Nagysároson nyitotta meg a régi parókia épületében január 29-én a Kassai Polgári Klub azt a kiállítást, melynek címe: „Rákóczi és a kuruc harcosok nyomában”. Ebből az alkalomból látogatott el a településre Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzulja, akit először František Bartko, a város polgármestere fogadott kollégáival. Figyelmességként, egy magyarul beszélő polgár, Norbert Lenz is jelen volt, valamint felesége, Štefánia Lenzová, a helyi Közösségi Alapítvány gondnoka, Dr. Peter Holakovský az alapítvány kuratóriumának elnöke, Katarína Pirohová, a helyi Kulturális Információs Központ igazgatója és Stanislava Jarkovská, a Múzeum és Képtár igazgatója.
Ez a Tarca-menti szlovák település többek között arról nevezetes, hogy egyik utcáját Rákócziról nevezték el. Martin Sárossy, a Rákociho /sic!/ cesta – Rákóczi Útvonal – Rakoczi Path nevű polgári társulás vezetője a fejedelemmel kapcsolatos helységeket kívánja összekötni Borsitól Bacskán át Kassáig, Eperjestől Nagysárosig és föl Zboróig, azon felül a nagysárosi vár helyreállítása körül ügyködik. A polgármester tájékoztatta vendégét helyi aktivitásaikkal. Megemlítette, a művészeti iskola szeptemberben ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját. Ismertették múzeumukat és képtárukat, mely a település történetét mutatja be. Ott berendeztek egy gyerekkuckót is, ahol a gyerekek játékos formában ismerkedhetnek városuk múltjával. Szeptember első vasárnapján Sárosi Várnapokat rendeznek. Annak ellenére, hogy a vár megközelítése nem egyszerű, mégis legutóbb a várudvar megtelt.
Beszámoltak Rákóczi kápolnájáról is, mely egy templom szentélye volt egykor. Az viszont egy kolostor részét képezte. Az épületen külső freskókat találtak. Az épületet meleg levegővel fűtötték. A polgárok gyűjtötték össze a szükséges pénzösszeget, hogy restaurálni lehessen. Tervezik azt megnyitni a nagyközönség előtt. Egykor a Pulszky család tulajdona volt. A fölöslegesen lebontott Rákóczi-kastélyt meg egykor Pulszky Géza birtokolta.
Elhangzott az az adat is, hogy Kelet-Szlovákiában található az ország műemlékeinek három negyede. Így a magyar turisták szempontjából nagyon attraktív Sáros területe, a szlovákiaiak számára meg a magyarországi termálfürdők jelentenek vonzerőt. Arról is szó esett, hogy a két ország között megállapodás létezik a műemlékek közös helyreállításáról.
Štefánia Lenzová kuratóriumi gondnok a vendégnek bemutatta munkásságukat. 1998-as megalakulása óta az alapítvány a kultúra, művelődés, amatőr sporttevékenység, környezetvédelem, szociális és egészségügyi szolgáltatás, a roma-kérdés megoldása, műemlékvédelem és –helyreállítás, valamint a demokrácia, a vallási és etnikai türelem biztosítása területén folytatja tevékenységét.
Majd átmentünk a régi parókia épületébe, amely ma helytörténeti múzeum és képtár otthona, ahol sor került a kiállítás megnyitására. Szlovák kuruc dalokból hallottunk részleteket. Stanislava Jarkovská igazgató bemutatta és üdvözölte a vendégeket, majd Szesztay főkonzul köszöntötte az egybegyűlteket azzal, hogy ő a nemrég megválasztott polgármester első külföldi vendége. Nagysáros nevét már akkor megjegyezte, amikor a fejedelem életrajzát tanulta az iskolában, hiszen az itteni kastélyban tartóztatták le, majd a bécsújhelyi börtönből megszökve Lengyelországba menekült. Ezután következett a közös szabadságharc. Ebből a történetből is tanulhatunk a közép-európai szolidaritásról. Akkor a magyarok Magyarország összes népe érdekében fogtak fegyvert. A történet az együttélésről szól. Tanuljunk meg szolidárisak lenni egymással és segítsük ebben azokat is, akik erre rászorulnak. Itt a főkonzul Ukrajnára utalt.
Palenčárné Csáji Ildikó mutatta be a kiállítást és méltatta a fejedelem szabadságharcát. A nyolc esztendeig tartó szabadságharctól mindenki a viszonyok javulását várta. Az alkotmány semmibevétele robbantotta ki az elégedetlenség után a felkelést. A török alól felszabadított területeket idegeneknek adták, a végvári katonaságot szélnek eresztették. A szabadságharchoz a nemzetiségek is csatlakoztak, a ruszinok lettek a Gens Fidelissima, de ott voltak a fejedelem oldalán a szlovákok, a szepesi szászok, a románok egy része, csak a délszlávokat nem sikerült megnyerni az ügynek. A szabadságharcot ugyan katonailag leverték, de ez nem jelentett egyben politikai vereséget is. Az abszolutizmus nem érvényesülhetett teljes mértékben.
A kiállítás, mely 2006-ban készült Rákóczi hamvainak hazahozatala századik évfordulója alkalmából, hagyományos módon, időrendben mutatja be e történetét, családi képeket láthatunk, a korabeli városképeket és ehhez kétnyelvű magyarázó szöveg társul. Palenčárné külön fölhívta Benczúr Gyula közismert festményére a figyelmet, mely Rákóczi elfogatását ábrázolja a nagysárosi kastélyban. A kiállítás ahhoz nyújt támpontot, hogy jobban megismerjük közös történelmünket és annak jelentőségét. A vándorkiállítás itteni megrendezését Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere segítette az NKA anyagi támogatásával.
Majd Štefan Sárossy saját kiadványáról beszélt, melyet a lebontott nagysárosi várkastélyról készített. Elmondta, fiatal korában a történelem nem tartozott kedvenc tantárgyai közé. Gyengeáramú villanyszerelőként dolgozott. Elmúlt ötven éves, amikor egyre elmélyültebben kezdett foglalkozni városa történetével. „Feleségem szerint, akkor nőtt be a fejem lágya.” – jegyezte meg tréfásan. – Akkor döbbent rá, hogy becsülni kell azt, amit elődeink hagytak ránk. Apja képeslapgyűjteményéből a Szent Kunigunda-kápolnát és a kastélyt egy festményen örökítette meg, mely házuk külső falát díszítette. Apja mellett második példaképe Jozef Leščák plébános, akinek emléktáblája a múzeum épületét díszíti. Neki köszönhető, hogy a régi parókia megmaradt. Prédikációiban mindig kitért a helyi vonatkozásokra és a Rákócziakra is. Idős korában jutott tudomására, hogy utódja le akarja bontani a 18. sz.-i plébániát. Nagyon fölháborodott. A helyiek összefogtak és az épületet megvédték. Így csak egyik részét bontották le, melynek helyén ma az új parókia áll.
Sárossy egy jelentős anyagot gyűjtött össze, melyet közzé kívánt tenni a jövő nemzedékek számára. Akkoriban a szlovák rádióban elhangzott egy műsor II. Rákóczi Ferencről, amit ő följátszott és abból azután meghallgattuk a helyi vonatkozású részt. A fejedelem a nagysárosi kastélyban telepedett le ifjú házasként. Itt rendezték be otthonukat, ahol békésen kívántak élni. Ez az időszak öt évig tartott. Majd második, életének nevezetesebb korszaka letartóztatásával zárul 1701. április 18-án.
A kastélyról nem talált sok adatot a forrásokban, de amit összegyűjtött, azt az általa kiadott kötetben közreadta. A múzeumban megtalálható az az összetört emléktábla, melyet az épület kapuzata fölött helyeztek el 1903-ban, a szabadságharc 200. évfordulója alkalmából.
Ezután a polgármester pohárköszöntőt mondott és a vendégek megtekintették nemcsak a Rákóczi-kiállítást, hanem a helytörténeti tárlatot, melyen külön helyiség mutatja be az egyházi vonatkozású emlékeket, a templomban feltárt sírköveket, a régészeti ásatások eredményét, kályhacsempéket, patkókat, fegyvereket és a vár modelljét, mely 1962-ben készült Georg Hoefnagel rézkarca alapján. A makettet 2002-ben helyreállították. Természetesen a nagysárosi sörkészítés bemutatása sem maradhatott ki.
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”20248,49170″}
