A szlovákiai elnökválasztások hajrájában – illetve most már a törvényes kampánycsend feltételezett nyugalmában – egy kis fantáziálásra invitálom a Tisztelt Olvasót! Képzelje el, hogy egy szépséges napsütötte tavaszi napon – amilyen mondjuk ez a mai is – valaki egy gyanús fehér port kever a vezető szlovák politikusok kávéjába. Ha ez túl nyálas, akkor egy óriási gumikalapácsot képzeljen el, amivel ugyanezeket az illetőket valaki odafentről jó alaposan fejbe kólintja. Egy a lényeg: attól a pillanattól kezdve minden megváltozik körülöttük. Elkezdenek furcsánál is furcsább törvényeket hozni. Képzeljék el, hogy egyik napról a másikra azt mondják az ország területén élő kisebbségnek: gyertek, drága barátaim, fejezzétek most már be a sarokban állást, a kukoricán térdeplést és üljetek le ide közénk. Ide, ide, középre.
És azt is mondják, hogy ejnye, hogy is csinálhatnánk a hátrányból előnyt, ha nem úgy, hogy megkönnyítjük a részvételeteket közös hazánk közös ügyeinek intézésében. Fenébe a pártlistákkal, duplafityiszt az öt százalékos parlamenti küszöbnek és a sunyiba a preferenciaszavazatokkal. Inkább dugjátok össze a fejeteket, dobjatok össze egy közös listát, ki – ki a maga fajtájának megfelelőt: magyart, ruszint, cigányt és így tovább. Ha megvan, gyertek közénk.
Ha van szeretett kis országunkban akár csak egyetlenegy személy is, aki e listátokra szavaz, máris várunk szeretettel közületek egy főt az országunk házába, aki majd ott elmondja, mi nyomja a ti lelketeket. Ha egynél többen szavaznak rá és még éppen elegen, akkor pedig nem csak mondhatja, de még szavazhat is mellé. Na, mit szóltok?
Na, mit szól a kedves olvasó? Elég betegen hangzik ez ma, a 2014-es év Szlovákiájában? Pedig szó sincs arról, hogy ledobta volna az agyam a gépszíjat, a fent vázolt rendszer működik, pontosabban most fogják kipróbálni élesben. Csak nem Szlovákiában. Természetesen.
Magyarországon viszont igen. Abban az országban, amelyre Brüsszel beteg sárkányként okádja a tüzet, a 35208 főt számláló szlovákságnak akkor is lesz szószólója az Országgyűlésben, ha a szlovák országos nemzetiségi listára mindösszesen egy, azaz egy darab érvényes szavazat érkezik.
Ez a szószóló ugyan nem rendelkezik szavazati joggal, pontosan azt teszi, amit a neve is takar: szót szól az őt delegáló nemzetiség érdekében. Aki azonban azt gondolja, hogy ez súlytalan, fölösleges kirakat, az idézze maga elé a parlamenti pártfrakciók mélyén megbúvó névtelen – arctalan – lelketlen szavazógépeket, akik pontosan azt teszik, amit a vezetőjük mond nekik és semmit, amit nem. Egyéni súlyuk közelít a nullához, szavazati jog ide vagy oda.
A szószólók ugyanakkor a parlamentben automatikusan egy szakbizottságot (nemzetiségi bizottság) alkotnak majd, amelyeken mindenképpen keresztül kell futtatni a vonatkozó törvénytervezeteket. Ez a szabály.
Visszatérve a nemzetiségi listákhoz. Ez a 35 ezer szlovák nemzetiségi listát állított. Nincsenek sokan, jegyezzük hát le nevüket: Fuzik János, Zelman Ferenc, Aszódi Csaba, Andó György, Galda Levente. Ők öten. A nemzetiségi listák az új választási rendszerben a pártlistákhoz képest jóval kedvezményesebben juttathatnak képviselőket a parlamentbe, ha megkapják a kellő számú érvényes szavazatot.
A lista élén szereplő Fuzik János – aki egyben az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke is, a magyar közszolgálati rádióban mindenesetre üdvösnek nevezte ezeket az újításokat. Olyan, Szlovákiában eretneknek számító szavakat használt, mint: kulturális autonómia, oktatási és kulturális intézmények hatékonyabb működése stb. A nemzetiségek erősítése a szószóló illetve a kedvezményes mandátum révén ugyanis szerinte ezt eredményezheti.
Ilyet mi nem akarunk?
Szűcs Dániel, Felvidék.ma