Herman Van Rompuy, az uniós országok állam-, illetve kormányfői testületének, az Európai Tanácsnak a vezetője egy vasárnapi nyilatkozatában ismételten utalt arra az eshetőségre, hogy az európai parlamenti (EP-) választások után nem feltétlenül az európai pártcsaládok által előzetesen kiválasztott „csúcsjelöltek” közül kerül majd ki az Európai Bizottságnak az elnöke.
Az esedékes EP-választást május 22. és 25. között – a legtöbb tagországban 25-én, vasárnap, Szlovákiában egy nappal korábban, május 24-én – tartják. A Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Bizottság új elnökét – a portugál néppárti José Manuel Barroso utódját – az EP-választások eredményének figyelembe vételével kell megválasztani, mégpedig úgy, hogy az Európai Tanács teszi meg a jelölést, az Európai Parlament pedig egyszerű többséggel választja meg a tisztség betöltőjét.
Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke a belga hírügynökség által ismertetett vasárnapi tévényilatkozatában – nem először – hangsúlyozta, hogy az általa vezetett testület jogi értelemben nem feltétlenül az európai pártok által megnevezett csúcsjelöltek közül köteles kiválasztani, hogy kit jelöl majd. Hangsúlyozta, hogy a kiválasztott személynek „nagy többséget” kell majd élveznie az Európai Tanácsban, és „többséget” az Európai Parlamentben.
A két legnagyobb európai pártcsalád az előrejelzések szerint az új összetételű EP-ben is a legtöbb mandátumra számíthat. A kereszténydemokrata, jobbközép irányzatú néppártiak Jean-Claude Juncker volt luxembourgi kormányfőt, a szociáldemokraták pedig Martin Schulzot, az EP eddigi német elnökét jelölték az Európai Bizottság élére. Az eddigi harmadik legnagyobb pártcsalád, a liberálisok jelöltje Guy Verhofstadt volt belga miniszterelnök, az EP eddigi liberális frakcióvezetője.
Az EP-választási kampány során, így például a tévévitákban is mindhárman úgy foglaltak állást, hogy a demokrácia azt kívánja, a tagállamok vezetői közülük jelöljenek majd európai bizottsági elnököt. Egyes kormányok azonban – Van Rompuy többször kinyilvánított egyetértése mellett – azt hangsúlyozzák, hogy nincs ilyen kötelező automatizmus. Schulz viszont a minap figyelmeztetett: ha a kormány- és államfők nem a jelöltek közül választanak, az illető nem kapja majd meg az EP többségének támogatását.
Brüsszeli folyosói találgatások szerint nem kizárt, hogy ha a néppártiak nyernék az EP-választást, akkor mégsem Juncker, hanem a nála lényegesen fiatalabb Jyrki Katainen finn miniszterelnök, ha pedig a szociáldemokraták kerülnének az élre az EP-választáson, akkor Schulz helyett Helle Thorning-Schmidt dán kormányfő személye körül alakulhatna ki végül konszenzus.
Az EP-választási eredmények figyelembe vételének a követelménye ugyanakkor nem szűkíthető le arra a kérdésre, hogy önmagában melyik nagy európai pártcsalád szerzi a legtöbb EP-mandátumot. A legutolsó közvélemény-kutatási adatok szerint ugyan a néppártiak néhány százalékpontnyi előnyben vannak a szociáldemokratákkal szemben, ám abszolút többséget semmiképpen sem remélhetnek, tehát az a kérdés még mindig nyitva marad, hogy a két nagy pártcsalád közül melyik tud EP-többséget eredményező pártkoalíciót maga mögé állítani.
mti/Felvidék.ma
