(A Szabad Újság jegyzete) Valaki hét évvel ezelőtt arra vállalkozott, hogy nagy politikust csinál Gál Gáborból. Nem tudom, ki volt az, de gondolom, időközben maga is rájött, próbálkozása nem járt sikerrel.
A hét éve szinte a teljes ismeretlenségből jött Gál képviselő úr kétszer került az érdeklődés középpontjába, csilloghatott a pergő kamerák és villogó vakuk fényében. Először a Nyitrán brutálisan megvert és a szlovák kormányfő által ennél is brutálisabban megalázott magyar diáklány, Malina Hedvig mellett tarthatott nemzetközi sajtóértekezletet, merthogy vállalta védelmét. Csillogása azonban még pünkösdi királyságnak is csak nehezen nevezhető, alig egy hétig tartott, utána más vette át a csallóközi lány jogi képviseletét.
Másodszor a múlt héten ült pergő kamerák és villogó vakuk előtt Gál Gábor, amikor Bugár Béla balján találta magát, hogy A. Nagy Lászlóval kiegészülve hármasban emelhessék magasba ujjukat, figyelmeztetve „a párt vezetését”, hogy május 16-áig, az országos tanács legközelebbi üléséig változtasson stílusán, addig ők kilépnek a párt parlamenti frakciójából, de a pártot még nem hagyják el. Bugár és A. Nagy „figyelmeztetési módja” világos, hiszen ők semmilyen funkciót nem töltenek be a pártban, Gál próbálkozása miatt azonban szánalomra méltó.
Szánalomra méltó, mint minden skizofréniában, azaz tudathasadásban szenvedő embertársunk. Gál ugyanis háromszorosan érintettje a „párt vezetése” csúfolkodásnak. Mert ha a „párt vezetése” alatt az országos tanácsot kell érteni, amely az alapszabály szerint a kongresszusok között az MKP legfelsőbb szerve, akkor azért, mert bizony Gál tagja e szervnek. Ha az országos elnökség a „párt vezetése”, amely az OT-ülések között szervezi és irányítja az MKP munkáját az alapszabály szerint, akkor azért, mert Gál ennek a szervnek is tagja. De ha az elnökök tanácsa lenne a „párt vezetése”, mint az MKP legfontosabb konzultatív szerve, Gál akkor sem vonhatná ki magát a felelősség alól, mert galántai járási elnökként ennek a szervnek is a tagja. Gál Gábor úgy lépett ki a frakcióból — amelynek munkájával elmondása szerint semmi baja —, hogy egyik pártfunkciójáról sem mondott le, de még csak fel sem függesztette azokat, holott elégedetlen a „párt vezetésével”. Mi más ez, ha nem tudathasadás?!
Egy hete azt próbálom elképzelni, amint Gál képviselő úr reggelente áll a tükör előtt, feltartott ujjal borotválkozik, és magyarázza Gábor „pártvezetőnek”, miként váltson stílust.
Szánalmas.
Neszméri Sándor
