Az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár a Költészet Napját felvidéki diákokkal együtt ünnepelte árpilis 10-én.
Mi is a költészet mai napság? Eljut-e hozzánk, képes-e megérinteni az embert? Mert hogy szükség van rá, az kétségbevonhatatlan tény. Nézzük csak meg a közösségi oldalakat; felbukkannak itt-ott örökérvényű verssorok, strófák, netán teljes költemények. Akár valamely – állami, egyházi, családi – apropó kapcsán, akár csak valamely hangulat, életérzés közvetítőjeként kerülnek nyilvánosságra és megosztásra szavak, mondatok, versszakok, amelyek arra hivatottak, hogy kifejezzék a kifejezhetetlent. Vagy legalábbis megpróbálják.
Nem véletlenül nyilvánította az Unesco 1999-ben március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját a költészet világnapjává. Mi magyarok azonban ennél korábbról, 1964-től ünnepeljük a hazai költészet napját. Immár 51 esztendeje. Mégpedig halhatatlan nagy költőnk, József Attila születése napján, április 11-én. Ezen a napon országszerte előadásokat, versmondó versenyeket, felolvasásokat tartanak a költő, a költészet tiszteletére. Ötödik éve a Thália Színházban megrendezik a Versmaratont, melynek során idén 69 költő olvassa fel saját verseit. A rendezvény 12 órán keresztül tart, s végül elkészül a nap verse, mely úgy áll össze, hogy az elsőként felolvasó költő kezdősorához csatlakozva minden utána következő művész egy-egy sorral bővíti az alkotást. Érdemes megjegyezni, hogy a Versmaraton a Kárpát-medence legnagyobb szabású költészet napi rendezvénye.
Április 11-én született egy másik nagy író-költőnk, Márai Sándor is, öt évvel József Attila születése előtt. Kettőjük sorsát nem csak a közös születési dátum, hanem az a tragikus tény is összeköti, hogy mindketten önkezükkel vetettek véget életüknek – József Attila 32 évesen Balatonszárszón, Márai Sándor 89 évesen San Diegóban, az USA-ban
Az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár idén hatodik alkalommal szólítja meg a középiskolás korosztályt az 51. Költészet Napja alkalmából. Olyan verskedvelő fiatalokat hívnak, akik szívesen megosztják versélményüket társaikkal. Nem szavalóversenyt akarnak, nem bármiféle megmérettetést. Arra hívnak, hogy a vers-kedvelők elmondják kedvenc versüket társaiknak, esztergomi, illetve felvidéki középiskolásoknak. Idén a korábbiaknál kevesebben jelentkeztek, legalábbis aktív résztvevőként. Érdeklődő hallgatókból nem volt hiány, de ezúttal nem sok fiatal vállalkozott arra, hogy elmondjon egy általa szabadon választott verset. Az esztergomi középiskolák közül egyedül a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium két tehetséges diákja (Alpek Gergely, Krohn István) emlékezett meg szavalatával az ünnepről. Az Érsekkétyi Egyházi Alapiskola az igazgatónővel, egy tanárral és hét diákkal együtt mintegy húsz kilométert autózott, hogy az esztergomi könyvtárban emlékezhessenek meg József Attila születésnapjáról.
Közülük Vrábel Vanessza Arany János balladát tolmácsolt értőn a hallgató fiataloknak. A Montagh Imre Iskola a franka mellett a másik hű intézmény, mely lehetőleg sosem hagyja ki a könyvtári megemlékezést a magyar költészet jeles ünnepéről. Elképesztő és megható a sérült fiatalok lelkesedése, odaadása, amellyel kiállnak egészséges társaik elé – nem csak egy verset osztanak meg velük, hanem a kitartásról, az elkötelezett munkáról, az akaraterőről és, igen, az őszinte örömről is szólnak jelenlétükkel, teljesítményükkel. Ezúttal Kara Róbertnek, Német Viviennek és Motuz Fanninak tapsolhattak a jelenlévők.
Köszönet és hála illeti a pedagógusokat, akik felkészítették és elkísérték a diákokat április 10-én az esztergomi könyvtárba. Az alkalom ezúttal is bizonyítja, hogy az internet, az elektronikus dokumentumok, a virtuális világ ellenére, pontosabban amellett és abban is él tovább a vers és hatni is tud.
Várady Eszter, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”53024,45167″}
