Legújabban Orbán Viktor kijelentése nyomán, de ki lehet jelenteni, hogy rendszeres időközönként más alkalmakkor is, hördültek fel szlovák politikusok, valamelyik magyarországi politikus megnyilatkozása miatt. Arra már politikai beállítottságtól függetlenül sokan rámutattak, hogy a szlovák pártok túllihegték az Esztergomban elhangzott mondatot. Az is igaz viszont, hogy Orbán Viktort is bírálták, hogy több empátiával kellene viszonyulnia a Szlovákiához.
A probléma megfelelő megoldását elvi kérdések nehezítik. Mi számít a másik ország belügyeibe való beavatkozásnak? Ha egyik állam bírálja a másik állam politikai életet, az beavatkozásnak számít. De a diplomáciában erre van számos példa. Vannak olyan országok, amelyek rendszeresen kapnak kritikát más országok részéről. Orbán Viktor viszont nem kritizálta a szlovák kormányt sem a szlovák belpolitikát. A magyarokhoz szólt, akik történetesen más ország állampolgárai.
Uniós választásról, tehát összeurópai ügyről van szó az utóbbi napokban. Az, hogy az egyik testvérpárt – amely Strasbourgban azonos frakcióban ül a másik párttal – megszólítja a másik párt választóit, teljesen természetes dolognak lehetne venni. Nemrég éppen az európai szocialista frakció volt az, amely kiállt a Smer mellett, mikor az nemzeti párttal lépett koalícióra. Ha például konzervatív pártként minden hívő választót szólítottak, volna meg, akkor az is ilyen perpatvart okozott volna?
Úgyszintén elhangzott az ominózus kijelentés ellen az az ellenérv, hogy Magyarország lakosságának bizonyos százaléka nem ért vele egyet. Nos, azok az idők már elmúltak, mikor mindenkinek mindennel pontosan egyet kellett érteni, mikor egy párt 99,9 %-os győzelemmel nyerte meg a választásokat. Nincs olyan kérdés, amelyben mindig mindenki egyet ért. Még nemzeti ügyben sem – ezt tudjuk 2005. december 5-e óta.
Ezt a nézőpontot meg lehet közelíteni a másik oldalról is: vannak olyanok, akiknek tetszett Orbán Viktor kijelentése. Talán nem kell mindig populizmusnak nevezni azt, ha egy politikus figyel az emberek várakozásaira. Ebben az esetben nem ígérgetésről volt szó vagy pénzosztásról, hanem egy gesztusról: tudom, hogy a határon túl is élnek magyarok. A politikai kötődés vagy a vallási beállítottság mellett ez is egy összekapcsoló tényező.
Mikor valamilyen külföldi politikus kijelentését bírálják és közben Szlovákia érzékenységére hivatkoznak, mindig elsikkad az a tény, hogy végül is a felvidéki magyarok is szlovák állampolgárok. Ők is a szlovák társadalom részei. Az ő érzékenységüket pedig nem mindig bántják az ilyen jellegű kijelentések. Természetesen ebben a kisebb közösségben sem uralkodik teljes egyetértés, Orbán Viktor mondatával többen nem értettek egyet, ellenben sokuk számára inkább jól esik, hogy foglalkoznak velük Magyarországon csak azért, mert ők is magyarok. Miért kell kőbe vésni azt a szabályt, hogy Szlovákia állampolgárai közül csak a szlovák nemzetiségű emberek érzékenységére kell tekintettel lenni? Miért van az, hogy még számos magyar véleményirányító is a szlovák nemzeti érzékenységet alapvetően a magyar fölé helyezi? Ez tulajdonképpen nem más, mint elismerése annak, hogy ebben az országban vannak másodrendű emberként kezelt állampolgárok.
Egy társadalomban lehetetlen mindenki számára megfelelő körülményeket teremteni. Ezért találták ki a demokráciát, ahol lehetőség szerint mindenki szabadon élhet úgy, ahogy akar. Ahol viszont egyik társadalmi csoport érdekeit a másik fölé helyezik, az már nem demokrácia. Ezek alapján ítéljük meg, hol élünk!
Felvidék Ma, HZs