Éppen ennyi volt Bárdos Gyula részesedése a voksokból a szlovákiai elnökválasztások első fordulójában. Ez pontosan 97 035 szavazatot jelent.
Hogy ez szép eredménynek számít-e, avagy egy szolid, méltóságteljes orra bukásnak, arról tegnap éjjeltől kezdve sorra születnek a különböző vélemények. A “szép volt Gyulától” kezdve a “naugyemegmondtam hogy fölösleges”-ig igen széles a kínálat, lehet csemegézni.
A statisztikák bújása és a számokkal való zsonglőrködés helyett számomra azonban csak az a fontos, ami mindezek mögött áll. Elsősorban is annak a kilencvenhétezer-harmincöt főnek a helytállása, akik a többi sok tízezer helyett is megmentették a felvidéki magyar közösség becsületét. Felmutattak egy egységes, közös, világos akaratot, ami most ugyan látszólag nem váltható készpénzre – nem ért második fordulót Bárdos Gyula számára – de az üzenete mindennél többet számít. A bátrakat ugyanis követni fogják, egyre többen és többen lesznek, egyre merészebbek lesznek az álmaink és egyre közelebb jutunk a közös célokhoz. Köszönet a részvételért, tisztelet érte.
Ugyanez illeti Bárdos Gyulát és stábját is. Őrült dologra vállalkozott, amikor egy ilyen magyarellenes előítéletekkel, indulatokkal, gyűlölettel, kicsinyességgel teli romlott rendszerben belépett a ringbe. Ahol aztán úgy küzdött, hogy nem osztott pofonokat, nem ejtett sebeket de nem is került a padlóra soha. Már csak “hivatalból” is jónéhány választási kampány mocsarába voltam kénytelen alámerülni, de Bárdos Gyula méltósággal, mindvégig pozitív kisugárzással és üzenetekkel, és mindenekelőtt: emberséggel teli missziójához foghatót még nem láttam. Missziót írtam, nem véletlenül, mert voltaképpen nem is igazi politikai kampány volt ez. Nem a politikus Bárdos volt a szereplője, hanem a pedagógus Bárdos. Aki mindvégig tisztában volt azzal, hogy hol a helye egy magyar embernek a szlovák nagypolitikában s aki jól tudja, hogy a huszadik század még távolról sem ért véget Szlovákia számára, ennek ellenére megmutatta, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt sulykolják: merjünk kicsik lenni. Ez az elnökválasztás nekünk arról szólt, hogy ideje előlépni az árnyékból, ideje visszaadni a Szlovák Nemzet Örökös Lábtörlője “kitüntető” címet az adományozóknak és ideje saját utunkra lépni.
Még akkor is, ha rengeteg az ellendrukker házon belül is. Akiknek Bárdos szereplése csúfos kudarcot, de legalábbis fölösleges kivagyiságot és persze sok-sok kárörömöt jelent. Nem kell velük törődni. Magyarként ők éppen olyan nullának számítanak a szlovákok szemében mint azok, akik hisznek a magyar feltámadásban, így azzal, hogy mindenünnen kizárják magukat, meg is oldják az általuk jelentett problémát.
Bárdos Gyula, köszönet azért, hogy helytállásoddal, talpig magyar és minden ízében emberi hozzáállásoddal javítottál a felvidéki közösség megítélésén. Mert innentől kezdve mi nem csak az a kárpát-medencei közösség vagyunk, amelynek még egy százaléka sem merte kérni a magyar állampolgárságot, hanem – az előbbi el nem tagadásával – az, amely minden korábbi nehézsége, lelki válsága és nyomorúsága ellenére élni akar. Élni akar a kollektív bűnösség bélyege nélkül, az állampolgári jogokat sértő törvények és rendelkezések nélkül és ugyanakkor élni akar nyelvi és alapvető emberi jogaival, egyenrangú polgárokként a saját szülőföldjén.
Az új kezdet még csak most következik!
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44608″}
