A Magyar Tudományos Akadémia Szociológia és Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetei és a szlovák Institute for Foreign Affairs (IVO, Pozsony) hétfő délután közösen rendezett kerekasztal-beszélgetésen az MTA épületében, ahol igen komoly érdeklődés mutatkozott az értelmiség eszme-cseréje iránt.
A felszólalok többsége hangsúlyozta, hogy ezt a jelenlegi szlovák-magyar konfliktust nem önmagában, hanem az elmúlt két évtizedben ciklikusan változó viszony ismeretében kell szemlélni, továbbá közös véleményen volt az értelmiség abban a tekintetben is, hogy jelenleg nem Szlovákia és Magyarország társadalmai, hanem a két ország politikai elitje került szembe egymással.
Rudolf Chmel, Csehszlovákia utolsó és a független Szlovákia első budapesti nagykövete, irodalomkutató és műfordító szerinte futóbolondok mérgezik a két ország viszonyát. Chmel hangsúlyozta, hogy sikernek kell tekinteni, hogy legalább beszélt egymással a két állam kormányfői és kizárólag optimizmussal lehet a jövőbe tekinteni.
Gombár Csaba politológus azt látja megoldásnak, ha a Kárpát-Medence országai feladják etnicizáló politikájukat, és megszabadítják a két országot attól a politikai zajtól, amelyek ezeket felerősítik.
Miroslav Kusý pozsonyi politológus abban látja a problémát, hogy a politikusok nem gyakorolnak önkritikát, és a saját portálon való tisztogatás helyett, a média segítségével belső politikai erővé próbálják kovácsolni a külpolitikai válságot. Véleménye szerint az értelmiségnek kell nyomást gyakorolni a politikára, hogy a barátság eszközével oldhassák meg a problémákat.
Tölgyessy Péter politológus szerint a szlovák-magyar viszony nem leányregény, hanem egy dráma, tehát mindkét félnek van igaza. Figyelmezett – árnyalva a két ország politikusai közötti viszonyt – hogy a politikai elit sokszor a közvélemény reakcióra reagál, tehát a problémának van némi társadalmi vetülete is. Tölgyessy arra az érdekes ellenmondásra is felhívta a figyelmet, hogy néprajzi szempontból a szlovák és a magyar nép áll legközelebb egymáshoz a térségben, ennek ellenére ugyanazokból a gyökerekből nemegyszer merőben eltérő következtetéseket von le a két ország.
Grigorij Mesežnikov a találkozó egyik kezdeményezője (IVO) arról beszélt, hogy veszélyes tömbszerűen közelíteni mind a két ország lakosságára és kisebbségeire, és sajnálatos módon egyelőre igen sikeresnek mondható az erre épülő politikai mozgósítás. Az értelmiség feladata, hogy megpróbálja ezt a rossz beidegződést tompítani. Felszólalása végén biztosította a hallgatóságot, hogy januárban Pozsonyban folytatódik a párbeszéd.
Tamás Pál szociológus a két ország viszonyát a Honduras-Salvador-i futballháborúhoz hasonlította, amely egyszerre rontja a két ország erejét és esélyeit. Utalt arra, hogy se gazdasági, se biztonságpolitikai téren nincs ellentét a két állam között, így a vita a „történelmi aszimmetriákon” alapul.
A találkozón felszólalt még Lengyel László politológus, Szigeti László a Kalligram Kiadó igazgatója és Martin Bútora, a pozsonyi IVO kutató intézet vezetője is.
A kerekasztal-beszélgetést Szarka László, az MTA-KI igazgatója zárta aki arra figyelmeztetett, hogy ebben a meccsben nincsen egyoldalú győzelem, és aki arra törekedik súlyos hibát követ el. Se szurkolók elverésével, sem pedig a Királyhelmeci koszorúzással nem lehet pontot tenni a kérdés végére – hangsúlyozta. Közös és rendszeres szlovák-magyar (és nem szlovák és magyar) párbeszédre van szükség. A találkozó végén elfogadott nyilatkozat aláírásával bármely fórum csatlakozhat a kezdeményezéshez. A közös munka első lépéseként egy három (szlovák, magyar és angol) nyelven elérhető internetes felületet és elemzések létrehozását kezdeményezték.
kitekinto.hu
