Felragyogott a nagy nap, annak ellenére, hogy két magyar párt is képviseli a magyarság érdekét, a parlament megszavazta, hogy Szlovákiában a magyaroknak jár a területi autonómia! No, lett is erre nagy dínom-dánom, hét országra szóló vigasság, hogy még a kutyák is másnaposak voltak, Bugár Béluci és Berényi Jóska pedig összecsókolóztak.
No de, most meg fel volt adva a lecke az illetékeseknek, mivel Szlovákiában sok olyan falu van, ahol pont fele-fele arányban élnek magyarok és szlovákok. No de, nem csuda, hogy olyan okosak azok az illetékesek, most is csak kifundáltak valamit. Eldöntetett tehát, hogy ezentúl ezekben a falvakban az alvég lesz autonóm, a felvég pedig nem, hogy mért pont az alvég, azt kérdezzék valaki okosabbtól, ne tőlem.
Hát, ha eldöntötték, akkor el is mentek Feri bácsihoz, méghozzá mindjárt két illetékes – mert ezek mindig ketten járnak, hogy mért, azt ne tőlem kérdezzék, talán, hogy legyen egy főnök, meg egy, aki tud vezetni – merthogy pont az ő udvarának a közepén futott végig a határvonal, és elmagyarázták neki, hogy akkor most itt lesz az autonómia határa. Az öreg megvakarta a fejét, és túlnan nézett, a szomszéd házra, ahol már nem volt autonómia.
– Akkor én ezentúl a Pista sógorral is csak szlovákul beszélhetek?
– Hát hol lakik a maga Pista sógora?
– Ott, la… – bökött az állával az öreg a ház felé.
– Mi is tudjuk, hogy nem tökéletes megoldás, de jobb, mint ami eddig volt… bizony, csak szlovákul beszélhetnek.
– Az elég érdekes beszélgetés lesz, mivel hogy Pista sógor egy szót nem beszél szlovákul… de majd csak megoldjuk valahogy.
– Ez a helyes hozzáállás – dicsérte meg Feri bácsit az egyik illetékes, a másik meg csak bólogatott, hogy bizony ám, ez a helyes hozzáállás.
– Aztán az én Gyuro szomszédommal ezentúl csak magyarul beszélhetek? – faggatózott tovább az öreg
– Hát hol lakik a maga Gyuro szomszédja?
– Ott, la… – bökött állával az öreg az innenső ház felé.
– A törvény bizony így szól – ismerte el a másik illetékes.
– Hát az is elég érdekes beszélgetés lesz, merthogy az én Gyuro szomszédom meg magyarul nem tud egy árva kukkot se.
– Akkor hát eddig hogyan beszéltek?
– Hát én magyarul mondtam a magamét, ő meg szlovákul, aztán a végén csak megértettük egymást.
Ezen aztán az illetékesek is elgondolkoztak. Aztán az egyik illetékes arca felragyogott. Mert mondtam már, hogy ezek okos illetékesek voltak.
– De hát megvan a megoldás, Feri bácsi! A két szomszédja, a maga Pista sógora, és a Gyuro szomszédja, cseréljék el a házaikat, és akkor maga magyarul beszélhet mindkettővel.
Feri bácsi azonban erre csak újra megvakarta a fejét.
– Én aztat nem hiszem, hogy ez olyan jó megoldás volna.
– Aztán mért nem volna jó megoldás, Feri bácsi? – kérdezte az iménti illetékes kicsit sértődötten, hogy az ő ötletét, amin pedig annyit gondolkozott, az öreg nem találja elég jónak
– Hát csak azért, mert az én Pista sógorom most épített egy olyan kacsalábon forgó kastélyt, aminek hetedhét határból a csodájára járnak, míg a Gyuro szomszédnak olyan a háza, hogy rászakad a tető. Akkor már inkább Pista sógor vénségére mégiscsak megtanul szlovákul!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma