Robert Fico jelenleg a legnépszerűbb és a legsikeresebb szlovákiai politikus. Ezt mutatják az utóbbi évek közvélemény-kutatásai, de ezt jelzi az elnökválasztás eredménye is. Bár az ellenzék jelöltje nem várt sikert ért, a győztes mégis csak Ivan Gašparovič volt, a miniszterelnök hathatós támogatásával.
Robert Fico Vladimír Mečiar fiatabb kiadása. Ezt a közhelynek minősülő megállapítást már réges régen megfogalmazták a politikai elemzők. Sikerei mögött számos tényező húzódik meg. Ez egyik legfontosabb, a tehetség. El kell ismerni, Fico mesteri módon képes kommunikálni a választókkal. Érzi mire vágynak, képes pontosan megfogalmazni vágyaikat. Számára az a legfontosabb, hogy meg tudjon nekik felelni. Előbbre helyezi a választók rövid távú érdekeit az ország hosszú távú fejlődése előtt. Ezt nevezik egyébként populizmusnak. Nem túl régen maga is beismerte, hogy ő a populizmust a népért való politizálásnak tartja, és semmi kivetnivalót nem lát benne.
Kettőn áll a vásár. Arra is már sokan rámutattak, hogy a mostani politikai erőmegoszlás nem teljes mértékben az uralkodó pártkoalíció tehetségén áll, hanem az ellenzék gyengeségén. Valamennyi parlamenti ellenzéki párt belső gondokkal küzd vagy nemrégiben még azzal küzdött. Jelenleg egyszerűen képtelen kontrázni a kormánykoalíciónak. Az események után kullog, sőt esetenként még a kormány nagyotmondásaira rá is ígér. A választások után idestova három évvel nem tud magához térni. A bajt tovább tetézi, hogy belső problémák mellett még potenciális ellenzéki szövetségeseivel sem tud megegyezni. Sokáig éppen az MKP-t közösítette ki maga közül.
A szlovákiai politikai élet ilyetén való alakulása mögött azonban más húzódik meg. A hatalomban lévő pártvezetők nem szeretnek felállni a székükből. Ha vezércserére kerül a sor, elindul a vádaskodás és a sárdobálás, rosszabb esetben a pártszakadás. Szlovákiában a szokás az, hogy egy párt – egy pártvezér. Például a Demokratikus Szlovákiért Mozgalom csak addig fog létezni, amíg Vladimír Mečiár áll az élén. Ha esetleg megválasztották volna köztársasági elnöknek, talán már nem is lenne meg a pártja. De pontosan ez a helyzet az SDKÚ-val és Dzurindával. Belesavanyodott a székébe, környezete pedig ezt vagy nem veszi észre vagy nem képes ezt a tudomására hozni. Ez érvényes egyébként a Smerre is. A pártot csak Robert Fico tudja irányítani. Sikeres vezetőváltás tulajdonképpen csak az MKP hajtott végre az utóbbi időben. Korábban ez még sikerült a kereszténydemokratáknak, de tavaly ezt már nem tudták megismételni.
Mivel ilyen politikai viszonyok alakultak ki Szlovákiában, kétféle módon lehet csak kiszorítani valakit a hatalomból: vagy maga alapít egy új pártot vagy kizárják a pártból. Kétségkívül az első a gyakoribb megoldás. Robert Fico viszont hosszú távon népszerű és fiatalember. Még sokáig a hatalom csúcsán maradhat. Még akkor is, ha gazdaságpoltikája középtávon romlásba is dönti az országot. Ebből kifolyólag egy új arc nehezebben tudja megszorongatni, hatékonyabb lehet egy stabil párt konkurenciája. Egy ilyen politikai erő Szlovákiában a Magyar Koalíció Pártja. Természetesen egy magyar párt tíz százalék fölötti választási eredményt alig tud elérni, ennyit viszont garantálni tud. Mindebből következik, hogy egy ellenzéki összefogás csak az MKP-val karöltve lehet sikeres. Ha nem működnek vele együtt, az ellenzék oda jut, ahol a 2006-os választások óta van. Az elnökválasztás megmutatta az MKP erejét. Talán azt is lehet mondani, az igazi győztes ő volt. Az ellenzék közös érdeke, hogy ezt a potenciált kihasználja.
Felvidék Ma, HZs
