A tavasz hónapjaiban, napjaiban járunk. A tavasz a természet megújulásának ideje, de egyben a lelki megújulásunké is. Lelkileg megújultunk, amikor a húsvét vigíliájában megújítottuk keresztségi fogadalmunkat.
Még ebben az örvendetes húsvéti időben vagyunk, Krisztus feltámadását ünnepeljük, amely keresztény hitünk középpontja. Ha Krisztus nem támad fel, akkor hiábavaló a hitünk, akkor ma nem lenne és nem is lett volna soha kereszténység.
A természeti és a lelki megújulás idejének közepén ma az Egyház a föld terméséért imádkozik a búzaszentelés szertartásában, mikor Isten áldását kérjük vetéseinkre. A szertartás lényege, hogy a négy világtáj felé fordulva hirdetjük az evangéliumot, s imádkozunk. A szertartás könnyen színészkedésnek tűnhet egy hozzá nem értő ember előtt. Mint ahogyan az egész keresztény liturgia a kívülálló számára idegen. Olyan, aminek nincs kézzel fogható haszna. Valójában egy játék a liturgia, mély tartalommal, jelképekkel és imádsággal.
Mikor a négy világtáj felé fordulva egy-egy evangéliumot olvasunk fel, akkor tulajdonképpen világgá kiáltjuk Isten igéjét. Azt az Isten igéjét, amely minden kétélű kardnál élesebb. Azt kiáltjuk a világnak Isten áldását kérve a földre, hogy Isten nélkül nincs megújulás sem a természetben, sem a lelkünkben.
Isten nélkül nincs megújulás a természetben.
Sajnos ezt már egyre kevesebben érzik azok közül is, akik a mezőgazdaságban dolgozva, földközelben élnek. A technika vívmányai itt is teret hódítottak. Itt is amit csak lehet gépesített az ember. Olybá tűnik ezek után a föld termése, mintha az kizárólag az emberi erőfeszítések és a modern gépek használatának eredménye lenne. Pedig a Szentírásban is benne van az igazság: az ember vet és arat, de a növekedést az Isten adja. Attól függően, hogy milyen időjárás lesz. Gondoljunk csak az elmúlt hetek fagyos időjárására: mennyi fejfájást okozhatott a gazdáknak a csapadéktalan fagyokkal tarkított időjárás. Lehet, hogy egyre nagyobb valószínűséggel jósolja meg a meteorológia az időjárás alakulását; lehet az is, hogy egyszer majd elérkezik az idő, amikor irányítani tudjuk az időjárást. De még akkor is le kell borulnia az embernek, egy fűszál előtt, mint csodálatos alkotása előtt, mert abban élet van. Az az élet, melyet nem lehet gépekkel futószalagon gyártani. Az az élet, amelynek ura egyes egyedül az Isten.
Az előttünk élő generációk szorosabb kapcsolatban voltak és éltek a természettel, ezért tudták és hitték, hogy Isten van minden dolog fölött, még akkor is, hogy némely dolgoknak tudjuk a magyarázatát. Ezért kérték Isten áldását mindig vetéseikre, arcuk verejtékének gyümölcsére.
Isten nélkül nincs megújulás a lelkekben.
A tudományos, technikai vívmányok korát éljük, amikor mérföldes léptekkel halad a fejlődés. Beszélnek környezetszennyezésről, az ökológiai egyensúly felborulásáról, csak arról nem esik szó, hogy mindennél jobban az ember lelke sínylette meg ezt a hajszát a fejlődésben. A szó szoros értelmében az ember fejére nőttek találmányai.
Korunk szimbóluma a számítógép, amely fantasztikus teljesítményekre képes. Az ember pedig lenyűgözve áll egy ilyen koffernagyságú doboz és a monitor előtt azzal a dicső tudattal, hogy íme: az ember alkotta. Némely fantasztikus filmek témája az, hogy az ember által alkotott csúcsminőségű robotok fellázadnak az ember ellen. Ez ugyan a valóságban fizikai értelemben elképzelhetetlen, de úgy gondolom, hogy ez már szellemi értelemben megtörtént. Istennek pedig végképp nem marad hely ebben a korszerű tudományos-technikai világban.
„. a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.” Ha nem hozunk gyümölcsöt tűzre kerülünk, mint a haszontalan szőlővesszők. Ha az emberiség nem tér vissza Istenhez, ha nem újul meg lélekben, annak beláthatatlan következményei lesznek. Problémáink megoldását nem a gazdaság föllendülése fogja megoldani, hanem ha visszatérnek az emberek Istenhez. Ahhoz az Istenhez, aki egyedül kínál igazán emberhez méltó életet és boldogságot.
Mikor ma a vetéseket megáldjuk, s a világba kiáltjuk Isten igéjét, s azt, hogy egyedül ő újíthatja meg a természetet és lelkünket, akkor erre gondolva, és ezt megvalósítani igyekezve tegyük Isten megújító áldását kérve vetéseinkre, munkánkra, az egész emberiségre, nemzetünkre, családunkra.
Ámen.
Felvidék Ma, Ócsai József
