Ímely község önkormányzata, az alapiskola és óvoda igazgatósága, a Csemadok helyi szervezete és a nyugdíjas klub – hagyományteremtés céllal – szervezték meg közös kultúrműsorukat Mikulástól Karácsonyig címmel.
Ágh Erika köszöntőjében elmondta, Karácsony a niceai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe. A keresztény kultúrkörben a december 25-ét, Jézus születésének napját megelőző négy hét az adventi időszak. A karácsony liturgiája főleg a germánok megtérésével érzelmesebb, meghittebb vonásokkal gazdagodik, és az ünnep népi hagyományvilága szinte számbevehetetlen gazdagsággal, színes európai és közte magyar változatokban teljesedik.
A két műsorvezető, Tapolcsányi Réka és Adam Novák elsőként a színpadra szólította Sporny Saroltát, aki Ady Endre Karácsony című versét mondta el, majd őt követték az alapiskolások. A negyedik osztály tanulói „ A kis Jézus születése“ című előadásukat mutatták be. József az akkor már állapotos Máriával Betlehembe utazott, mert a római császár, utasításba adta, hogy a népszámlálás miatt mindenki menjen oda, ahol született. Mivel mindketten Betlehemből valók voltak, oda kellett hát menniük. Betlehem azonban nagyon kis városka volt, így mire odaértek, már minden lakásban laktak, sehol sem találtak szálláshelyet. Egyedül egy istállót találtak üresen, így jobb híján behúzódtak oda. Itt született meg éjjel a kis Jézus, Isten Fia. Mária meleg gyolcsba takarta a kisdedet, és a jászolba fektette. Midőn a kis Jézus született, egy gyönyörűen ragyogó fényes csillag jelent meg az égen. Az isteni Gyermek a nyolcadik napon kapta a Jézus nevet, és amikor 40 napos lett, szülei felvitték a templomba, hogy bemutassák és felajánlják őt az Úrnak. Nem sokkal később a család Egyiptomba menekül a gonosz Heródes király elől. A király halála után aztán visszajöttek, de már nem Betlehembe, hanem Názáretbe, ahol a kis Jézus csendesen, elvonultan élt szüleivel együtt. Már 12 éves korában a tanítók között ült, és csak hallgatta őket. Olyan szépen válaszolt a feltett kérdésekre, hogy mindenki elálmélkodott bölcsességén. Teltek, múltak az évek, Jézus 30 éves lett. Eddig ugyan visszavonultan élt Názáretben, most azonban úgy érezte, eljött az ideje a megváltásnak. Elhagyta tehát Názáretet, és lement Júdea pusztájába. Itt tartózkodott egy szent ember ebben az időben – Keresztelő János. Jézus elment hozzá, hogy megkeresztelkedjen. Abban a pillanatban, ahogy Jézus megkeresztelkedett, az égbolton megjelent a Szentlélek egy galamb formájában, és a mennyből Isten szavai hallatszottak: „Ez az én kedves fiam, kiben kedvem telik!”
A gyönyörű feldolgozás után az első osztály tanulóinak Angyalkák tánca következett, majd a másodikosok „Karácsonyi készülődés és a Szenteste” címmel mutatták be műsorukat. A harmadik osztály tanulói a “Téli örömök“ című összeállításukban népi szokásokat, népi játékokból mutattak be részleteket. Zachar Katalin, Szabolcs Emese, Kovács Benjamin, Simo Viktória, Badin Kiara karácsonyi dalokat énekeltek, akiket Búzás József harmonikán kísért.
Nyugdíjasok a kukoricafosztást mutatták be.. A kukoricafosztó elnevezései a magyar nyelvterületen változatosak. Nevezték tengerihántónak, a nyelvterület keleti részén máléfejtőnek, a székelyeknél bontónak. A résztvevőket általában meghívták, vagy a kapura tűzött zöld gally jelezte, hogy abban a házban kukoricafosztás lesz Szent Mihály után, hogy a kukoricát hazahordják a gazdák, fosztásra a falu legényeit és leányait meg szokták hívni, mert áldott a sok kéz. Este a tehetősebb gazdák zenét is fogadtak, s a gyülekezők e mellett végezik a munkát, a nők a fosztással vesződnek, a férfiak pedig a java kukoricát szépen összefonták minden alakba, s ha egy-egy nagyobb fonást elvégeznek, táncra kerekednek. Munka után enni, inni s némelyek kukoricarészt is kapnak. Hol zene nincs, ott énekszóval ülik meg ezt a napot. Közben-közben főtt vagy sült kukoricát, olykor jó zsíros pogácsát meg borral tele kulacsot hordtak szét köztük.
Nagyanyáink emlékezetében még éberen él a tollfosztások emléke. Összegyűltek az asszonyok egy napra, s körbeülve az asztalt fosztották le a pihéket az állat tolláról. A háznál tartott libák, és kacsák tollaiból ugyanis házilag készült a párna, és a dunna annak idején, mely értékes stafírungnak számított a házasságra készülő lányok számára. A munka mellett jutott idő az éneklésre, evésre, és ivásra is. Nem egyszer pedig mulatozásig fajult a tollfosztás. E népi hagyományt elevenítették fel a Csemadok szervezetének tagjai. Milyen lépésekből áll a tollfosztás? Körbeülték az asszonyok az asztalt, melynek közepén egy helyi lakos libatolla magasodott. Mindenki fogott egy marék tollat, és mindkét oldaláról lefosztja azt. A megmaradt csutkát pedig eldobják. A gyakorlott kezek gyorsan dolgoztak. Sorra emelkedtek a megtisztított tollhalmok az idős falubeliek előtt, akik csakúgy, mint hajdanán, énekeltek, és vicces történetekkel múlatták az időt. S hogy mit csináltak a férfiak mindeközben? A terem sarkában lévő asztalnál iszogattak, és kártyáztak. Két derék férfiú pedig a konyhában sürgött-forgott, és készítette a nagy lábas pincepörköltet a dolgozó népnek. A kultúrműsort a helyi citerások előadása zárta, majd a közönség közösen a szereplőkkel elénekelték a Csendes éjt…
A műsor végén a szervezők a belépődíj összegét átadták a helyi önkéntes tűzoltószervezet elnökének, amiből egy új motort szeretnének vásárolni.
Az ünnepélyes pillanat után a kultúrház emeleti részében lehetett megtekinteni a Nyugdíjasklub és a Csemadok helyi szervezetének tagjai által készített karácsonyi díszeket, süteményeket, valamint az összegyűjtött ímelyi kincseket, hogy a következő generációk is megismerhessék, hogyan éltek elődeik a századfordulón a községben. Összefogtak, hogy becsüljék a múltat és értékelik, ha megmenekül az enyészettől egy –egy porta. Abban bíznak, hogy nem csak ők ilyen szemléletűek –egyre több ímelyi lakos fedezi fel a múlt kincseit, a régi eszközöket, bútorokat. Utolsó időszak, amikor végre ennek a korosztálynak kell lépnie, mert utánuk lesz egy hatalmas űr, köztük és a mostani gyerekek között. Legfőbb vágyuk tehát, hogy sok család öröksége és gyűjteménye megtalálja végső helyét. A tulipános ládák mélyéről elővarázsolt használati tárgyakon még ott van a nagymama, az édesanya drága kezének simítása, mely az emlékekkel együtt őrzi a hagyományok szeretetét mindnyájuk lelkében az idők végezetéig.
Felvidék Ma, -miriák- (A szerző felvételei)
Beküldte: SZAKC Komárom
Angyalkák tánca
Szentestének bemutatása
Kukoricafosztás
Szabolcs Emese, Kovács Benjamin, Sima Viktória, Badinka Kiara népdalokat énekeltek, Búzás József harmonikán kísérte őket
Tollfosztás
Lelovics Katalin ostyát süt. Recept: 1,5 l víz, 2,5 dcl tej, 1 kg simaliszt, 1 tojás, 1 evőkanál kristálycukor, 12 db cukorpótló tabletta, vanília cukor 0,5 dcl olaj
Ímelyi népviselet
