A legutóbbi olasz szinódusi gyűlés résztvevői elsöprő többséggel jóváhagytak egy dokumentumot, amely kifejezetten arra buzdít, hogy támogassák a az LMBTQstb.-rendezvényeket, például a Pride-vonaglásokat.
Bár pasztorális kezdeményezésként mutatják be, ez a lépés az olasz püspöki kar mélyebb átrendeződését tükrözi – olyan elmozdulást, amely az európai trendeket követi az egyház és a szekuláris liberalizmus kibékülésének irányában – írja cikkében Gaetano Masciullo olasz filozófus, író.
Érdemes már itt megállni egy margóra írt gondolat erejéig:
olyan nincs és nem is lehet soha, hogy a kereszténység és a szekuláris liberalizmus – akárminek is nevezzék az épp aktuális inkarnációját – egymással kibéküljön.
Az Istentől való és a sátáni soha nem békül ki egymással. Előbbi ugyanis mindörökre legyőzte az utóbbit, nekünk pusztán egyetlen választási lehetőség maradt: eldönteni, hogy melyik oldalra állunk…
A nyilatkozatra igent mondók máris letették voksukat. Bár ez technikailag nem hivatalos nyilatkozat az olasz püspökök részéről, a dokumentum azért jócskán iránymutató keretet ad a jövőbeli döntésekhez. Az Olasz Püspöki Konferencia közgyűlése, amelyre 2025 novemberében kerül sor, a dokumentumot átveszi és vita, reflexiók tárgyává teszi – azaz jelentős kiindulópontnak számít.
„Miután a közgyűlés szavazatával közzétette a szöveget, most a pásztorok feladata, hogy teljes egészében magukévá tegyék, meghatározzák a prioritásokat, és bevonják a régi és új erőket, hogy tartalmat adjanak a szavaknak” – mondta Matteo Zuppi bíboros, az olasz püspökök elnöke.
Ez az elhajlás persze nem járt előzmények nélkül. A szavazás előtti napokban Francesco Savino püspök – az Olasz Püspöki Konferencia dél-olaszországi alelnöke – aggasztó előzetest adott az új irányról. Egy interjúban
a neo-modernista püspök az „igazság” kimondásához szükséges bátorságra hívta fel a figyelmet – akkor is, ha ez az úgymond igazság történetesen az LMBTQstb.-követeléseket és a „progresszív társadalmi ügyeket” jelenti.
Masciullo tűpontosan mutat rá a rothadás lényegére: az az állítás, hogy „a dogmák végpontok, nem kiindulópontok”, alapvető félreértést mutat a tanítás jelentéséről. A katolikus hitben
a dogma nem ideiglenes állomás a vallási gondolkodásban, hanem egy kinyilatkoztatott igazság végleges megfogalmazása.
Azt állítani tehát, hogy „fejlődik”, lényegében a Kinyilatkoztatás természetfeletti jellegének tagadása: a hit ezzel érzelmi állapotra redukálódik, a tanítás történelmi nyelvre, az egyház pedig társadalmi laboratóriummá válik.
A dolog persze nagyon átlátszó, a cél napnál is világosabb: a család mint egy férfi és egy nő stabil, az életre nyitott egysége fogalmának feloldása, ennek helyébe egy állandóan változó vízió lép, amelyből hiányzik a természetes és szentségi alap.
Ha a család már nem a társadalom alapja, akkor csak az állam marad a közjó és a erkölcsi rend egyedüli garantálójaként.
Az egyház, megfosztva prófétai hangjától, pusztán a történelem udvaroncává válik. Ha a bűn már nem létezik, akkor többé nincs különbség jó és rossz között, az egyház pedig jó esetben humanista társasággá degradálódik.
Pedig a katolikus tanítás egyértelmű: minden szexuális aktus, amely nem nyitott az életre és nem egy férfi és egy nő házasságában történik, ellentétes a természetes törvénnyel. DE! Az aktus elítélése nem jelenti a személy elutasítását, mert a személy sokkal több, mint az élete – sőt, mint a szexuális identitása.
„Különös aggodalmat kelt az „erőszak, nemi diszkrimináció, homofóbia és transzfóbia” elleni polgári megemlékezések „ima és reflexió általi támogatása”. Az ilyen kezdeményezések egyházmegyei támogatása nemcsak helytelen, hanem botrányos lenne, mert összezavarná a híveket és az emberi személy természetes és isteni igazságát tagadó ideológiák implicit jóváhagyásának tűnne” – írja Masciullo, és finoman fogalmaz. A helyzet ugyanis az, hogy
ha az egyház intézményesen is erre az útra lép, azzal belülről fogja megsemmisíteni önmagát.
Aki meghasonul önmagával, az nem maradhat fönn – erről már kellett volna hogy olvassanak az atyák az egyház „alaptörvényében”.
szd/Felvidék.ma
