplománál, nosztalgiáztunk a térség első gimnáziumánál, ahol a Kosztolányi Dezső egykori szülőházát jelző emléktábla van elhelyezve, és megnéztük a Városi Múzeumot is. Felejthetetlen élményt nyújtott a szecessziós építészet és a kézművesség remekműve, a Városháza, amely egyben a város szimbóluma is. A csíktapolcai betlehemeseket az a megtiszteltetés érte, hogy meghívást kaptak a magyar konzulátusra, ahol bemutatójukkal örvendeztethették meg az állampolgári esküt tévő délvidéki magyarokat.
Este mindannyian családoknál betlehemeztek, akik hálából bőségesen megvendégelték a gyerekeket.
Pénteken délelőtt a Žarko Zrenjanin Speciális Általános és Középiskolába látogattunk el. Itt sérült gyerekeknek adtuk elő a betlehemes játékainkat, majd szétosztottuk a kecskeméti diákok adományait. Később az Október 10. Iskolában folytatódott a program. Nem mindennapi élmény volt együtt betlehemezni a pravoszláv, a horvát hittanos gyerekekkel. Ebéd után a Szabadkától 8 kilométerre található egykori nagyvilági üdülőhelyre, Palicsra kirándultunk. Először az állatkertbe igyekeztünk. Kicsit irigykedtünk, mikor megtudtuk, hogy a szabadkai alsósok havonta rendszeres állatkerti természetismeret órát látogathatnak. Izgalmas látványosság volt a papagájterem az aligátorokkal, mégis legnagyobb sikere a fókáknak volt. Ezután a palicsi tónál sétáltunk az egyedülálló szépségű parkban. A Vigadón, a Zenepavilonon és a Női strandon újra megcsodálhattuk a magyar szecesszió remekműveit. Hazafelé jövet felkerestük a Lurkó-házat, ahol betlehemes játékunkkal és adományaikkal egy kis karácsonyi hangulatot loptunk be a szegény körülmények között élő gyerekek szívébe. Vacsora után gyors gúnyaváltás és ismét vidám menettel elindultunk hazai családokhoz betlehemezni. Két nap alatt az öt betlehemes csoport (Kecskemét 1-2, Csíktaploca, Beregszász, Kassa) 35 családot látogatott meg, mindenütt terített asztal és rengeteg szeretet várt minket. Sok helyen a nézők könnyekig meghatódtak – néha mi is.
Szombaton Kishegyesen a Kálvárián megkoszorúztuk a szabadságharc emlékművét, ahol 1848-ban Guyon Richárd honvéd tábornok legyőzte Jellasics túlerőben lévő hadát. Itt kéz a kézben könnyes szemmel elénekeltük a magyar himnuszt. Ezután a Kátai tanyán kemencében kürtős kalácsot sütöttünk, és mindenki kiélhette a lovaglási iránti hajlamát. Sárgák voltunk az irigységtől az erdélyiek vágtázása láttán, akiknek olyan természetes volt a lovaglás, mint nekünk a biciklizés. Aztán farkaséhesen elpusztítottuk a finom gulyáslevest és a töltött káposztát.
A Népkörben a záró estén újra eljátszhattuk betlehemes játékainkat a hazai közönségnek. Így mindenki összehasonlíthatta az egyes tájegységek viseleteit, kiejtését és ízes beszédét. Aztán késő estig roptuk a táncot a Szökős együttes muzsikájára. Vasárnap a Munkás Jézus templomban adventi szentmisén vettünk részt, majd nehéz szívvel, könnyeinkkel küszködve búcsúztunk el egymástól.
Kimondhatatlanul sokat kaptunk mindannyian Szabadkán. Megismerhettük Vajdaság gyönyörű városát, rengeteg felejthetetlen élményben volt részünk, új barátságok köttettek és nem utolsó sorban megtapasztalhattuk az együvé tartozás örömét.
Jövő ilyenkor találkozunk Kecskeméten!
Tóth Mónika, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43075,42994,42935″}
