Párkány után Füleken, a Városi Múzeumban nyílt meg a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia történetét bemutató kiállítás.
A Nautica elnevezésű tárlat anyagát Horváth József okleveles kapitány magángyűjteményéből valamint a Zebegényi Hajózási Múzeum anyagából állították össze. Előkészítésében jelentős segítséget nyújtott Ákos György és Simén András.
A 2014. március 28-ig látogatható kiállítás résztvevőit Agócs Attila, a Füleki Vármúzeum igazgatója üdvözölte és Horváth József nyitotta meg. Helyettesítve dr. Balogh Tamás, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület elnökét, aki betegsége miatt nem tudott eljönni.
Mint az a bevezetőben elhangzott többen kérdezték a szervezőket arról, hogy miért éppen Füleken mutatják be ezt az anyagot, hiszen a városnak nem volt és nincs is hajózással kapcsolatos múltja. Mint azt megtudtuk ennek ihletét Telek Lajos, füleki származású, jelenleg Párkányban élő lakos adta, aki miután megnézte a párkányi kiállítást azt „alkalmasnak találta arra”, hogy azt Füleken is bemutassák. Nem mellékes, hogy Horváth József párkányi születésű. Sorrendben ez a harmadik helyszín, hiszen az anyagot Párkány után Ipolyságon is bemutatták és a terv az, hogy még tovább is vándoroltatják.
Horváth József elmondta, hogy az érdeklődők nagyon sok eredeti tárgyat és dokumentumot láthatnak, amely pótolhatatlan és egyedi. A kiállítás anyagának nagyobbik része a gyűjteményéből van a tárlatvezető tablók tartalmát is ő állította össze és Balogh Tamás kivitelezte. Ezek meglehetősen nagy részletességgel mutatják be az Akadémia történetét, kezdve a megalakulástól egészen a megszűnéséig.
A magyar tengerészet és tengerészképzés története az 1700-as évekre nyúlik vissza. 1753-ban Mária Terézia Triesztben megalapította az első tengerészeti iskolát, amely 1774-ben költözött át Fiuméba. Ebben az évben adta ki a királyné Politicum Edictum című rendtartását, amely részletesen meghatározta a tengerészet feladatait. 1852-ben egy új, három évfolyamos tengerészeti magániskolát alapítottak Fiuméban a már meglevő mellé. 1871-től egyesítették a két iskolát Királyi Tengerészeti Főtanoda néven. Később akadémiai rangra emelték a tanintézetet, és használhatta a „magyar királyi“ jelzőt. A szaktárgyakon kívül az oktatás nyelve a magyar lett. Az Akadémia fénykora 1905 és 1914 közé tehető, amit jeles tanárok és kiemelt állami támogatás jellemzett. Tankönyveket írtak és fordítottak, a hallgatókat bevonták a közösségi megmozdulásokba, kulturális életbe. Az I. világháború kitörése gyökeres változást hozott az iskola életébe. Végül az Olasz Nemzeti Tanács vette át az intézet irányítását, és fokozatosan megszüntette annak magyar jellegét.
A tárlat önálló részét képezi az a néhány dokumentum és lista amely a Szlovákiából származó végzetteket mutatja be. Mint az Horváth József kihangsúlyozta az Akadémia nem tett különbséget abban, hogy honnan származott, milyen nemzetiségű volt. A szakma iránti érdeklődés, az olasz nyelv ismerete határozta meg azt, hogy ki juthatott el ide. A szlovákiai származásúak közül Július Juraj Thurzo, első szlovák tengerészkapitány, utazót kell kiemelni, aki meghatározó szerepet töltött be s (cseh)szlovákiai hajózás létrejöttében. A dokumentumok bemutatják életpályájának és munkásságának meghatározó momentumait.
A megnyitó részeként bemutatásra került Akadémia történetét összefoglaló könyv és CD is, amelyeket az érdeklődők kedvezményes áron megvásárolhattak.
Puntigán József, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43955,39473″}
