A minap én is aláírtam azt a felhívást, amely Al Gore, Béke Nobel-díjas volt amerikai alelnök kezdeményezésére jött létre, azért, hogy sürgős cselekvésre szólítsa fel a párizsi klímacsúcs résztvevőit. A kezdeményezők célja, hogy egymilliárd aláírást gyűjtsenek össze, így adva nyomatékot a felhívásnak.
Az akció magyarországi védnöke Áder János köztársasági elnök úr, és a résztvevők létrehozták az Élő bolygónk elnevezésű honlapot, hogy így is gyűjtsék az aláírásokat. Én tehát ezt a felhívást aláírtam.
Hogy miért tartom ezt olyan fontosnak, hogy immár másodszor írom le?
No, nem azért, mintha a magam személyét értékelem túl, hanem inkább azért, mert az az érzésem, hogy az emberek a problémát, amit a környezetszennyezés jelent, még mindig alulértékelik. Pedig már a huszonnegyedik órában vagyunk, mint arra Áder elnök úr videó üzenetében is felhívja a figyelmet!
Hadd említsek meg egy rémisztő tényt, ami minden gondolkodó embert meg kell, hogy döbbentsen, mert a legmarkánsabb jele annak, hogy valami nincsen rendben. Európában először 2007-ben volt hőségriadó, és azóta minden nyáron volt /kivétel a tavalyi nyár/. Hőségriadónak azt nevezzük, amikor a hőmérő éjszaka se megy 28 fok alá.
Ugye, emlékszünk még arra, amikor egész Európára rátört a hőhullám, és az emberek úgy hullottak, mint ősszel a legyek, és a folyókon szabad lábbal lehetett átgázolni? Akkor, a hőhullám pár hétig tartott, de a faluban minden hétre jutott egy temetés. Akadt olyan is, amelyikre kettő, hogy a temetési vállalkozó már nem győzte a rengeteg munkát.
A legutóbbi hőhullám épp a napokban ért véget, egy kiadós viharral, ami után a szakemberek most mérik fel a károkat.
Azonban van ennek a problémának egy még inkább aktuálpolitikai vonatkozása is. Ezekben a hetekben az európai média a bevándorlóktól hangos. Mindenki róluk vitatkozik, elmondja róluk a véleményét, egy valamiről azonban nem esik szó.
Azok a szerencsétlenek, akik nem valamilyen háború /vagy pedig béke/ elől menekülnek, jórészt a Szahara övezetből jönnek, ahol az otthonuk, víz hiányában, alkalmatlan lett az életre. És akkor még nem is említettem, hogy Kínában országrészek sivatagosodnak el.
Hogy egy tanulmányból idézzek: a 21. század háborúi nem a kőolaj vagy más ásványkincsek miatt fognak kitörni, hanem az ivóvízért.
Ideje volna, ha mi, emberek, végre tudatosítanánk, hogy a természettől duplán kapjuk vissza, azt, ahogy mi a környezetünkkel bánunk!
És ez még csak nem is kétesélyes játszma!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma