Kárpát-haza szerte minden Szent Mihály arkangyal nevét viselő templom szeptember utolsó vasárnapján tartja búcsúját. Így volt ez Szőgyénben is, amikor a Magyarszőgyénben hajdan magasodó kéttornyú templom helyén, az építmény rekonstruált falai között tartott szentmisét Farkas Zsolt atya, a község plébánosa.
A 13. században épült ősi templom megmaradt falai és az évszázadok folyamán imádsággal átitatott kövei ismét összegyűjtötték a falu hívő közösségét. A helyi cserkészcsapat is Szent Mihályt választotta védőszentjének, névadójának, 32 évvel ezelőtt.
Vonulás a szentmisére (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Farkas Zsolt atya a szentbeszédben felhívta a figyelmet a mai kor veszélyeire, amikor a gonosz folyamatosan támadja a lelkeket, különösen a technika vívmányain keresztül akar uralmat szerezni az ember testi, lelki és szellemi egészsége, épsége felett. Mindebben a harcban támaszkodjunk Jézus Krisztusra és kérjük Szent Mihály védelmező közbenjárását – hangsúlyozta Zsolt atya. A szentmise folyamán a cserkészek szolgálatot végeztek és teljesítették kötelességüket, melyekkel Istennek, embertársaiknak és a nemzetnek tartoznak – a 2. cserkésztörvény értelmében.
Szőgyén első írásos említése 1156-ból származik, amikor Scheuden néven említik egy adománylevélben. Egy korábbi, 1116-os forrás is említi, de az 1156-os dokumentum tekinthető az első írásos emléknek, amely a mai települést azonosítja.
A település a tatárdúlás idején,1242-ben szinte teljesen elpusztult, ekkor IV. Béla király német telepeseket hívott a községbe. Mintegy 40-50 német család érkezett, és a község ezzel két részre szakadt,melyet a régi oklevelek Ungarica Villa Sceuden, vagyis Magyarszőgyén és Theutonica Villa Sceuden, vagyis Németszőgyén néven említenek. A két község 1944. január 1-jén egyesült, és az egyesített község neve Szőgyén lett.
Szentmise a Szent Mihály-templomkertben Farkas Zsolt atyával (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
1945 tavaszáig állt Magyarszőgyénben a Szent Mihály-templom,
amikor a kivonuló német csapatok, akik lőszerraktárnak használták, felrobbantották a németszőgyéni Nagyboldogasszony-templom 60 méter magas tornyával együtt.
Történelmi források bizonyítják, hogy a Szent Mihály-templom, a község első temploma a 13. században már létezett, és a helyén Szent István uralkodásának idejében is állt egy kápolna. Ezt később szentéllyé építették át, majd egy hajóval és két toronnyal bővítették ki. Az évszázadok történelmi viharaiban az ősi templom sok viszontagságot élt át.
A cserkészek csapatzászlója, Szent Mihály arkangyal festményével (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
1606-ban, a török harcok idején az érsekség költségén megépítették a Szent Mihály-templom körüli palánkvárat, amely Érsekújvár előretolt bástyája volt, de a végvár szerepét is betöltötte. Ezt az 1617-es egyházlátogatási jegyzőkönyvben „templum in castello” elnevezéssel illetik. Maga a vár tompa négyszög alakú, árokkal körülvett földsánc volt, és facölöpök közé vert földből épült. 1630-ban kibővítették, ekkor már egész Magyarszőgyén a palánkon belül helyezkedett el.
Régi iratok, panaszlevelek, jegyzőkönyvek tanúskodnak arról, hogy a törökök számtalanszor rátámadtak a községre, jószágokat és embereket rabolva-gyilkolva. A harcok szüneteiben pedig kereskedők, vásárosok lepték el a környéket.
1663-ban a törökök Érsekújvár elfoglalására készültek. Az útjukba eső Szőgyént is felégették. A sok viszontagsággal dacoló palánkvár is ekkor esett végleg az enyészet áldozatául.
A várőrség létszáma akkor 150 lovas és 100 gyalogos volt, akiket Lévára vezényeltek.
Adományok átadása a szentmisén (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A sok vihart megélt templom túlélte a török támadásokat, az első világháborút, végül 1945. március 28-án a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A templom felszíni maradványait a helyi lakosok hordták szét építőanyagként. A romok többi része 50 évig, egészen az ásatások kezdetéig pihent a föld mélyében.
Az ekkor végzett régészeti kutatások során 218 sírt tártak fel a templomkertben. A sírokban 14-17. századból való érméket, nyakékeket, gombokat, agyagedényeket és több más használati tárgyat találtak, valamint tárolóvermeket, melyekben élelmiszert, a török háborúk idején pedig az értékes tárgyaikat őrizték.
A Szent Mihály-templom főoltárszobra, mely csodával határos módon ép maradt (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A templom környékén fellelt érmék közül a legrégebbi Marcus Aurelius (139–161), az újabbak pedig Mária Terézia (1740–1780) idejéből valók. Több nyaklánc, kereszt, kerámia, szerszám és fegyver is előkerült. Találtak több féldrágakőből készült ékszert, valamint egy zsebnapórát, amely iránytűként is funkcionál.
Ma az ásatások folyamán előkerült leletek nagy része és a Szent Mihály-templom föld mélyéről előkerült tárgyi emlékei a Szőgyéni Régészeti Múzeumban megtekinthetők.
Az ősi templom rekonstruált falait a kálvária stációi ölelik körbe. Évente Szent Mihály ünnepén, vagy más különleges események alkalmával kerül sorszabadtéri szentmisére, de tartanak itt cserkészmegemlékezéseket, hisz itt emelkedik a magasba a cserkészkopjafa, melyet a csapat emelt megalakulásának 10. évfordulóján. Több ízben volt már itt esküvő, de történelmi megemlékezések, múzeumpedagógiai órák ésa keresztúti ájtatosságok helyszíne is egyben a Szent Mihály arkangyal nevét őrző templomkert. Az elpusztított templom épségben maradt főoltárszobrát a németszőgyéni Nagyboldogasszony-templomban őrzik.
Régi kép a Szent Mihály templomról, távolban a németszőgyéni templom tornya (Fotó: Laczkó Gábor, gyűjtő)
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
