A kassai székhelyű Romathan Színház az idén volt 15 éves. Vele kapcsolatban sokszor elhangzik, hogy Közép-Európában ez az egyetlen, s hozzá hasonló is csak Moszkvában van. Különösen a hatalomban lévő politikusok hivalkodnak vele, ezzel is bizonyítva, hogy honi viszonylatokban mennyire elől járunk a roma lakosság felzárkóztatásában és igényeinek a kielégítésében. Ha azonban komolyan elemezzük a szlovákiai roma lakosság és a Romathan Színház helyzetét, akkor ugyanarra a következtetésre jutunk: mindkettő a szlovákiai demokrácia mostohagyereke és gondjaik megoldására csak látszatintézkedések születtek!
A Romathan szó szabadabb értelmezésben olyasmit jelent, hogy: „roma ház”, „roma lak”. A neve ellenére mégis – egy ide kívánkozó szófordulattal – azt kell mondani, hogy: a Romathan Színház hajléktalan! Igen, az, mert ideiglenes helyükön a Štefánik utcában csak próbaszoba van, s bemutatóikat mindig másutt tartják meg. Hol a Thália Színházban /elismerés és köszönet a kisebbségi szolidaritásért a Thália vezetésének!/, máskor Eperjesen a Duchnovics Színházban, illetve egyéb helyeken Kassán, most a volt Dukla moziban, a Dominikánus téren, ami jelenleg Gallery /Cinefil/ moziklub. Itt kerül sor december 21-én a színház utolsó idei bemutatójára. Műsoron: A szerelem régen és most /O kamiben idzs the adidaves/.
A Romathannak gyakran felróják, hogy nem is egy klasszikus színház; műsorában kevés az epikus és drámai elem, inkább dominál a zene és a tánc. Ebben van is valami igazság, de hoppon maradnánk, ha színházainktól csak a klasszikus drámákat várnánk el. A közönség igényli a zenei- és táncelőadásokat is, példa erre a Szlovák Nemzeti Színház frenetikus Táncház produkciója. A Romathan pedig a zenét és táncot a legmagasabb fokon műveli, amire példákkal szolgálnak hazai és külföldi sikerei. Nekünk, magyaroknak, is lehet hiányérzetünk a színházzal kapcsolatban, mert a magyar nyelvterület roma hagyományaiból ritkábban válogatnak /kivétel: Czinka Panna/, pedig ilyen produkciókkal eredményesebben szerepelhetnének Dél-Szlovákiában, Magyarországon, Erdélyben, Kárpátalján és a Vajdaságban. S azt is jó lenne tudatosítani az intézmény vezetésének, hogy Kárpát-medencei kisugárzásuknak elengedhetetlen feltétele a magyar hagyományú roma kultúra beemelése a dramaturgiába! Az pedig természetes igény, hogy honlapjukon – www.romathan.sk – a szlovák, német, angol és lengyel szöveg mellett ott legyen a magyar is!
A roma színház kapcsán nem kerülhető meg a szlovákiai roma társadalom helyzete sem, amiről még biztos számadataink sincsenek. Azt tudjuk, hogy a 2001-es népszámlálás alkalmával 89 920 vallották magukat roma nemzetiségűnek. Ettől többen vannak, sokkal többen. A volt kormánybiztos, Klára Orgovánová kimutatása szerint 2005-ben Szlovákiában a romák száma meghaladta a 400 ezret, ami a lakosság 7,5%-át tette ki. Szakértők azt jósolják, hogy az évtized végére ez a szám elérheti az 550 ezret, ami a lakosság 10 %-át jelenti majd. Egyben növekedik azoknak a településeknek a száma Gömörben, Szepességben, Sárosban, Zemplénben, ahol a lakosság több mint a fele, háromnegyede /néha annál is több!/ roma. Közben minden kormány biztos receptekkel rukkol elő, amiből végül csak látszatkezelés lesz – amolyan patyomkiniáda! Emlékszünk még az előző rendszerben az összeszerelhető romatelepi óvodákra? Gyors megoldásnak tűnt, aztán néhány év után kiderült, hogy egészségtelenek, mert sugárzó anyagot tartalmaznak… Vagy itt vannak a mostani közmunkák, ami szintén tartalmában és megvalósulásában csak amolyan hályogkovács kezelés. Néhol arra szolgál, hogy a polgárok által kiutált polgármester ezzel korrumpálja újraválasztásához a romákat.
Igen, a roma lakosság helyzete az ország első számú problémája, ami már jelenleg olyan méreteket ölt, hogy a politikusok – talán mi magunk is – nem is merjük bevallani. Higgyük el: sokkal nagyobb a probléma, mint, amikor egy kirívó eset kapcsán magunk is beleborzadunk az egyre növekvő feszültségek elszaporodásába. Figyelmeztető volt 2004! Mert a megoldás feltétele nem /csak/ a pénz, az uniós milliók és milliárdok, hanem: az empátia! Ez pedig nincs, s ami még van is, az is egyre csökken. Ezt igazolják a legújabb felmérések. Közben a napi feszültségek növekednek: Gömörben, Abaújban, Szepességben, Zemplénben és máshol. S ha az embernek néha olyan érzése van, hogy a probléma már a megoldhatatlanság határán van, akkor szomorúan állapíthatja meg, hogy az MKP 8 éves kormányzása alatt – a probléma felelőseként – ha nem is tudott általános megoldást felmutatni – amit nem is várt el tőle senki – legalább elindíthatott volna olyan programokat és folyamatokat, amelyek életképesen dokumentálták volna a kisebbségi szolidaritást. Alig lett belőle valami. Az pedig, hogy a velünk együtt élő romákhoz sem találtunk utat és képviselőjüket nem juttattuk be a parlamentbe, illetve egyéb fontos tisztségekbe – nagy veszteség. Mert, ki legyen megértőbb egy hátrányos kisebbségi közösséggel szemben, ha nem egy kisebbségi?!…
Visszatérve a színházhoz: ugyanúgy van miért pirulnunk. Kormányzati szinten, megyei szinten ott voltak a magyar párt képviselői, de az utóbbi években is csak félmegoldások és halasztások születtek. Egy kis kezdeményezés és jóakarat mellett a kormány, a megye és a város összefogásával nem csak a Romathannak lehetett volna megfelelő helyet találni, hanem egy Roma Kulturális Központnak is, amiben a színház mellett ott lehetnének a roma kulturális, civil és szociális szervezetek. Egy ilyen gesztus értékű picinyke téglával hozzájárulhattunk volna annak a nagy gondnak a megoldásához, aminek a neve: a szlovákiai roma lakosság problémája.
Az ünnep küszöbén a Romathan Színház bemutatóra készül. Szerényen érkezik a fellépés színhelyére, akárcsak ama názáretinek szülei érkeztek a betlehemi istállóba…
Kassa, 2007. december 19.
FelvidékMa, M á t é László
