Szinte hihetetlen, ami a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola egyetemi rangú uralisztikai tanszékén könyvkiadásban történik: majdnem két tucat – a finnugrisztika körébe vágó – sorozat jelenik meg a tanszék műhelyének gondozásában, és készülőben van egy minden eddiginél nagyobb szabású kiadványcsoport.
Ennek a közel két évtizede elkezdett, felsőoktatásunkban páratlan munkának máig szellemi és gyakorlati irányítója a tanszék vezetője, Pusztay János.
A professzor a nyolcvanas évek végén az ELTE finnugor tanszékén kívül a pécsi Janus Pannonius Egyetemen is tanított. Ott indította el első sorozatait, köztük egy általános finnugrisztikai tárgyú angol és német nyelvűt, valamint egy finn témákat feldolgozó angol, finn és magyar nyelvűt. Szombathelyre kerülve folytatta ezeket a sorozatokat, és sikerült újakat is szárnyra bocsátania. Közvetlen munkatársaival, nyelvi lektorokkal és másutt dolgozó szakemberekkel egyebeken kívül szótárakat, nyelvkönyveket, nyelvrokon népeink kultúráját, irodalmát, vezető politikusaik tanulmányait bemutató köteteket írtak-írnak és adtak-adnak ki. Nem utolsósorban pedig hajdani magyar tudósok eddig kéziratban lévő munkáit teszik közkinccsé, például – pillantok végig a professzor szobájának könyvespolcán – Beke Ödön Mari nyelvjárási szótárának kilenc kötetét.
– Ezek érdekessége – avat be a kulisszatitkokba Pusztay -, hogy jeles nyelvtudósunk az első világháború magyar hadifogolytáborokba került mari anyanyelvű orosz katonáitól gyűjtötte immár összesen 3332 nyomtatott oldalon is olvasható anyagát.
A Masszi Ferenc illusztrálta kétnyelvű szépirodalmi kötetek között látok – egyebeken kívül – egy a magyar 1956-ra emlékező finn versantológiát (Nem bukik el!), van abszurdba hajló észt regény vagy inkább írásfüzér (Mehis Heinsaar: Pál úr krónikái) és egy megrendítő válogatás a legújabb mordvin lírából (Berkenyekoszorú). Ez utóbbi felét moksa, felét erza nyelven írták. A magyarázat: a mordvinnak két irodalminyelv-változata van. Sokan azonban sem az egyiket, sem a másikat, hanem – elsősorban munkáik szélesebb körű elterjedése kedvéért – inkább az oroszt választják. A nemzetiségek anyanyelvének sajnálatos háttérbe szorulását és okként meg következményként az orosz terjedését bizonyítja az udmurt Vjacseszlav Ar-Szergi Lepkelelkek című, a város és a falu életét, a modern és a hagyományos szokásokat bemutató regénye is – szereplői hétköznapi beszélgetéseik közben időnként udmurtról oroszra váltanak (ezt a sajátosságot Kozmács István fordítása is híven megőrzi).
– Ar-Szergiről tudni kell – teszi hozzá a professzor -, hogy ő egyengette a Dunának hullámai a Káma partján című kötet útját. Mely az Ómagyar Mária-siralomtól napjaink jeleseiig udmurt nyelven ad áttekintést a magyar líra évszázadairól.
Pusztay Jánosnak most azon kell törnie a fejét, hogy hogyan rendezze át szobája könyvespolcát. Ugyanis arra hamarosan új lakók érkeznek. Kigondolta ugyanis, hogy kismonográfiákat kellene íratni és kiadni az Oroszországban élő finnugor nyelvű népekről, történelmükről, hagyományaikról, mai kultúrájukról, gazdaságukról, társadalmukról, életmódjukról és természetesen nyelvük sajátosságairól is. Külön-külön kötet szólna az inkeri finnekről, az izsórokról, a karjalaiakról, a komikról, a komi-permjákokról, a marikról, a mordvinokról, az udmurtokról, a vepszékről, a vótokról, a hantikról és a manysikról.
– E népek illetékeseitől sorra-rendre érkeznek az igenlő válaszok – mondja Pusztay. – Az egységes szerkezetű köteteket minden nép saját tudósai írnák. A kismonográfiák megjelennének oroszul, angolul, magyarul és várhatóan észtül. Természetesen az illető nép nyelvén – a mordvinok esetében pedig moksául és erzául – is.
Ez a minimális program. A maximális: minden kötet valamennyi oroszországi finnugor nyelvű nép anyanyelvén is napvilágot látna. Gyönyörű álom. Hiszen már a minimális program is félszáz, a maximális pedig kétszáz kötettel számol.
És mindez nem üres fantazmagória. Az ez év nyarán Szaranszkban, Mordóvia fővárosában megrendezett Nemzetközi Finnugor Folklórfesztiválon találkozott egymással az orosz és a finn államelnök, valamint a magyar miniszterelnök – ők egy szűk körű megbeszélésen egyetértőleg hallgatták meg a tervet.
A munka már folyik, s ha nem jönnek közbe előre nem látható akadályok, a jövő nyári hanti-manszijszki Finnugor Világkongresszuson bemutatkozhatnak a kötetek. Ősszel pedig az Európai Parlament is megismerkedhetne e túlzás nélkül páratlan vállalkozás eredményével.
Népszabadság/FelvidékMa
