Érdekes írást közöl a Pravda mai száma. A korábban szinte teljesen magyarnak számító dél-szlovákiai városokba, mint például Somorja, az utóbbi időben egyre több szlovák nemzetiségű család költözik be. Vajon mennyire vevők a magyar nemzetiségű őslakosok a szlovák beszédre és hangsúlyra? – teszi fel a kérdést a cikkíró.
Az olcsóbb megélhetés reményében az utóbbi időben Szlovákia szinte minden sarkából érkeznek szlovák nemzetiségű családok az ország déli részébe. Legtöbbjük az ország nyugati részén igyekszik új otthonra találni, közel Pozsonyhoz, a könnyebb munkához jutás reményében. Néhány évvel ezelőtt Somorján egy négyszobás lakás 1,2 millió koronába (40 ezer euro) került. Mostanra az árak már felmentek, de még így is olcsóbban lehet itt lakáshoz jutni, mint a közeli fővárosban. Vannak azonban olyan családok, melyeket nem gazdasági okok vezettek arra, hogy az ország déli részén, ezen belül is Somorján, találjanak új otthonra. „Ismerősök hívtak minket, és nagyon megtetszett itt nekünk. A város csendes, és az iskolák száma is elegendő. Az emberek kedvesek és nem elutasítóak a betelepülőkkel szemben” – mondja a Pravda riporterének Miroslav Podhorný, aki hét évvel ezelőtt még pozsonyi lakos volt. Gyermekeivel karateedzésekre jár, ez a sport ugyanis nagyon népszerű Somorján.
Néhány tömbház lakója nyaranta közös szalonnasütést szervez, így a szomszédok kölcsönösen megismerik egymást. „A szlovák és a magyar gyermekek a közös játék alatt akaratlanul is tanulják egymás nyelvét, és spontán módon gazdagítják egymást” – mondja Sármány Ervin, a városi hivatal vezetője. A városban magyar és szlovák tanítási nyelvű iskolák egyaránt működnek, és akadnak olyan szlovákok is, akik magyar óvodába íratják gyermeküket. Teszik ezt azért, mert vagy nem volt már hely a szlovák óvodában, vagy pedig szeretnék, ha csemetéjük legalább az alapokat elsajátítaná magyar nyelvből.
A somorjai evangélikus lelkésznő, Jana Kaňuchová a svidníki járásból származik. Amikor három évvel ezelőtt Somorjára került, egy szót sem tudott magyarul, holott ezen a nyelven kellett igét hirdetnie. „A barátnőmmel az egyházi kórusból kezdtük a nyelvtanulást egy kezdőknek szóló könyvből. Az igehirdetéseim szövegét egyelőre fordítják nekem, és én már annak is örülök, ha el tudom ezeket olvasni” – vallja be őszinte mosollyal a szimpatikus lelkésznő. Mialatt magyarul tanul, ő maga szlovák- és angolórákat ad másoknak.
Az ismert somorjaiak közé tartozik Bugár Béla, akinek szlovák szomszédjai vannak. „Csak szlovákul köszöntöm őket” – mondja, közben azt is hozzáteszi, fontos, hogy az új somorjai lakosoknak is jó viszonyuk legyen a várossal. „Az együttélés jó, de azt nem tudom, hogy vajon megértik-e a mi álláspontunkat a magyar kérdésben” – idézi Bugár szavait a lap.
A városi hivatal vezetője szerint Somorja korábban alvó város volt, mára pedig „új élet támadt benne”. Sármány megengedi, hogy a betelepülőknek köszönhetően jelentősen megváltozhat a város nemzetiségi összetétele, de erről nem állnak rendelkezésre statisztikai adatok. Dél-szlovákiai viszonylatban azonban nem egyedülálló jelenségről van szó. Ismert tény, szögezi le a lap, hogy Pozsonytól Dunaszerdahelyig mindenhová nagy számban érkeznek betelepülők. Az egyik legnépszerűbb célpont persze Somorja, hiszen innen viszonylag rövid ideig tart az út gépkocsival Pozsonyba.
Felvidék Ma, Pravda, tt.
