Az Ipolyságon élő néprajztudós, népművelő publicista 2014-ben magánkiadásban jelentette meg az Emlékezések és vallomások I. kötetét. A több évtizedes írói, irodalmi pályafutásának jelentősebb állomásait és munkájára hatással bíró személyekhez fűződő kapcsolatait sorakoztatja fel a megjelent kötetben.
Mint a bevezetőjében írja: „Pályafutásom során –bar nem kiadóként és szerkesztőként dolgoztam – szoros kapcsolatba kerültem az irodalommal. (…) Az iskolában s az iskolán kívül megannyi irodalmi estet, keretműsort író-olvasó találkozót szerveztem. (…)Egyszóval kivettem a részemet irodalmi életünk szervezéséből is. Alig akadt felvidéki magyar író, akivel ne lett volna személyes kapcsolatom, s közülük néhánnyal éveken át levelezést folytattam.” A szerző a két kötetes művének első részében e barátságoknak, személyes kapcsolatoknak állít emléket. A levelezéseken keresztül, a vissza- és megemlékezéseken át nyílik meg az olvasó előtt részben a felvidéki magyar irodalom sorsa is.
Az Emlékezések és vallomások első fejezetében – a Barátok, írótársak, akik már elmentek – elhunyt irodalmárokra emlékezik. „Sajnos az idő előrehaladtával sok-sok jó barát eltávozott köreinkből (…) az első fejezetben rájuk emlékezem. Nem kánonok partvidékét járom körbe elsősorban, hozzám közel állt elhunyt társak munkásságának értékeit próbálom kiemelni” – írja a kötet elején. A szerző emlékezésein és levelezésein keresztül megelevenedik Szombathy Viktor, Csontos Vilmos, Zalabai Zsigmond, Ozsvald Árpád, Dusza István, Zólyomi József, Zs.Nagy Lajos, Szénássy Árpád, Bőhm József munkássága és világa.
Csáky Károly kiemelte: „hálás vagyok a sornak, hogy életem folyamán sok kiváló emberrel ismerkedhettem meg. Olyanokkal, akiktől lehetett bőven tanulni, ismereteket, bölcsességet és emberséget egyaránt. A hosszú éveken át tartó kapcsolatok a tudományszerzést tekintve felértek egy egyetemmel, humánus oldalukat illetően pedig egy örök életre erőforrásul szolgálnak.”
Az kötet olvasói előtt felelevenedik többek közt Szombathy Viktorral folytatott levelezése. Mint írja több mint negyven levelet őrzött meg tőle a hét éves kapcsolatuk alatt. Ezekből is kitűnik, hogy a rimaszombati származású Szombathy nagyon szerette a felvidéki tájakat, az Ipoly mentével együtt. Közösen több településre is ellátogattak. Csontos Vilmos kapcsán megemlíti, irodalmi estet készített a költő verseiből. Ezzel is támogatta a „lelki hullámvölgybe került, az egyre ritkuló írás és halkuló szóval” bíró Csontost. Hosszú évtizedes barátság kötötte Zalabai Zsigmondhoz is. Eltávozását a következőképpen fogalmazza meg Csáky Károly: „Most bizonyos értelemben magamra maradtam az Ipoly mentén. Nem jön hozzám már többet Zsiga, nem kopogtat az ajtómon, nem vitatkozunk hosszú órákon át, s nem jön érte Teca, a kedves felesége, hogy indulhassanak vissza Somorjára.”
Az egész kötetet átlengi ez a személyes és szeretetteljes hangvétel. Ehhez párosul továbbá a szerző részéről a felelevenítettek felé a tisztelet és az alázat hangja. A felsoroltak esszenciájaként rajzolódik meg az olvasó előtt az egyes személyek portréi.
A kötet második fejezete a Barátok köszöntése, az általam is fontosnak tartott könyveik és műveik méltatása címet viseli. Ebben a részben a szerzőhöz közelálló jubilánsokat köszönti: Ujváry Zoltánt, Szeberényi Zoltánt, Ág Tibort és Pásztor Bélát. A szövegek korábban jelentek meg. A jelen kötetben összegyűjtve újra megjelentek. A személyes vallomás itt sem hiányozhat. Ugyanakkor a fejezetben helyet kapott Csáky Károly néhány kisrecenziója is. „Olyan művek, tanulmányok gyűjtemények az itt bemutatottak , melyekhez az általam is jól ismert alkotók hoztak létre. Melyeknek ott volt, s ott van a helyük a könyvespolcunkon, szellemi asztalunkon” – jegyzi meg az előszóban.
Itt köszönti Ujváry Zoltánt. A magyar tanárok lovagja címmel Szeberényi Zoltánt. Szolgálatban címet kapta a folklórista Ág Tibor köszöntése, amelyet a hetvenedik születésnapja tiszteletére írt. Felköszönti a negyven éve Veresegyház szolgálatában álló ipolybalogi származású Pásztor Bélát is.
A könyvismertetésekkel kapcsolatban hangsúlyozza: egyre kevesebb helyet kapnak a lapokban. „Sok-sok értékes alkotásnak, fontos alapműnek alig van visszhangja. Mintha belterjessé, öncélúvá válna irodalmunk, s ilyenek lennének néha szellemi műhelyeink is. Hiányzik a kiteljesedés és kitárulkozás, a könyv, a mű útjának, közéletben betöltött szerepének nyomon követése” – szól a kritikaként a kötetben.
A kisrecenziók sora Koczó József tanár Vámosmikola és környéke helytörténeti könyvével kezdi. A délvidéki kisebbségről szóló Megszentelt jeleink Silling István könyvének ismertetése szintén bekerült. Ugyancsak szerepel Gervers-Molnár Veronika, Barha Elek, Turcsány Péter, Kányadi Sándor, Kósa László, Gyurcsó István, Annus Antal, Zalabai Zsigmond, Kiss Benedek, László Gyula, Kovács Endre és Réti Zoltán egy-egy kötetnek a recenziója is.
A kiadvány külön fejezetébe kerültek Csáky Károly azon versei, melyek megszületését az általa nagyra becsült személyek munkássága ihlette. A hozzám közel állt, munkásságukkal versírásra is ösztönző írók, költők fejezetben ihletadó múzsaként jelenik meg többek közt Tőzsér Árpád, Duba Gyula, Gyurcsó István, Gál Sándor, Koncsol László, vagy Lezsák Sándor.
Végezetül álljanak itt Karaffa Gyula nagyoroszi népművelő irodalmár kötetet záró gondolatai: „Csáky Károly kötetéből számomra a szülőföld mindenek fölötti szeretette, a magyar (benne a felvidéki) irodalomféltő, óvó szeretete szólal meg. Egy sokat látott és tapasztalt ember írásai ezek a rövid beszámolók, ajánlók a meg- és visszaemlékezések. (…) Ahogy verseimben is, ezen írásaiban is látleletet ad arról mi a magyar, illetve mi a feladata a magyar értelmiséginek.
Pásztor Péter, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”49654,45730,34625,48379″}
