Budapesti Corvinus Egyetem – Révkomáromi Székhelyen Kívüli Képzés
Fiatalok szemével: Az Európai Parlament
Botha Ildikó, Csiba Sándor, Ilko Sándor Az Európai Parlament rövid története (Közgyűléstől a jogalkotásig)
Az Európai Unió – hajdani Közös Piac, azt megelőző Európai Szén és Acélközösség (ESZAK) – történetében a leglátványosabb „karriert” befutott intézmény kétségtelenül a mai Európai Parlament, egykori ESZAK-közgyűlés. Amikor végül megalakult, csupán a nemzeti parlamentekből delegált tagokkal rendelkezett, és hosszú éveken át kizárólag – jogi következmények nélkül álló, a többi intézményre kötelezettséget alig jelentő – konzultációs, véleményező (legjobb esetben is csupán politikai zajt keltő) lehetőséggel bírt.
Innen jutott el odáig, hogy mára már tagjait közvetlenül választják, és az európai uniós törvények mintegy 80 százaléka egyszerűen meg sem születhet az EP valamilyen formájú egyetértése nélkül.
Az ESZAK is csírájában már magában hordozta mindazt, amiből utóbb a Római Szerződés és vele a közös piac intézményi háttereként kinőtt.
A Schuman-tervben kezdetben nem is szerepelt a Közgyűlés létrehozása: az alapítók a nemzetek feletti Főhatóság – későbbi Európai Bizottság – ellenőrzéséhez elegendőnek vélték az Európai Bíróság megteremtését is. A közösség megalakulásához vezető egyeztetések során azonban mégis felmerült egy parlament-szerű intézmény igénye is, ám még ekkor sem gondolt senki tényleges jogi befolyással bíró képviselőtestületre. Az eredeti elképzelése csupán a tagállamok törvényhozásaiból delegált képviselők gyülekezetére korlátozódott, amelynek tagjai nem annyira politikusi, mint inkább technokrata, szén- és acélipari témákban otthonos, szakértői gárdából állhatnának. Ennek megfelelően az első közgyűlés jogosítványai sem terjedtek túl limitált ellenőrzési jogkörön – ez is lényegében csak a Főhatóságra korlátozódott, egyébként pedig figyelmen kívül hagyható véleményalkotási joggal bírtak csupán. Aztán amikor a Római Szerződés életre hívta a közös piacot, a közgyűlés vonatkozásában lényegében itt is a korábbi jogállást vették át.
Akadt e mögött pragmatikus megfontolás – kerülendő újabb, a döntéshozást komplikáló szereplő bevonását a folyamatban –, de egyúttal kifejeződött az a körülmény is, hogy az akkori döntéshozási helyzetben mindez még nem jelentett „demokratikus deficitet”. Végül is a többségi szavazás a miniszterek döntéshozásában csak sokkal később kezdett teret nyerni. Márpedig vétójog esetén a résztvevők beszámoltatását (demokratikus kontrollját) a nemzeti parlamentek is tökéletesen el tudták végezni.
Orvosolandó „deficit” akkor kezdett feltűnni a képletben, amikor mind tömegesebben jellemzővé vált a vétójogot megkerülő minősített többségi szavazás, s vele annak a lehetősége, hogy adott kormány minisztere akár le is szavazható – mikor saját parlamentje már csak korlátozott mértékben tudta számon kérni rajta a született döntés eredményét. Nem véletlen, hogy a parlamenti jogosítványok izmosodása alapvetően a többségi szavazást tömegessé tevő Egységes Okmány életbelépése (1987), majd integrációs folyamatot tovább mélyítő Maastrichti és Amszterdami Szerződések (hatályba lépésük: 1993 és 1999-ben) nyomán kezdett igazi lendületet kapni.
A másik felhajtó erőt a képviselők közvetlen választása jelentette. A hajdani delegált közgyűlést – jóllehet, egy 1962-es határozatuk óta ők már sokkal régebbről „Parlamentnek” aposztrofálták magukat – ennek nyomán minősítette át az Egységes Okmány formálisan is Európai Parlamentté. De ami a fontosabb: ezzel teljesen legitimmé vált az az érvelés, hogy a kezdetben többnyire csak Strasbourgban ülésező képviselőtestület az EU-intézmények egyedüli, közvetlenül demokratikusan választott testülete, s mint ilyen, joggal léphet fel hatáskörének bővítése érdekében.
Az Európai Parlament pontos jogosítványaira, illetve más uniós intézményekhez fűződő viszonyára soron következő hírleveleinkben majd részletesen kitérünk. A mai helyzethez vezető folyamatból most csak vázlatosan tekintjük át a legfontosabb állomásokat.
Római Szerződés (1957):
Ellenőrzési jogkör: az EP beszámoltathatta az Európai Bizottságot, és kétharmados többséggel bizalmatlansági indítványt nyújthatott be a testület egésze ellen. A beszámoltatási – interpellációs – joggal csak a Bizottság egésze felé élhettek, és 1973-ig mindez a miniszterek tanácsát nem érintette. (1973-tól a Tanács önként vállalt kötelezettséget arra, hogy parlamenti megkeresésekre válaszolni fog.) A mindezek nyomán születő parlamenti vélemény sem a Bizottságot, sem a Tanácsot jogilag nem kötelezte, az EP-nek arra sem volt érdemi befolyása, hogy milyen legyen a Bizottság összetétele.
Konzultációs, véleményezési jogkör: bizonyos témakörökben a Tanácsnak elvben meg kellett hallgatnia a Parlament véleményét a döntéshozásban (ez utóbbi figyelembevétele már nem volt kötelező). 1980-ig gyakori volt, hogy a Tanács már a parlamenti vélemény előtt döntött, majd egy európai bírósági döntés után kötelezővé vált, hogy a Tanácsnak meg kell várnia az EP állásfoglalását, ami azonban továbbra is ignorálható volt. (Viszont: a parlament ezzel minimum „időhúzási” lehetőségre tett szert.)
Első és Második Költségvetési Szerződés (1970 és 1975):
Az első szerződés a költségvetés tagállami finanszírozása helyett bevezette a saját, közösségi forrásokon alapuló közös költségvetést, ennek ellenőrzését pedig az Európai Parlament hatáskörébe utalta. Ez utóbbit erősítette meg a második szerződés, amely egyebek között jogot adott az EP-nek arra, hogy kétharmados többséggel a költségvetés egészét akár el is utasíthassa, az úgynevezett nem kötelező kiadások esetében pedig ügydöntő jogosítványokkal látta el a képviselőtestületet. Ez volt az első terület, ahol az EP társ-döntéshozó szerepre tett szert a Tanács mellett.
Közvetlen európai parlamenti választás (először: 1979)
Egységes Európai Okmány (hatályba lépett: 1987):
Konzultációs eljárás: hatályát kibővítették, eztán a közlekedésre, a környezetvédelemre és a kutatás-fejlesztésre is vonatkozott.
Hozzájárulási eljárás bevezetése: Lényege, hogy elsősorban nemzetközi vonatkozású ügyeknél (tagfelvétel, harmadik országgal kötendő társulási vagy együttműködési szerződés) lényegében vétójogot biztosít a parlament számára.
Együttműködési eljárás bevezetése: Lényege, hogy amennyibe az EP elutasítja a Tanács valamely javaslatát, akkor az utóbbi már csak egyhangú szavazással viheti döntését keresztül. Mindez azonban még nem jelent társ-döntéshozói jogkört, csupán valamelyest megnehezítheti a Tanács – továbbra is végső soron kizárólagos – döntéshozási jogának gyakorlását
Maastrichti Szerződés (hatályba lépett: 1993)
Együttdöntési eljárás bevezetése: Minden olyan területen, ahol alkalmazzák, lényegében társ-döntéshozóvá teszi a parlamentet, mivel ha – bonyolult, háromszori olvasat után – se születik egyetértés a Tanács és a Parlament között, akkor a törvénytervezetet vissza kell vonni. További fontos eleme: szemben a hozzájárulási eljárással – ahol az EP csak elfogadhat, vagy elutasíthat –, a képviselők itt módosító javaslattal is élhetnek.
Hozzájárulási eljárás: hatásköre bővült, így kiterjesztették a strukturális és kohéziós alapok prioritásainak jóváhagyására is. Ide tartozik az is, hogy az EP jogot kapott az Európai Bizottság egészének a jóváhagyására.
Döntéskezdeményezés: az EP eztán többségi szavazással kérhette a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot valamely új jogszabályra. (A bizottság nem köteles figyelembe venni ezt.)
Amszterdami Szerződés (hatályba lépett: 1999.)
Együttdöntési eljárás: jelentősen leegyszerűsítette ezt az eljárást, a folyamatot (egyetértés esetén) lezárhatóvá tette már első olvasatban, a második olvasattól konkrét határidők közé szorította az eljárást, és kizárta annak lehetőségét, hogy az ennek során végül megbukott javaslattal a Tanács ismét előállhasson. További fontos elem, hogy az eljárás hatálya alá tartozó területeket a korábbi tizenötről 38-ra emelték, erősödő alapelvvé téve, hogy „ahol a Parlament ereje csekély, ott a Tanácsban a tagállamok teljes egyetértésére van szükség, és a Parlament ott kap szélesebb beleszólási és döntési lehetőséget, ahol a Tanácsban a minősített többségi szavazás érvényesül” (Horváth Zoltán). Továbbra sem vonatkoztatható az eljárás egyebek között a mezőgazdasági, versenypolitikai, vagy például bel- és igazságügyi kérdésekre.
Hozzájárulási eljárás: az Európai Bizottság kinevezésekor külön dönthet a leendő bizottsági elnök személyéről is, aki csak ezt követően kezdheti meg a testület összeválogatását (amelynek egészéről a Parlament utóbb szintén dönt).
Nizzai Szerződés (hatályba lépett: 2003-ban):
Nemzetközi megállapodást érintő kérdésekben az Európai Parlament is eljárást kezdeményezhet az Európai Bíróságnál, véleményt kérve.
Összegzésként megállapítható, hogy az EP az elmúlt közel 50 évben a hajdani vélemény-nyilvánító közgyűlésből az európai uniós döntéshozás lényegében megkerülhetetlen szereplőjévé vált. Mindez azonban továbbra sem avatta klasszikus értelemben vett törvényhozássá, mivel változatlanul nem járhat el a Tanács és a Bizottság egyetértése nélkül, miközben a Tanács egyes kérdésekben továbbra is dönthet a parlament véleményének figyelmen kívül hagyása nélkül. Minderre bővebben következő kiadványunkban, az EP és a többi EU-intézmény viszonyát taglalva térünk majd ki.
Az Európai Parlament felépítése
Az Európai Parlament az Európai Unió egyetlen közvetlenül megválasztott testülete. Az Európai Parlament 785 tagjának feladata, hogy az uniós polgárt képviselje. Az Európai Unió 27 tagállamának választói ötévente választják meg őket 492 millió polgár képviseletére. Parlament aktív szerepet játszik a polgárok mindennapjait befolyásoló jogszabályok kidolgozásában például a környezetvédelem, a fogyasztói jogok, az esélyegyenlőség, a közlekedés és a személyek, a tőke, a szolgáltatások és az áruk szabad mozgása területén. A Parlament a Tanáccsal együtt hatáskörrel rendelkezik az Európai Unió éves költségvetése fölött is.
A továbbiakban taglaljuk az EP felépítésének egyes részeit. A következőek:
1. Elnök
2. Képviselők
3. Képviselőcsoportok
4. Parlamenti bizottságok
5. Küldöttségek
6. Politikai szervek
7. Főtitkárság
8. Bizottság
9. Az Európai Unió Tanácsa
1. Az elnök és feladatköre
Az elnököt két és fél évre, azaz egy parlamenti ciklus felére választják meg, tisztségében megújítható. Az elnök testesíti meg a Parlamentet a külvilág számára és a többi közösségi intézményekkel fenntartott kapcsolatokban.
Az elnök – 14 alelnöke segítségével – irányítja az Európai Parlament és szervei (az Elnökség, illetve az Elnökök Értekezlete) munkáját, valamint vezeti a plenáris ülésszakokon folytatott vitákat. Évente tizenkét plenáris üléshetet tartanak Strasbourgban, valamint hat plenáris ülésszakot Brüsszelben.
Az elnök ügyel az Európai Parlament Eljárási Szabályzatának tiszteletben tartására, és elnöki felhatalmazása révén biztosítja a Parlament és szervei valamennyi tevékenységének megfelelő lefolytatását.
Az elnök képviseli a Parlamentet a jogi ügyletekben és valamennyi külső kapcsolatban. Az elnök többek között nyilatkozik valamennyi fontos nemzetközi ügyről, és az Európai Unió megerősítését célzó ajánlásokat tesz.
Az elnök az Európai Tanács minden ülésének megnyitásakor kifejezésre juttatja az Európai Parlament álláspontját és fenntartásait az egyes témákkal és napirendi pontokkal kapcsolatban.
Az elnök aláírásával jogerőre emeli az Európai Unió költségvetését, annak az Európai Parlament által második olvasatban történt megszavazását követően.
Az Európai Parlament elnöke a Tanács elnökével közösen írja alá az együttdöntési eljárással hozott valamennyi jogalkotási aktust.
2. A képviselők
Az Európai Parlament 785 képviselőt számlál, akiket a kibővített Unió 27 tagállamában választottak meg. A képviselőket 1979 óta közvetlen és általános választójog alapján választják meg, ötéves időtartamra.
A szavazás módját minden tagállam maga határozza meg, de bizonyos demokratikus szabályok azonosak: a tizennyolcadik életévüket betöltött állampolgárok szavazójoggal rendelkeznek, a nők és a férfiak egyenlősége biztosított, a szavazás titkos.
Megjegyzendő, hogy az európai szavazásokra immár egyéb szabályok egyezése is jellemző: a közvetlen és általános választójog alapján történő választás, az arányosság szabálya és az 5 évre szóló, megújítható mandátum.
Általános szabály, hogy a parlamenti helyeket az egyes országok lakosságának arányában osztják fel. Minden tagállam meghatározott számú – legfeljebb 99 és legalább 5 – üléshellyel rendelkezik.
A nők és a férfiak egyenlők: a nők az Európai Parlamentben egyre növekvő arányban képviseltetik magukat, jelenleg a képviselők mintegy egyharmada nő.
Az Európai Parlament képviselője munkaidejét három helyen tölti: Brüsszelben, Strasbourgban és választókörzetében. Brüsszelben részt vesz a parlamenti bizottságok és a képviselőcsoportok ülésein, a plenáris pótüléseken, és Strasbourgban az évente tizenkét alkalommal tartott rendes plenáris ülésen. E fő tevékenysége mellett természetesen időt kell szakítania a választókörzetére is.
Az Európai Parlament képviselői politikai – és nem nemzeti – hovatartozásuk alapján alkotnak képviselőcsoportokat.
Az Európai Parlament képviselői teljes függetlenségben gyakorolják a mandátumuka.
Az Európai Parlament képviselője egyre nagyobb hatáskörrel rendelkezik, tevékenysége hatással van az állampolgár hétköznapi életének minden területére: a környezetvédelemre, a fogyasztóvédelemre és a közlekedésre, valamint az oktatásra, a kultúrára, az egészségügyre stb. is.
A képviselők jogállása :
Az európai képviselők jelenleg ugyanabban a fizetésben részesülnek, mint az őket megválasztó ország nemzeti parlamentjének képviselői. 2005 szeptemberében azonban elfogadták az európai parlamenti képviselők jogállásáról szóló szabályzatot, amely lehetővé teszi az egyenlőtlenségek orvoslását és nagyobb átláthatóságot biztosít. Ez a szabályzat a következő parlamenti ciklus elején, 2009-ben lép hatályba.
3. A képviselőcsoportok
A képviselők képviselőcsoportokban üléseznek, amelyekbe politikai – és nem nemzeti – hovatartozásuk alapján tömörülnek.
Az Európai Parlamentben jelenleg nyolc képviselőcsoport működik.
Valamennyi képviselőcsoport belső szervezeti formában működik, elnököt (egyes képviselőcsoportok két társelnököt), elnökséget és titkárságot választ.
A plenáris ülésteremben az üléshelyeket a politikai hovatartozás alapján osztják fel a képviselők között, balról jobb felé haladva, a képviselőcsoportok elnökeinek beleegyezésével
Képviselőcsoport létrehozásához legalább 20 képviselő szükséges, akiknek a tagállamok legalább egy ötödét kell képviselniük. Egyszerre több képviselőcsoporthoz tartozni tilos
Vannak képviselők, akik egyik képviselőcsoportnak sem tagjai, ők a független képviselők közé tartoznak.
A plenáris ülésen történő minden szavazást megelőzően a képviselőcsoportok megvizsgálják a parlamenti bizottságok által előterjesztett jelentéseket, és módosító javaslatokat nyújtanak be.
A képviselőcsoport által elfogadott álláspont kialakítása a csoporton belüli megegyezéssel történik, annak egyetlen tagja számára sem lehet a szavazást kötelezővé tenni.
4. A parlamenti bizottságok
A képviselők az Európai Parlament plenáris üléseinek előkészítése céljából meghatározott területekre szakosodott állandó bizottságokba csoportosulnak.Jelenleg 20 parlamenti bizottság létezik. A bizottságok létszáma 28-86 képviselő, és mindegyiknek saját elnöke, elnöksége és titkársága van. A bizottságok politikai összetétele a plenáris ülések összetételét tükrözi.
A parlamenti bizottságok havonta egy vagy két alkalommal ülnek össze Brüsszelben, az üléseik nyilvánosak.
A parlamenti bizottságokban a képviselők jogalkotási javaslatokat és saját kezdeményezésű jelentéseket dolgoznak ki, módosítanak és szavaznak meg. Megvizsgálják a Bizottság és a Tanács javaslatait, és szükség esetén jelentést készítenek, amit később a plenáris ülés elé terjesztenek. Végezetül, az Európai Parlament albizottságokat és ideiglenes bizottságokat állíthat fel egyedi problémák kezelésére, illetve ellenőrzési hatáskörének gyakorlása keretében vizsgálóbizottságokat hozhat létre.A bizottságok elnökei munkájukat a Bizottsági Elnökök Értekezletén egyeztetik.
5.A küldöttségek
Az Európai Parlament küldöttségei kapcsolatokat tartanak fenn az Európai Unión kívüli országok parlamentjeivel. A küldöttségek fontos szerepet töltenek be, részt vesznek Európa más világrészekre kiterjedő befolyásának fejlesztésében.
Jelenleg 34 küldöttség létezik. Mindegyiket mintegy 15-15 európai képviselő alkotja.
A küldöttségek négy kategóriáját különböztethetjük meg:
A parlamentközi küldöttségek feladata az Európai Unió tagállamai közé nem tartozó, és nem tagjelölt országok parlamentjeivel történő kapcsolattartás.
A parlamenti vegyesbizottságok az Európai Unióhoz csatlakozó tagjelölt országok, valamint a Közösséghez társult államok parlamentjeivel állnak kapcsolatban.
Az Európai Parlamentnek az EU-AKCS Közös Közgyűlésbe delegált küldöttsége által az európai képviselők az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok parlamenti képviselőivel tartják a kapcsolatot.
Az Európai Parlamentnek az Euro-mediterrán Parlamenti Közgyűlésbe delegált küldöttsége
A küldöttségek elnökei munkájukat a Küldöttségi Elnökök Értekezletén egyeztetik.
6. A politikai szervek
Az Elnökök Értekezlete
Az Elnökök Értekezlete a képviselőcsoportok elnökeit tömöríti, elnöke az Európai Parlament elnöke.
Az Elnökök Értekezlete határoz az Európai Parlament munkáinak szervezése, valamint a jogalkotás ütemezésével kapcsolatos minden egyéb kérdés tekintetében:
A plenáris ülések ütemterve és napirendje
A bizottságok és a küldöttségek összetétele, valamint hatáskörük megosztása
Jogalkotási ütemezés
Az Elnökök Értekezlete fontos szerepet játszik az Európai Parlamentnek a többi közösségi intézménnyel, harmadik országokkal és a Közösségen kívüli szervezetekkel fenntartott kapcsolatokban.
Az Elnökség
Az Elnökség összetétele: az Európai Parlament elnöke, 14 alelnök és 6 – megfigyelői minőséggel rendelkező – quaestor, akiket a közgyűlés választ meg két és fél éves, megújítható időszakra.
Az Elnökség irányítja az Európai Parlament belső működését:
Az Európai Parlament előzetes költségvetési tervezete,
Igazgatási és pénzügyi szervezés,
Titkárság és szolgálatok.
A quaestorok
A quaestorok felelnek – az Elnökség irányelveitől függően – a képviselőket közvetlenül érintő ügyviteli és pénzügyi ügyekért.
Az 6 quaestor az Elnökségben tanácsadói szavazattal bír.
Ők felügyelnek arra, hogy a képviselőknek megfelelő infrastruktúra álljon rendelkezésére mandátumuk végrehajtásához.
7.A főtitkárság
Az Európai Parlament munkáját a Főtitkárság segíti.Az Európai Parlament szolgálatában a Főtitkárság irányítása alatt mintegy 5.000 tisztviselő dolgozik, akiket versenyvizsga útján, az Európai Unió valamennyi országából vettek fel.
A képviselőcsoportoknak saját munkatársaik vannak, a képviselők pedig parlamenti asszisztenssel rendelkeznek.
Az Európai Parlament abban különbözik más nemzetközi szervezetektől, hogy elkötelezetten teljes többnyelvűséggel működik.Az Európai Parlament munkáját az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén végzi: Bulgária és Románia csatlakozása, valamint az ír, mint hivatalos nyelv elismerése óta ez 23 nyelvet jelent. A plenáris ülésen kezelt valamennyi dokumentumot le kell fordítani 21 nyelvre – csak a máltai és az ír nyelvekre vonatkozik egy részleges kivétel: ezekre a nyelvekre csak bizonyos típusú dokumentumokat kell lefordítani.
Az Európai Parlament ezen kívül tolmácsszolgálattal is rendelkezik, annak érdekében, hogy minden képviselő az anyanyelvén tehesse meg felszólalását.A Parlament ennélfogva a tolmácsokat és fordítókat foglalkoztató legnagyobb intézet a világon, alkalmazottai egyharmada végzi ezt a munkát.
A Főtitkárság székhelye Luxembourg és Brüsszel.
8. A Parlament és az Európai Bizottság
Az Európai Bizottság a közösségi alapszerződések őre és végrehajtója, munkáját az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben végzi.
A Bizottság jogalkotási javaslatokat terjeszt elő, fejt ki és véd meg a parlamenti bizottságok előtt, és köteles tekintetbe venni az Európai Parlament által igényelt módosításokat.
A Bizottság részt vesz az Európai Parlament valamennyi plenáris ülésén, és köteles beszámolni politikai irányelveiről, amennyiben erre bármely európai képviselő felkéri.
A Bizottság választ köteles adni a képviselők írásbeli és szóbeli választ igénylő kérdéseire.
9. A Parlament és az Európai Unió Tanácsa
Az Európai Unió Tanácsa, az Unió másik jogalkotó szerve a tagállamok minisztereiből áll. A Tanács részt vesz az Európai Parlament munkájában. A Tanács elnöksége körforgásszerűen váltakozik, e feladatot 6-6 hónapos időszakonként mindig más tagállam látja el.
Az Európai Unió Tanácsa– amelyet az elnöke képvisel – felszólalási joggal rendelkezik az Európai Parlament valamennyi plenáris ülésén.
Az Európai Unió Tanácsának elnöke minden soros elnökség kezdetekor ismerteti programját az Európai Parlament plenáris ülése előtt, és vitát kezdeményez az európai képviselőkkel.
Az elnökség hat hónapjának lejártakor megvonja politikai mérlegét az Európai Parlament előtt.
Az Európai Tanács évente akár négy alkalommal ülteti tárgyalóasztalhoz az Európai Unió kormány- vagy államfőit és a Bizottság elnökét.A Tanács szabja meg az Európai Unió általános politikai irányvonalait.Az Európai Tanács elnöke valamennyi európai csúcsértekezletet követően jelentést terjeszt az Európai Parlament elé tevékenysége eredményeiről.
A Parlament, hatásköre és eljárásai
Az Európai Unió alapszerződéseinek felülvizsgálata során az Európai Parlament befolyása az európai intézményeken belül szakadatlanul nőtt.Jelenleg az Európai Parlament jogalkotói együttdöntőként lép fel, költségvetési hatáskörrel bír, és a demokratikus ellenőrzés szerepét látja el valamennyi európai hatóságra kiterjedően.
1. Jogalkotói hatáskör
2. Az együttdöntési eljárás
3. Együttdöntési eljárás
4. Együttdöntési eljárás
5. Együttdöntési eljárás
6. Költségvetési eljárás
7. Ellenőrzési hatáskör
8. Bizottság és Tanács
9. Az Európai Tanács
1. A jogalkotói hatáskör
Az Európai Parlament a jogalkotói hatáskört az Európai Unió Tanácsával közösen, vele egyenlő mértékben gyakorolja. A Parlament tehát felhatalmazással bír az európai jogszabályok (irányelvek, rendeletek) meghozatalára. A Parlament jóváhagyhatja, módosíthatja vagy elutasíthatja európai jogalkotási aktusok tartalmát.
Miként zajlik a gyakorlatban a jogalkotói munka?
A képviselő egy parlamenti bizottságban jelentést készít egy „jogalkotási szövegre” vonatkozó javaslatról, amelyet a jogalkotói kezdeményezés kizárólagos jogával rendelkező Bizottság terjesztett elő. A parlamenti bizottság megszavazza, adott esetben módosítja a jelentést. A módosított szöveg plenáris ülésszakon is szavazásra kerül, ezáltal az Európai Parlament kialakítja álláspontját. Ez a folyamat egyszer vagy többször is megismétlődik, az eljárás típusától és attól függően, melyik szakaszban sikerül megegyezésre jutni a Tanáccsal.
A jogalkotási aktusok elfogadása tekintetében kétféle eljárás különböztethető meg. A rendes jogalkotói eljárás (az együttdöntés) során az Európai Parlament a Tanáccsal egyenrangú félként lép fel, a különleges jogalkotói eljárások pedig kizárólag rendkívüli esetekre alkalmazandók, és ezek során a Parlamentnek csupán tanácsadói szerepe van.
Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy az úgynevezett „érzékeny” (adóügyi, ipar- ás mezőgazdaság-politikai) kérdésekben az Európai Parlament csupán tanácsadó véleményt nyilvánít – ezt az eljárást nevezik konzultációnak. Bizonyos esetekben a Szerződés kötelezően előírja a konzultációt, mert a jogalap ezt elengedhetetlenné teszi, ilyenkor a javaslat csak akkor emelkedhet jogerőre, ha a Parlament véleményét nyilvánított. Ilyen esetben tehát a Tanács nem jogosult kizárólagos döntéshozatalra.
A Parlament politikai kezdeményezési jogkörrel rendelkezik.
A Parlament felkérheti a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatokat a Tanácshoz.
A Parlament ténylegesen részt vesz új jogalkotási szövegek kialakításában, ugyanis figyelemmel kíséri a Bizottság éves munkáját, és felhívja a figyelmét arra, hogy milyen jogalkotási aktusok meghozatala volna helyénvaló.
2. Az együttdöntés
Az együttdöntési eljárást az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés vezette be (1992), később kiterjesztették és kiigazították, végül az Amszterdami Szerződés (1999) megerősítette hatékonyságát.
Mindinkább az együttdöntés válik a rendes jogalkotói eljárássá: egyenlő súlyt ad az Európai Parlament és az Unió Tanácsa számára számos különféle területen (például a közlekedés, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem stb. terén). Az európai jogszabályok kétharmadát az Európai Parlament és a Tanács közösen fogadja el
A Bizottság megküldi javaslatát a Parlamentnek és a Tanácsnak.
A Parlament és a Tanács megvizsgálja a javaslatot, és két egymást követő alkalommal megvitatja.
Amennyiben a Parlament és a Tanács két olvasat után nem jut megegyezésre, úgy a javaslatot az Egyeztető Bizottság elé terjesztik, amelyben a Tanács és a Parlament egyenlő számban képviselteti magát.
A Bizottság képviselői ugyancsak jelen vannak az Egyeztető Bizottság ülésein, és részt vesznek a vitában.
Ha a bizottság tagjai megegyezésre jutottak, a megállapodás tárgyát képező szöveget harmadik olvasatra megküldik a Parlament és a Tanács számára, hogy azok végül jogalkotási szövegként elfogadhassák.
A két intézmény végső egyetértése a jogalkotási szöveg elfogadásának elengedhetetlen feltétele.
Az Európai Parlament annak ellenére is elutasíthatja a javasolt jogalkotási aktust, hogy az Egyeztető Bizottság megegyezésre jutott egy közös szöveg tekintetében – ehhez az elutasításhoz azonban a képviselők abszolút többségének szavazatára van szükség.
3. Az együttdöntési eljárás
Első olvasat
A (1) Bizottság egyidejűleg a (2) Parlament és a (3) Tanács elé terjeszt egy jogalkotási szöveget.
A Parlament (4) módosító javaslatokat fogad el, és azokat a Tanács elé terjeszti
A Tanács egyetért a parlament első olvasatának eredményével: a (5) jogalkotási szöveget elfogadják
Második olvasat
A (1) Tanács nem fogadja el a Parlament szavazását, és egy (2) közös álláspontot alkot.
A (3) Parlament elfogadja a közös álláspontot, vagy nem foglal állást: a (4) jogalkotási szöveget a közös álláspont alapján elfogadják.
A Parlament megerősíti a közös álláspont által elvetett módosító javaslatait:
a (5) Tanács ezt jóváhagyja: a (6) jogalkotási szöveget elfogadják
a Tanács ezt elutasítja: össze kell hívni az Egyeztető Bizottságot (amely a Parlament és a Tanács 27-27 képviselőjéből áll), a különböző álláspontok egymáshoz közelítése érdekében
A Parlament a közös álláspontot a képviselőinek abszolút többségével elutasítja: a jogalkotási szöveget elvetik
Harmadik olvasat
Az (1) Egyeztető Bizottság a közös álláspont és az Európai Parlament második olvasata során megőrzött módosító javaslatok alapján (2) közös tervezetet fogad el.
Ha azt a Tanács és a (3) Parlament jóváhagyja, a (4) jogalkotási szöveget elfogadják.
Az Egyeztető Bizottságnak nem sikerül közös tervezetet létrehoznia: a Parlament véglegesen elutasíthatja a (5) javaslatot.
4. A költségvetési hatáskör
Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa együtt alkotja az Európai Unió költségvetési hatóságát, amely minden évben meghatározza az Unió kiadásait és bevételeit. A költségvetés vizsgálata, majd elfogadása júniustól december végéig történik.
A kötelező kiadások (például a mezőgazdasági kiadások, illetve a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos kiadások) tekintetében a Tanácsé az utolsó szó.
Az úgynevezett „nem kötelező” (egyéb) kiadások tekintetében a Parlament határoz, a Tanáccsal való szoros együttműködésben.
Az Európai Parlament és a Tanács köteles tiszteletben tartani a több évre szóló előzetes pénzügyi iránymutatásokban a kiadásokra vonatkozóan megszabott határértékeket.
Miként történik a költségvetés elfogadása?
Az éves költségvetés elve azt jelenti, hogy a költségvetést egy évre szavazzák meg (a költségvetési év kezdő napja január elseje, záró napja pedig december 31.).
A Bizottság előzetes költségvetési tervezetet készít, és azt az Európai Unió Tanácsa elé terjeszti.
A Tanács ennek alapján elkészíti a költségvetési tervezetet, és azt átadja a Parlamentnek első olvasatra.
A Parlament politikai prioritásai függvényében módosításokat eszközöl a tervezetben, és azt visszaküldi a Tanácshoz, amely a maga részéről ismét módosíthatja azt, majd ismét visszajuttatja az Európai Parlamenthez.
A Parlament elfogadja vagy elutasítja a második olvasatban módosított költségvetést
A végleges költségvetést a Parlament elnöke állapítja meg.
Ezen költségvetési eljárás során a Parlament kiigazításokat és módosításokat tesz a Tanács és a Bizottság által javasolt költségvetési tervezetben.
A költségvetés csak azután hajtható végre, hogy azt az Európai Parlament elnöke aláírta.
Miként történik a költségvetés ellenőrzése?
A Költségvetési Ellenőrző Bizottság folyamatosan felügyeli az Európai Unió kiadásait.
Az Európai Parlament az Európai Unió Tanácsa ajánlására mentesíti a Bizottságot a költségvetés végrehajtásának felelőssége alól.
5. Az Európai Unió költségvetése
Az Európai Unió semmilyen saját adót nem vet ki. Következésképpen, az Európai Unió költségvetésének finanszírozása négy, úgynevezett „saját forrásból” történik, amelyet az Európai Parlamenttel való konzultációt követően a tagállamok bocsátanak rendelkezésre.
A négy „saját forrás” a következő:
A vámok (amelyek a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatokra alkalmazott közös vámtarifa-rendszerből származnak) az összbevételek mintegy 10%-át teszik ki,
A mezőgazdasági lefölözések (amelyeket az Európai Unióhoz nem tartozó országokból származó mezőgazdasági termékek behozatala után vetnek ki) az összbevételek mintegy 1%-át teszik ki,
A „HÉA–forrás” (amely az egyes tagállamok által szolgáltatott, az általuk behajtott hozzáadottérték-adó 1%-ának megfelelő hozzájárulást jelenti) az összbevételek mintegy 14%-át teszi ki,
A „bruttó nemzeti termék–forrás” (amely az egyes tagállamok által szolgáltatott, a közösségi GNP-ben képviselt részarányuk szerint kiszámolt, legfeljebb 1,27%-os hozzájárulást jelenti) az összbevételek mintegy 75%-át teszi ki.
Az Európai Unió költségvetésének a bevételek és a kiadások tekintetében kötelező jelleggel egyensúlyban kell lennie.
6. A költségvetési eljárás
A (1) Bizottság elkészíti az előzetes (2) költségvetési tervezetet
A (3) Tanács elfogadja a költségvetési tervezetet
A (4) Parlement első olvasatban megvizsgálja a költségvetési tervezetet, és esetleg módosító javaslatokat szavaz meg
A módosított költségvetési tervezetet a Tanács második olvasatban megvizsgálja
A Tanács módosított költségvetési tervezetet terjeszt a Parlament elé
A Parlament megerősíti az első olvasatban tett és a Tanács által elutasított módosító javaslatait
Az Európai Parlament második olvasatban elfogadja vagy elutasítja a módosított költségvetési tervezetet
Az Európai Parlament elnöke megállapítja a (5) végleges költségvetést.
A költségvetés elfogadására irányuló eljárást – amely több, mint nyolc hónapig tart – a (6) tárgyévet megelőző költségvetési évben folytatják le.
A (1) Bizottság a saját felelősségére végrehajtja az általános költségvetést
A (1) Számvevőszék megvizsgálja az előző év éves költségvétésének végrehajtását, és közzéteszi (2) éves jelentését
A (3) Tanács megvizsgálja a Számvevőszék észrevételeit, és ajánlásra irányuló javaslatot terjeszt az (4) Európai Parlament elé
Az Európai Parlament a költségvetési ellenőrző bizottságának ajánlása alapján mentesítést ad a (5) Bizottság számára a költségvetés végrehajtásának felelőssége alól. A mentesítés rendszeres jelleggel tartalmaz a későbbi költségvetések végrehajtásának javítására irányuló ajánlásokat. A Parlamentnek jogában áll a mentesítés megadását megtagadni.
7. Az ellenőrzési hatáskör
Az Európai Parlament jelentős ellenőrzési hatáskörrel rendelkezik az Európai Unió tevékenységei felett.
Melyek az ellenőrzés eszközei?
A polgárok petíció benyújtásához való joga
Valamennyi európai állampolgárnak jogában áll petíciót benyújtani a Parlamenthez, és kártérítést igényelni az Európai Unió tevékenységi területeihez tartozó ügyekben. A Parlament ombudsmant is kinevez, aki a magánszemélyeknek a közösségi intézményekkel vagy szervekkel kapcsolatban emelt panaszaival foglalkozik, a felek békés megegyezésén alapuló megoldás kialakítása érdekében.
A vizsgálatok
Az Európai Parlamentnek ugyancsak hatáskörében áll, hogy a tagállamokkal szemben vizsgálóbizottságokat nevezzen ki, a közösségi jog megsértése vagy nem megfelelő alkalmazása esetén.
Ilyen bizottság felállítására került sor például az úgynevezett „kergemarha-kór” elterjedésekor, ennek köszönhetően sikerült elérni egy európai állategészségügyi ügynökség létrehozását.
Az Európai Parlament joga kereset benyújtásához az Európai Közösségek Bírósága előtt
Semmisségi kereset olyan jogalkotási aktusra vonatkozóan, amely sértené a parlamenti előjogokat.
Alkalmatlansági kereset az Európai Unió Bizottságával vagy Tanácsával szemben, amennyiben nem teljesítik kötelezettségeiket.
Pénzügyi ellenőrzés
Az Európai Parlament ellenőrzési hatáskörrel rendelkezik gazdasági és monetáris területen is.
Az Európai Központi Bank elnöke, alelnöke és igazgató testületének tagjai a Tanács által történő kinevezésüket megelőzően kötelesek megszerezni az Európai Parlament jóváhagyását.
Az Európai Központi Bank elnöke az Európai Parlament plenáris ülése elé terjeszti éves elszámolását.
8. A Bizottság és a Tanács az ellenőrzés alatt
Az Európai Parlament demokratikus ellenőrzést gyakorol a Bizottság felett, és bizonyos mértékben parlamenti ellenőrzés létezik a Tanács tevékenységével kapcsolatban is.
A Bizottság elnökét a Tanács többségi határozattal nevezi ki.
A Parlament jóváhagyja vagy elutasítja a javasolt kinevezést. Ezt követően és a soros elnökkel egyetértésben a tagállamok kinevezik a biztosokat.
A Bizottság testületét – immár teljes egészében – a Parlamentnek ismételten el kell fogadnia.
A Parlament bizalmatlansági hatáskörrel rendelkezik a Bizottsággal szemben, ez a jog alapvető eszköz az európai képviselők számára az Európai Unió demokratikus ellenőrzésének érdekében. A Parlament tehát lemondásra kötelezheti a Bizottságot.
A Bizottság rendszeres jelleggel jelentéseket terjeszt a Parlament elé, például:
A Bizottság éves jelentése a Közösségek működéséről
Éves jelentés az Európai Unió Tanácsának tevékenységéről
E jelentések megvizsgálása útján a Parlament szakértői vizsgálati hatáskört is gyakorol.
Az Európai Parlament rendelkezésére álló felügyeleti eszköz az írásbeli vagy szóbeli választ igénylő kérdések feltevése a Tanács és a Bizottság számára.
A Parlament politikai kezdeményezési joggal rendelkezik, felkérheti a Bizottságot, hogy terjesszen egy javaslatot az Európai Unió Tanácsa elé.
A Parlament rendszeresen felhívásokat intéz az Európai Unió Bizottságához és Tanácsához, a meglévő politikák fejlesztése vagy új politikák bevezetése érdekében.
A Tanács soros elnöke az elnöksége kezdetén kifejti programját a Parlament előtt, tisztsége lejártakor pedig beszámol az elért eredményekről.
9. Az Európai Parlament és az Európai Tanács
Az Európai Parlament demokratikus ellenőrzést gyakorol a Bizottság felett, és bizonyos mértékben parlamenti ellenőrzés létezik a Tanács tevékenységével kapcsolatban is.
Az Európai Tanács elnökségét az egyes tagállamok hat hónaponként váltakozva látják el.
Az Európai Tanács adja meg az Európai Unió fejlődéséhez szükséges ösztönzést, és határozza meg a követendő irányvonalakat és az általános politikai prioritásokat, figyelembe véve az Európai Parlament ajánlásait.
Minden csúcstalálkozó azzal kezdődik, hogy az Európai Parlament elnöke nyilatkozatban fejti ki a Parlament lényegi álláspontját az állam- vagy kormányfők által megtárgyalandó különböző tárgyakkal kapcsolatban.
Az Európai Tanács elnöke minden csúcstalálkozót követően jelentést terjeszt a Parlament elé az elért eredményekről, és vitát kezdeményez az európai képviselőkkel.
