Porpáczy Zoltán, budapesti tervezőgrafikus Jókai Mór 190. születésnapja alkalmával a nagy író regénybéli mondatait modern hangulatú, de mégis a régi világot idéző plakáttervekbe foglalja.
Jókaival már sokszor és sokféleképpen volt szerencsém találkozni: először is, imádtam és átkoztam a nagy magyar mesemondó műveit, majd a belőlük készített filmeket. Négy éven át az egykori szülőházával szembeni épületben pallérozták az elmém s gyakran volt alkalmam biccenteni a jó öreg mesemondónak a múzeum kertjében. Közönséges plakátról eleddig azonban még nem köszönt rám..
Igaz, Porpáczy Zoltán grafikus Jókai-plakátjait mindennek lehet nevezni, csak épp közönségesnek nem. Hogy mi lesz a sorsuk, nem tudom, de nem lepődnék meg, ha egyszer újabb kiadású Jókai-kötetek borítóján köszönnének vissza.
Porpáczy Zoltán budapesti tervezőgrafikusként mutatkozott be, én azért csak hadd tegyem oda a „művészt”, mert munkáit nézve ezerszer inkább rászolgál, mint néhányan olyanok, akik a festővásznat a kérődzés végső fázisának tekintik.
Porpáczy Zoltán tervezőgrafikus-művész tehát a 190 évvel ezelőtt született Jókai Mór rajongója, újszerű kezdeményezésével a nagy magyar mesemondó munkássága, emléke előtt tiszteleg.
A legnagyobb internetes közösségi oldalon elérhető oldalán háromnaponta publikál egy plakátot, amely Jókai valamely művét idézi. Modern eszközökkel, de – amint ő maga is megfogalmazta – a régi világot idéző hangulattal. És teszem hozzá: nagyon hatásosan. Néhányuk a múlt század eleji hangulatot árasztja magából – akárcsak a Pesti Hírlap valamely két háború közti számából köszönne vissza, míg mások – nem véletlenül A jövő század regényéhez készült alkotás – már képi világában is a jövőbe tekint.
Lehet, hogy grafikus művészünk egyszerűen csak tisztelegni kívánt a nagy író előtt születése 190. évfordulója alkalmából, azonban ennél jóval több kerekedett belőle: kedvet csinált ismét Jókaihoz. És ki tudja, talán műfajt is teremtett. Akárhogy is, mi, felvidékiek, komáromiak: köszönjük!
Ízelítő Porpáczy Zoltán eddig megjelent munkáiból:
Útleírások
Időzzünk egy kicsit az Útleírásoknál, illetve azon belül a korabeli Budapesten!
„Farsangon különben az egész ég tele van hegedűvel, s aki a poharat a fenekéig szereti kiüríteni, ahol a seprűje van: elvágtathat ugyanegy órában a Vigadó elite báljából a külvárosok táncszalonjaiba, s tanulmányozhatja az ethnographiai különbséget ugyanazon népfajnak két különböző meridianus alatt kifejlett szokásai között.”
A jövő század regénye
Egy meglepő vízió a Jövő század regényéből, nem később, mint 1872-ből!
„Az északi égen egy másik aerodromon alakja repül százszorta megnagyítva; átlátszó falain keresztül meglátszanak a mozgó alakok; szárnyai csapkodják a semmit, az űrt.”
Kárpáthy Zoltán
És folytassuk is rögtön az 1854-es Kárpáthy Zoltán egy igen veretes szóláncolatával!
„S belép ezzel egy mindenkitől ismert és mindenkitől szeretett egyéniség, tornyos hajbodrozattal, 
zseniális arcvonalmakkal, miket tökéletesen egzotikussá tesz szétfésült, fölfelé álló bajusza és csupán alsó ajka alatt meghagyott szakálla, mintha három festőecsetet ragasztottak volna oda háromszögbe; különben en profil is meg lehet ismerni a minden fantázia határain túl magas inggallérokról, hanem ilyenkor tulajdonképpeni arcából nagyon keveset lehet látni; növelni látszik érdekes feltűnését az is, hogy ő soha sincs úgy öltözve, mint más földi ember.”
A magyar nép élce
A magyar nép élce című kötetben Jókai egy helyen száz magyar szót említ a verekedés kifejezésére, úgy mint:
„Harcolni, ütközni, hadakozni, viaskodni, tülekedni. Megverni, megütni, megvágni, megdögönyözni. Eldöngetni, elpáholni, elabajgatni, kimángorolni, lehúzatni. Elcsépelni, megöklözni, megtapogatni, megpofozni, megtépászni. Birkózni, huzakodni, csatázni, vívni, marakodni. Megcibálni, megtérdelni, kiporolni, lepüfölni, megtenyerelni. Megkommantani, 
megdöfölni, főbeteremteni, képére mászni, meggyomrozni. Megpaskolni, végigrakni, helybenhagyni, megrugdalni, megtaposni. Meggázolni, földhözverni, letiporni, megfejelni, elderekalni. Rászedegetni, lecsípetni, megsújtani, megrakni, megtörögetni. Dulakodni, csetepatézni, nyeggetni, elhegedülni, kicsávázni. Végignyújtani rajta, felképelni, poflevesezni, kikapatni, meglökdösni. Lefülelni, elegyengetni, megkutyaporciózni, megbúbolni, megcincálni. Megtaszigálni, megkapanyelezni, megfurkósbotozni, megdorgálni, elléhálni. Elfenekelni, megnyakalni, megsodrófázni, megnyaggatni, ellazsnakolni. Főbeverni, agyonverni, gúzsba csavarni, derekát leütni, mogyoróhájjal kenni. Lesuhintani, lekalabintani, leteremteni, meggyömöszölni, megmarkolászni. Főbekólintani, kiebrudalni, megnáspángolni, elegyebugyálni, kitéglázni. Civakodni, hajbakapni, odasózni, besavanyítani, megugratni. Megaprítani, falhoz mázolni, kirúgni, felrúgni és értekezni stb.”
Szűcs Dániel, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51889,51202″}
