Dunaszerdahelyen november 23-án a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet szervezésében került sor az első világháborús hadifogolytemetőben a háború áldozataira való megemlékezésre.
Menyhárt József, a Kicsi Hang verséneklő együttes tagja első világháborús katonadalokat énekelt a bevezetőben.
A. Szabó László, Dunaszerdahely város alpolgármestere köszöntötte a jelenlevőket, aki kiemelte: „Nagy fontosságú az emlékezés. Nem téveszthetjük szem elől a gondolatot, hogy békeidőben is elengedhetetlen felidézni a történelmet, azon belül pedig kiváltképp a háborúkat, hiszen a múlt eseményei mindig tanulságul szolgálhatnak. Fontos kilátogatni a katonai temetőkbe is, amely a köztemetőkhöz hasonlóan ugyancsak a gyász és az emlékezés helye. Emlékezni kötelességünk, és tudjuk, hogy akire emlékeznek, az örökké él, annak okító üzenete mindig velünk marad. A történelem mementó, a múlt ismerete nélkül pedig jövőt sem tudunk építeni… Napjaink zűrzavaros eseményei közt különösen fontos szem előtt tartani, hogy szélsőséges szervezetek terrorcselekedetei ismét becsempészték mindennapjainkba a pusztító erőszakot, az agresszió magvainak elhintésével pedig félelmet keltenek és bizonytalanságot idéznek elő emberek millióiban.”
A Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet nevében a megemlékezésen beszédet mondott Karaffa Attila, aki Dunaszerdahely város Kulturális és Nemzetközi kapcsolatok bizottságának elnöke is.
„Az Osztrák-Magyar Monarchia mezővárosából, Dunaszerdahelyről is elindultak a katonák, hogy harcoljanak messzi földeken, idegen tájakon. Voltak, akik sosem tértek már haza. Voltak, akik a háború borzalmaitól meggyötörve érkeztek vissza és akkor még nem gondolva arra, hogy az első világégést majd egy második követi majd. Egy szörnyűbb, egy kegyetlenebb és a háború végével sem jön el a hőn áhított béke. A szerdahelyi katonák is parancsot teljesítettek, éppen úgy, mint sorstáraik bárhonnét a Monarchiából. Voltak köztük apák, nagyapák, ifjú regruták, fiatalemberek, akiket rendületlenül vártak a dunaszerdahelyi lányok-asszonyok haza. A város is kivette részét a nagy háborúból, mind anyagi, mind emberi erőforrás terén… Emlékezni minden nemzet kötelessége, hiszen a múlt megismerése adhat erőt a jövő felépítéséhez! Ezért is biztatom a dunaszerdahelyi iskolásokat, pedagógusokat, igazgatókat, hogy az emlékezés lángját őrizzék és adják tovább. Látogassanak ki a hadifogolytemetőbe, ápolják, beszéljenek róla a történelemórákon. Messze, idegenbe a mi halottaink is már békében fekszenek, legyen az Oroszországban vagy Olaszországban akár. Egyben tegyük le mindannyian a béke mellett kézjegyünket és mondjuk együtt: Soha többé háborút!” – mondta Karaffa Attila.
A megemlékezés gyertyagyújtással ért véget.
A magyar Országgyűlés 2012. május 21-én a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította november 25-ét. Azért ezt a napot választották, mert 1953-ban ezen a napon érkezett vissza Magyarországra a Gulag-lágerekből szabadon bocsátott rabok első csoportja
pazmaneum.com nyomán Felvidék.ma
