Bátorkeszin a Pro Futore Villa Kezw Polgári Társulás és az önkormányzat szervezésében „Ünnepi asztal” címmel nyílt kiállítás a kultúrházban. A tárlat január 30-ig naponta megtekinthető.
A helyi alap- és művészeti alapiskola tanulóinak kultúrműsora után Zsok Gizella köszöntötte a megjelenteket, köztük Paszternák Tamást, a Komáromi Zsidó hitközség koordinátorát és Labancz Roland polgármestert.
A polgármester megnyitója után az időszaki kiállítás bemutatta, miként ünnepelik a karácsonyt a katolikus egyházban, a református gyülekezetben, illetve a Hanukát a zsidó hitközségben, és bepillantást adott az egyházak helyi történetébe is.
Az első zsidók még a 17. század folyamán érkeztek a településre, de a helyi hatóságok 1727-ben elűzték őket, mondván, hogy Bátorkeszi túl közel van a bányavidékhez. Az elűzött zsidó családok egy része ekkor telepedett le Csúzon. Azonban az 1736. évi összeírás szerint már újra 6, 1760-ban pedig 19 zsidó család élt Bátorkeszin. A helyi zsidó közösség lélekszáma innentől kezdve fokozatosan növekedett 1840-ig, amikor elérte a 324 főt. Utána azonban csökkenni kezdett, mert a zsidók fokozatosan a közeli nagyobb városokba költöztek. Bátorkeszin 1880-ban 237, 1900-ban 225, 1920-ban 221, 1930-ban pedig 130 zsidó élt.
A helyi, ortodoxiát követő hitközség több száz éves múltra tekintett vissza. A Chevra Kadisa mellett héder, talmudtóra, jesiva nőegylet és 184o-től elemi iskola is működött a településen. A zsinagógamellett a hitközség bet midrassal és mikvével is rendelkezett. Anyakönyvi kerülethez tartozott a környék 18 kisebb települése is. Az 1770-es években a hitközségnek már volt rabbija. Elijahu rabbi 1786-ban halt meg, helyét még abban az évben Joszef Löffler rabbi vette át. Bátorkeszi rabbija 1822 és 1856 között Aharon Halévi Tauber volt, utána pedig David Jehuda Leb Zelcer következett, aki a településen jesivát alapított. A helyi rabbi 1898-ban Izráel Reich lett, akinek a jesivájában néhány tucat bóher tanult. Reich rabbi 1933-ban halt meg, őt a közösség élén Cvi Hakohen Stein rabbi követte.
A hitközség területén évszázadok folyamán 4 főtemplom és 5 imaház épült. A hitközség létesített Talmud Tórát, jesivát és 1840. egy tanerős elemi népiskolát. A hitközség többi intézményei: a Chevra Kadisa, melynek Dietz Vilmos az elnöke és a Nőegylet, amely Tauber Izidorné elnöklete alatt működik. A hitközség tagjai közül Schlesinger Fülöp vezet nagyobb mintagazdaságot. Bátorkeszin jelenik meg az Emek Halóchó c. héber folyóirat, amelyet Reich Izrael főrabbi szerkeszt. Anyakönyvi területéhez 18 község tartozik. Lélekszáma 600, a családok száma 130, adót 130-an fizetnek. Foglalkozás szerint: 2 nagykereskedő, 20 gazdálkodó, 2 tanító, 80 kereskedő, 3 orvos, 10 magántisztviselő, 3 vállalkozó, 8 iparos, 2 mérnök. A világháborúban részt vett tagjai közül 9-en estek el.
A bevezető gondolatok után Paszternák Tamás és a község polgármestere meggyújtották a hanuka ünnep alkalmából a 8 + 1 ágú gyertyatartón, a hanukai menórán a színes gyertyákat minden este eggyel többet, mert „szent dolgokban mindig csak növekedni szabad” – tartja a hagyomány.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma