A „tokaji” névhasználatáért Szlovákia és Magyarország között évtizedek óta dúló harc tovább folytatódik. Tokajhegyalján tavaly egyesek azt állították, hogy a „szlovákok” semmit sem tartanak be a 2004-es megállapodásokból.
Mások viszont azt mondták, a tokaji bor hírnevének nem a „szlovákok”, hanem a történelmi borvidék egyes gazdái ártanak a legtöbbet azzal, hogy az aszút áron alul adták, adják el a nagy áruházláncoknak.
Nos, Tokaj „határokon átterjedő” kincse a múlt esztendő utolsó heteiben egy kicsit ismét a nyilvánosság elé került. Ezúttal Szlovákiában „pukkant a petárda”. Mint a Rolnícke noviny idei 2. számában is olvasható, egy magyarországi tokaji borokat „veséző”, 2008. október 15. és november 7. között szakminisztériumi javaslat alapján végzett ellenőrzés megállapította, „baj van a tokaji körül”.
A mezőgazdasági minisztérium közzétett jelentése szerint a szakemberek összesen 32 mintát vettek górcső alá. Az ellenőrök többek között a borok minőségét, megjelölését, hatását az egészséges szervezetre, valamint az eredetiségét vizsgálták.
A jelentésből kiderül, hogy a Szlovákiában forgalomba került magyarországi tokaji borok jelentős része az úgynevezett alacsonyabb kategóriás borok közé tartozik, azaz száraz és édes szamorodni, valamint háromputtonyos tokaji bor, a kategória számára előírt általános európai követelményeinek azonban nem felelnek meg.
A vizsgálat alá vetett 17 alacsonyabb kategóriájú tokaji bor közül, különböző okok miatt (például nem megfelelő megjelölés) 15 fennakadt a rostán, azaz nem felelt meg az érvényben lévő előírásoknak. Az állami állategészségügyi és élelmiszeripari felügyelőség adatai alapján a minták 88 százalékánál találtak valami kifogásolnivalót. A magasabb kategóriájú tokaji borok esetében a 15 mintából kilenc nem felelt meg az előírásoknak, ez pedig 60 százalékos szabálysértést jelent.
Az agrártárca jelentése arra is kitér, hogy egyes, tokaji bor névvel megjelölt magyarországi borok nem is a tokaji borvidékről származtak. Sem a színük, sem az illatuk, sem pedig az ízük nem felelt meg az előírásoknak. Sőt, néhány mintának gumi és savanyú káposzta „illata” volt.
Másutt viszont hiányzott a címkéről a palackot töltő cég tulajdonosának neve és adatblokkja, egyes esetekben pedig az italnak az etiketten „deklarált” alkoholtartalma sem felelt meg a valóságnak.
„Tokaj-ügyben” tudni kell, hogy a Trianon előtti kataszter alapján a mai Szlovákiában csupán három település határa, mintegy 330 hektár tekinthető Tokajhegyalja részének. Szlovákia ezzel szemben 908,77 hektárt sorol a régióba. A két ország szakminiszterei hosszú-hosszú huzavona után végül 565,2 hektár „szlovákiai tokaji területben” állapodtak meg. A szakminiszterek 2004-ben aláírtak egy megállapodást is, melyben a szlovák fél vállalja, hogy kötelezőnek ismeri el a magyar technológiai, minőségi előírásokat, és létrehozza azt a szakmai testületet, amely az előírások betartását ellenőrzi.
A több évtizede húzódó harc azonban a megállapodással nem ért véget… (Szabad Újság, Z.L.)
