A Rákóczi IC Kassáról Eperjesre március 16-án 11 órakor indult, hogy ott ünnepeljük meg a szabadságharc évfordulóját.
Ez a vonat egykor egészen Krakkóig járt, majd Poprádig, most meg Kassáig közlekedik csak. Eperjes város vezetése szeretné elérni, hogy ez a járat menetrendszerűen közlekedjék városukig. Így a kassai állomáson Szesztay Ádám főkonzul oldalán megjelent Andrea Turčanová, Eperjes polgármestere, aki vele együtt tette meg ezt a félórás utat.
Az eperjesi vasútállomáson a kassai magyar református gyülekezet Laudate Dominum énekkara két nyelven elénekelte az Erős várunk a mi Istenünk c. egyházi éneket. Buszok várták az ünneplőket, melyek a híres eperjesi kollégium épületéhez szállították őket, ahol a patinás könyvtárteremben került sor az ünnepélyre.
Slavomír Sabol, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház keleti kerületének püspöke üdvözölte a vendégeket, bemutatva röviden az épület történetét. Hangsúlyozta, számos magyar és szlovák személyiség folytatta itt tanulmányait. A mostani ünnep szabadsággal kapcsolatos, melyet Kossuth Lajos személye testesít meg. A szabadság fontos, de korlátok nélkül önkénybe torkollik. A 19. századi szabadságmozgalmak nem mindig tartották szem előtt mások szabadságát. Okolnunk kell ebből a történetből. Hívő emberként vallja, hogy Isten a szabadságot minden ember számára biztosította tekintet nélkül nemzetiségre és fajra. Erre a szabadságra szólít fel minket Jézus Krisztus is, amikor azt mondta: „Megismeritek az igazságot és az igazság megszabadít.” Ha a krisztusi szabadság vezet minket, akkor nincsen sem szlovák, sem magyar. Ezután felhangzott a Magyar Himnusz a Laudate Dominum kórusa előadásában. Az eperjesi Vocals énekkar meg a Szlovák Himnuszt énekelte el.
Patrik Derfiňák, az Eperjesi Egyetem Filozófiai Kara Történelmi Intézetének tanára az 1848-as forradalmat és szabadságharcot méltatta, kitérve a sárosi eseményekre. A forradalmi mozgalmak nem véletlenszerűen következtek be, a kor eszméi egész Európára hatást gyakoroltak. Magyarországon a márciusi törvények egy korszerű országot hoztak létre, ami a feudalizmus végét jelentette. Eperjes városa 1848. március 23-án levélben üdvözölte az új kormány megalakulását. A munka azonban bonyolultabb volt, mint az elején látszott. Az egyes nemzetiségek megfogalmazták követeléseiket és egészen más ütemezést óhajtottak, mint a magyar kormány. Az egyetértéshez vezető út lassú és rögös volt. Pontot ezekre a törekvésekre a világos fegyverletétel tett. Sáros és Eperjes ebben az időszakban sokat szenvedett. Sokszor váltották egymást a magyar és osztrák csapatok. Mindegyik hadsereg gabonát, kenyeret, húst, lovat és pénzt követelt. A tízezer lakosú Eperjes nem volt képes kielégíteni ezeket a követeléseket. Majd a Sárosban született kevésbé ismert személyiségeket is felsorolta. Végezetül leszögezte, az 1848/49 minden problémája és veresége ellenére, rámutatott arra, hogy szükség van a változásokra. Mégha késve is, a március törvények által sikerült megvalósítani azokat az alapelveket, melyek megnyitották az utat a modern Magyarország felé, és azt az utat is, hogy az országban élő nemzetiségek békében élhetnek egymás mellett, igaz, később a fejlődés más irányt vett. A történelemtudomány rámutat arra, hogy az eseményeknek megvan a maguk törvényszerűsége. A múlt és jelen ismerete, összekapcsolása lehetőséget nyújt arra, hogy ezt a tudást a szebb jövő kiépítése érekében hasznosítsuk. Ma is olyan nagy kihívások előtt állunk, mint elődeink 168 évvel ezelőtt!
Az előadás közben az Eperjesi Önkormányzati Kerületben található 1848/49-es emlékeket vetítették. Margonya, Szepesszombat, Korotnok, Feketehegyfürdő, Branyiszkó, Szepesváralja, Igló, Lőcse, Toporc, Szepesófalu…
Majd Szesztay Ádám átadta a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést Jozef Kuziaknak, Margonya polgármesterének, aki nagy megrendüléssel vette át ezt a magas kitüntetést. Az indoklás szerint, a magyar történelmi emlékhelyek megőrzéséért a szlovák lakosságú községben, különös tekintettel az 1848/49-es emlékekre és Dessewffy Arisztid végső nyughelyének felújításáért.
A polgármestert Kolár Péter, a Csemadok Kassai Városi Választmánya elnöke méltatta. Kuziak 1955-ben született. 1988 óta dolgozott az önkormányzat munkatársaként, majd polgármester-helyettes lett. 2011 óta áll a település élén. 2015-ben Margonya elnyerte a „Jól Gazdálkodó Község” címet és a „Városok és Falvak Fejlesztésének Pecsétje” kitüntetést. Aktívan vesz részt a szlovák-magyar együttműködésben. A Dessewffy család sírboltjának helyreállítása az ő részvételével és áldozatos munkájával valósult meg. Az önkormányzat az ő vezetésével mindig részt vesz az október 6-ai ünnepségeken. A Dessewffy-kastély felújítása befejeződött. A kastélyban az aradi vértanúknak, valamint a magyar forradalomnak és szabadságharcnak emlékszobát kívánnak berendezni, hogy a helyi szlovák lakosság jobban megismerkedjen közös történelmünkkel. Kuziak köszönetet mondva közölte, ez a kitüntetés további munkára fogja sarkallni az együttműködésre magyar barátaival.
A Vocals Eugen Suchoň Aká si mi krásna (Milyen szép vagy – mármint hazám) c. dalának előadása után, Andrea Turčanová lépett a mikrofonhoz és köszöntötte a vendégeket – ahogy fogalmazott – e különleges alkalomból Eperjes szabad királyi városban. Arra a forradalomra emlékezünk, mely meghozta a demokratikus fejlődés lehetőségét. A történészek értékelték ezt a korszakot. Nekünk az a feladatunk, hogy ezeket az eszméket a mai kor viszonyai között érvényesítsük és alakítsuk a demokrácia és szabadság követelményei szerint. Ez egy folyamat és az összetartozás tudatát ápolva, meg kell őriznünk ezeket az elveket a következő nemzedékek számára is. Eperjes városa – a polgármester szerint -, meghaladta a múlt ellentéteit és a vallások és nemzetiségek harmonikusan élnek egymás mellett. Reményét fejezte ki, hogy e rövid látogatás ellenére, a város történelmi hangulatából is a vendégek ízelítőt kaptak.
Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere miután áttekintette a forradalom és szabadságharc néhány összefüggését, örömét fejezte ki, hogy a két testvérváros közötti együttműködés továbbra is folytatódik.
A Laudate Dominum Gárdonyi Zoltán: Tartsd meg hazánkat Isten c. énekének előadása után, Tar Jánosné, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatója és Marián Damankoš, az eperjesi Egyesült Evangélikus Iskola igazgatója ünnepélyesen aláírta a két intézmény együttműködéséről szóló szerződést.
A fogadás előtt Fabiny Tamás, a magyarországi Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, elmondta, a könyvtár őt a nyíregyházi iskola hasonló termére emlékezteti, amit a betelepült szlovákok alapítottak. Ők erre nagyon büszkék és iskolájukat Kossuth Lajosról nevezték el. Sokat lehetne beszélni a két nemzet közötti párhuzamokról, melyek összekötik őket. A két nép szabadságát tartja egyik legfontosabb értéknek. Bejelentette, Békéscsabán szervezik meg a szlovák evangélikusok világtalálkozóját. Megemlítette az Eperjesen született Hamvas Bélát és az evangélikus Maléter Pál 56-os honvédelmi minisztert is, akinek apja ennek a kollégiumnak volt a tanára. 1956 1848 folytatása volt. Majd Fabiny, Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztény Egyház püspöke, Pásztor Zoltán a Kassai Római-katolikus Érseki Egyházmegye püspöki helynöke és Slavomír Sabol püspök, mondott asztali áldást. Pásztor ebből az alkalomból Bernard Bober érsek üdvözletét és áldását tolmácsolta. Sabol elmesélte, Fabiny dédapja abból a faluból származik, ahol ő született. Fabiny nagyapja ott sokszor megfordult .
A fogadás után megkoszorúztuk Kossuth Lajos emléktábláját a kollégium épületében.
A Rákóczi-ikerházban Mária Kotorová, az Eperjesi Kerületi Múzeum igazgatója fogadott bennünket. Az intézmény ugyanis ebben az épületben székel. Rákóczi Zsigmond építette a reneszánsz palotát, melyet Felső-Magyarország legszebb épületének tartottak, ahol 1633-ban aláírták az eperjesi békét I. Rákóczi György és II. Ferdinánd között. Ma több mint 100 ezer tárgyat őriznek az épületben. A megnyitón a Dezider Kardoš Magánkonzervatórium diákjai és a zsolnai Régizene Együttes tagjai játszottak. Majd megnyitották a nyíregyházi Aranyász Zita és férje, az eperjesi Kamil Jurášek kiállítását Lesznek erények a jövőben? (Budú cnosti v budúcnosti).
Szesztay Ádám köszönetet mondott a lehetőségért az összes érintettnek. Föltette a kérdést, hogy a kiállítás címében van-e kérdőjel, vagy sem. A művészek, vagy alkotásaik ezt megválaszolják. A múltban, ahogy erre március 15-e is utal, voltak erények. Az, hogy a szlovák és magyar művészek együtt tudnak alkotni és mi itt együtt tudunk lenni, mutatja, ma is vannak erények. Ez ad esélyt rá, hogy válaszoljunk erre a kérdésre. A magyarok és szlovákok együttműködése mindig afelé fog haladni, hogy legyenek a világban erények!
Az igazgató asszony ezután bemutatta a művészeket. Aranyász Zita Budapesten végzett. Kamil Jurášek Kassán, a Šafárik Egyetemen, majd a besztercebányai Művészeti Akadémián tanult. Több mint 60 önálló kiállítása volt már. Őket választották azért is, mert összekapcsolják a két testvérvárost. Kettőjüket nemcsak a művészet, hanem a legszebb művészi alkotás, egy gyermek is összekapcsolja. Zitának egy kiállítása volt Eperjesen és akkor találkoztak először, átugrott a szikra és a szlovák-magyar együttműködés házassággal folytatódott.
A művészek ezután bemutatták műveiket. Jurášek szerint a szlovák-magyar kapcsolatok az ő példájukon keresztül is nyilvánvalóan nem rosszak. Rajtunk áll, hogy lesznek-e erények a jövőben is. Aranyász szerint, lesznek-e erények a jövőben valóban kérdőjel. Saját munkáit tekintve, két éve fest gyermekportrékat, azokkal is ezt a kérdést feszegeti. Anómiával foglalkozik, ami azt jelenti, hogy a régi hagyományok feloldódtak, és nem tudni, teremtődtek-e újak helyébe, melyek legalább olyan súllyal bírnak. A gyermekek agresszivitása foglalkoztatja, hiszen tanárként dolgozik.
A legtöbb vendégnek sietnie kellett, mert a buszok vártak és a Rákóczi IC-nek indulnia kellett vissza Kassára.
Az Eperjesi Egyetem menzáján azután táncház kezdődött, ahová vagy 25 fiatal érkezett. A táncházmozgalom a szlovákok körében eddig még nem gyökeresedett meg. A magyar és szlovák zenészek együtt húzták a talpalávalót, többek között a nyíregyházi Szikes Zenekar. Vidám hangulat uralkodott. A táncokat Kupec Mihály és Kupec Andrea, valamint Vladimír Michalko táncos tanította be.
Eperjesen jó volt nemzeti ünnepünket megülni!
A szerző képei az eseményről ITT>> tekinthetők meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
