Több mint 10 éve látogatjuk rendszeresen a halásztelki Bocskai Református Iskolaközpontot. A lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium épp csak bontogatta szárnyait, amikor 2004-ben első alkalommal nevezett csapata az ottani műveltségi vetélkedőbe. Nem tudtuk, mi vár ránk. Ma már igen: példaértékű kezdeményezés, mely azóta is évről évre megrendezésre kerül, s melynek segítségével diákjaink nemcsak a tudományok, műveltség területén tanulnak sokat, hanem ennek lehetőségével az egész Kárpát-haza diákságával ismerkedhetnek.
Maga a verseny kiváló. Évről évre a szervezők egy-egy művelődéstörténeti korszakot ragadnak ki, egy-egy évszázad, történeti korszak eseményeit kell a versenyzőknek maximális alapossággal feldolgozniuk. A feldolgozás alatt azt értem, hogy megismerkednek az adott korszak történelmével, irodalmával, művészetével, vallástörténetével. Jártasnak kell lenniük a történeti földrajzban, ugyanakkor megkeresik, megtanulják a tankönyvekben igen ritkán oktatott tudománytörténetet is. Megismerkednek azzal, ki, melyik tudós mit alkotott a maga korában az orvostudomány, a kémia, a biológia, a fizika vagy a matematika terén. S nemcsak elméletben…., alkalmazniuk is tudni kell azt. Számolni, kémiai kísérletet végezni korabeli anyagokkal és módszerekkel stb. A megmérettetés tesztek, feladatlapok formájában, játékos, kreatív rejtvényekkel történik, de hozzájárulnak évenként szóbeli feladatok is. Volt, amikor a versenyzők énekeltek, verset mondtak vagy épp prezentációkat készítettek. Alkalmanként korabeli nyelvezettel kell újságcikket írni. Egy időben tablót vittünk magunkkal, melyen minél tartalmasabban és szebben kellett egy adott témát kidolgozni. A kedvencem azonban az, amikor korabeli szóhasználattal, szakkifejezésekkel kellett egy-egy fiktív jelenetet eljátszaniuk a csapatoknak: 16. századi orvosi konzíliumot vagy épp haditanácsot Rákóczi udvarában….
Nos, kifejezetten sokat, jól és körültekintően kell tudni ahhoz, hogy egy-egy csapat sikeresen szerepeljen. De nemcsak ez a találkozó, vetélkedő értéke. A kétnapos rendezvénysorozaton rendszeresen részt vesznek erdélyi, kárpátaljai, magyarországi csapatok, elsősorban gimnáziumok. Évről évre találkozunk. Viccesen szólva Halásztelken mérjük az idő múlását: megint találkozunk, csak itt, ugyanazokkal a kedves kollégákkal, ismerősökkel, azaz újra eltelt egy év. Megbeszéljük a különböző oktatási rendszerek érdekességeit, visszásságait, közös nevezőit (azaz a határon túli magyar iskolák mindenütt egyformán vannak hátrányos helyzetben – minő csoda –, a módszerek és eljárások nagyon hasonlóak… ). A verseny után a vendéglátók jóvoltából még valamilyen kirándulás vagy kulturális esemény is a program része. A gyerekek, diákok megvalósítják a nemzetegyesítést, két napig közös a nevező, téma, öröm és izgulás…. S hála az internetnek, ma már nem szakadnak meg a frissen kiépített kapcsolatok.
A főváros tőszomszédságában működő református intézmény kiváló példája a belső erőből fakadó építkezésnek. A kétezres évek elején, a kezdet kezdetén egy szakközépiskolát vett át az egyház, majd idővel lett gimnáziuma, általános iskolája, kollégiuma. Ma az intézmény közel ezer főt számlál. Jó látni a változásokat, a fejlődést.
Szeretünk Halásztelekre járni. Mert jó a hangulat, kedvesek, vendégszeretők a szervezők. Nívós a verseny, jó a sikerélmény. Az eltelt időszakban idén másodszor sikerült a Czeglédi csapatának nyernie, időközben voltak dobogós helyezéseink szinte minden évben. De büszkévé tesz annak tudata, hogy egy kis iskola is felveheti a versenyt olyan nagy múltú és létszámú iskolákkal, melyekkel az elmúlt évek során találkoztunk: Pécs, Debrecen, Nagykőrös, Gödöllő, Budapest (Lónyay, Baár-Madas), Kolozsvár, Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Szatmárnémeti, Székelyudvarely, Nagybereg, Técső református gimnáziumai – s a felsorolás korántsem teljes.
Mindez pedig arra is bizonyíték egyben, hogy a peremvidék kis gimnáziumainak igenis van létjogosultsága. Meg lehet valósítani kiváló szintű oktatást, lehet elérni remek eredményeket, a diákokat is sikerélményhez, örömteli eseményekhez lehet juttatni. Sőt. Kis létszámú iskola lévén nagyobb eséllyel jut egy-egy tanuló lehetőséghez, nagyobb eséllyel részesül egyéni tehetséggondozásban, ennek révén pedig személyes fejlődése, tudása, lelki gazdagodása ugyanúgy biztosított, mint más, nagyobb iskolákban.
Nincs szükség másra, csak hitre, elszántságra, akaratra. Köszönjük Halásztelek, hogy az idén ismét megadatott nekünk a bizonyítás lehetősége. Soli Deo Gloria!
Kiss Beáta, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”52710,52334,51570,51542,51539″}
