A SINE METU Egyesület és a MAMSZE – Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete közös szervezésében november 25-én nyílt meg a „Bacskai” című nagyszabású kiállítás a komáromi Limes Galériában. A rendezvény Bacskai Béla festőművész születésének 90., halálának 45. évfordulóját lezáró emlékév utolsó állomása, amelyet a művész szülőfalujában működő emlékház, a losonci Szabó Gyula Emlékház, valamint a Limes Galéria Dúdor István Kiállítóterme előző hónapokban zajló programjai vezettek fel.
A volt ferences templom kiállítótere ritkán adódó lehetőséget biztosított arra, hogy Bacskai életműve új nézőpontból táruljon fel a közönség előtt. A tájképfestészet mesterét leginkább a gömöri és nógrádi táj megörökítőjeként tartják számon, ám a mostani tárlat hangsúlyosan mutatja be azt a művészeti vonulatot is, amelyben az ipari környezet és a munkások világa került fókuszba. A füleki öntöde, a zománcoló műhely, a losonci Poľana textilgyár és a gépgyár atmoszférája olajképeken elevenedik meg: a fonoda és mosoda színmozaikja, a kártoló részletgazdag dinamikája éles kontrasztban áll a másutt következetesen használt szürke és földbarna tónusokkal. Különösen erős hatást keltenek az öntöde tűzforró, vibráló fényei és a gyári lámpák rideg ragyogása.
Németh Zsolt (Szalai Erika/Felvidék.ma)
A kiállítás gerincét az 1976 és 1980 között készült munkák alkotják, amelyeket válogatott tájképek egészítenek ki. Ezek együtt érzékletesen mutatják be Bacskai legjellemzőbb festői vonásait: a csendes monumentalitást, az ember iránti mély alázatot és azt az alkotói magatartást, amelyben a mindennapi munkát végző ember éppúgy központi szerepet kap, mint a tájban elhelyezett apró figura. Művei a felvidéki magyar képzőművészet egyik kiemelkedő, sajátos hangú teljesítményei.
A kiállítás megnyitóján Németh Zsolt a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében elsőként gratulált Orosz Örsnek, aki friss kitüntetésként Nemzeti Emlék-Őr Díjat vehetett át – és akinek szerepe, mint hangsúlyozta, a mostani kiállítás létrejöttében is meghatározó volt. A politikus arról beszélt, hogy Bacskai életműve „újrafelfedezésének” folyamata most kezdődik el igazán, és a mostani tárlatot a jövő év elején megjelenő monográfia fogja teljessé tenni.
Beszédében visszatekintett a művész komáromi jelenlétére is: Bacskai Béla utoljára 1985-ben szerepelt nagyobb önálló kiállítással Komáromban. Németh kitért arra a kritikára, amely a művészt olykor provincializmussal illette, amiért pályája során nem mozdult ki szűkebb régiójából. Ezt Bacskai – az államtitkár szerint – frappánsan utasította vissza: szerinte „ez a hely az igazi európai festészet”, és a gömöri, nógrádi emberek éppúgy méltók a művészi megörökítésre, mint a nagy nyugati mesterek témái. Németh úgy fogalmazott, Bacskai művészete azért válhatott egyetemes érvényűvé, mert a helyi világot tudta a maga mélységében megmutatni.
A beszéd kitért a 20. század felvidéki történelmi traumáira is, amelyek – mint mondta – érthető módon erősítették Bacskai belső befelé fordulását és az otthonhoz való ragaszkodását. Mindez azonban nem beszűkítette, hanem kitágította látásmódját. Festészete ugyanis egyszerre helyi és egyetemes, egyszerre dokumentatív és metaforikus.
A műveket és a művészt a kiállítás kurátora, Dénes Éva művészettörténész méltatta, aki szerint Bacskai Béla festészete nem csupán tájakat és ipari környezetet rögzít, hanem egy egész korszak társadalmi lelkiállapotának tükre. A művész 1971 és 1980 között készült munkái a gömöri és nógrádi régió valóságát örökítik meg – hitelesen, minden pátosz nélkül.
Dénes Éva (Szalai Erika/Felvidék.ma)
Bacskai az öntöde izzó fényeit, a textilüzem színpompás világát vagy a falusi tájat ugyanazzal az őszinte dokumentáló szándékkal ábrázolta és a munka emberét helyezte középpontba. Festményei letisztultak, szikárak, a valóság súlyát hordozzák. A textilipari jeleneteknél gazdag, apró ecsetvonásokból épülő színmozaikok jelennek meg, melyeket különösen érzékeny fénykezelés fog össze – nem éles, hanem szórt, sejtető világítás – magyarázta.
A művészettörténész hangsúlyozta, Bacskai a háborút követő évtizedek társadalmi valóságát mutatja meg – azt a munkát, amely nem mindig szép, de mindig szükséges. Képei nem idealizálnak, mégis mély tisztelettel fordulnak az ember és az emberi helytállás felé.
Dénes Éva szerint Bacskai korán lezárult életműve mára egyértelműen a szlovákiai magyar képzőművészet kiemelkedő értéke. A tárlat arra hívja a nézőt, hogy együtt fedezzék fel, miként beszélnek ezek a festmények a múltról, a munkáról és az emberi lét méltóságáról – fogalmazott.
Orosz Örs (Szalai Erika/Felvidék.ma)
Végezetül Orosz Örs mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a Bacskai-életmű feldolgozásához és a készülő, életművét feldolgozó kötet elkészítéséhez. Elsőként Kopócs Tibor képzőművésznek, a MAMSZE tiszteletbeli elnökének segítségét emelte ki, aki évek óta kitartóan szorgalmazza a hazai elhunyt művészek hagyatékának módszeres feldolgozását.
Háláját fejezte ki Németh Zsoltnak és a Pro Minoritate Alapítványnak a könyvkiadás előkészítésében és lebonyolításában vállalt szerepért, valamint a MAMSZE csapatának és Balla Rita galériavezetőnek, amiért befogadták a kiállítást. Megköszönte továbbá a kötet szerzőinek munkáját, Szabó Bodó Renáta művészettörténészt és Bacskai életrajzíróját, Puntigán Józsefet említve. Külön méltatta Sedmák Lászlót, aki több mint ezer darabos Bacskai-gyűjteményének teljes digitalizálását és kölcsönadását tette lehetővé, megnyitva az utat a művek kiállítása és könyvbeli megjelenése előtt.
A mostani installáció művei Sedmák Ladislav, Orosz Örs és Perse község gyűjteményéből érkeztek. A „Bacskai” című tárlat december 16-ig tekinthető meg a komáromi Limes Galériában.
Szalai Erika/Felvidék.ma
