Annyi bizonyos, hogy a játékospályafutása nagy részét Magyarországon töltő hálóőrt – szemből – nyakon szúrták, és bár sokáig küzdött az életéért, mire a mentő kiért, elvérzett.
A szörnyű esetnek egy szemtanúja is akadt, aki azonnal értesítette a mentőket. Az egyelőre ismeretlen elkövető 15-20 évet kaphat tettéért.
A Borsod megyei online újság egy közeli ismerősre hivatkozva elárulta, szombaton Kassán elvégezték a boncolást. A temetés pedig kedden, 13 órakor lesz Jánosin.
Július Nota magyarországi pályafutása során megfordult a Diósgyőrben, Kispesten, Zalaegerszegen, Dunaújvárosban és Angyalföldön is.
Legutóbb a szlovák másodosztályban szereplő FC Rimavská Sobota kapusedzője volt, és ugyanezt a posztot töltötte be a szlovák U16-os és U17-es válogatottnál is.
Kiser László, a DVTK utánpótlásedzője:
El sem akarom hinni, hogy ez történt. Vitelki Zoltán hívott fel délelőtt és tőle tudom, hogy milyen tragédia történt. Jóval többek voltunk, mint csapattársak, Gyulával szobatársak voltunk szinte minden alkalommal, amikor összetartáson, vagy edzőtáborban volt a csapat. Nagyon jól ismertem, a múlt héten beszéltem vele legutóbb telefonon. Nem laktunk messze egymástól, de ebben a rohanó világban mindig csak terveztük, hogy összehozunk egy közös napot. Amikor itt járt januárban a szurkolók által szervezett focitornán, akkor beszéltük meg, hogy tavasszal biztosan meglátogatom. Szörnyű ez az egész, és bár nem tudom, hogy mi történt, de kizártnak tartom, hogy valami leszámolásos, vagy más, alvilághoz köthető dolog miatt történt ez a szörnyűség, mert Gyula tisztességes, jószándékú ember volt. Volt.. Tényleg nem értem az egészet, elképesztő, hogy milyen világban élünk…”
Ternován Gyula, a DVTK egykori jobbszélsője:
„Egyszerűen nem hiszem el, hogy fordulhat elő ilyen… Az igazi Gyulát szerintem kevesen ismerték, olyan szerény ember volt, hogy még azon is „problémázott”, ha jó teljesítménye miatt ő került a kapuba. Lehet, sokan nem értik meg, de túl profi volt a hozzáállása. Mivel a feleségem sajóbábonyi, emlékszem, ha autóval jött vagy motorral, akkor több alkalommal is ő vitt haza Sajóbábonyba az edzések után…”
Veréb György, a DVTK kapusedzője:
„Nem sokszor volt a kezem alatt olyan kapus, aki szakmailag úgy állt a munkához, mint ő, annyira meg vagyok döbbenve, hogy azt elmondani nem tudom. Körülbelül 10 éve lehetett az esküvője, amelyre meghívott bennünket, most pedig készülhetünk a temetésére…”
SH, boon