A 2008 februárjában bekövetkezett egyházmegyei felosztás után fokozatosan újabb és újabb, a felvidéki katolikus magyarságot sújtó intézkedések kerülnek napvilágra. A legmagyarabb városba, Dunaszerdahelyre már magyar káplán sem jut.
Az egyházmegyei felosztás azt is eredményezte, hogy az eddig egy nagy tömbben élő felvidéki magyar katolikusság most négy részre szakadt. Így viszont a magyar papok csak az új egyházmegyék területén belül helyezhetőek. A papi szemináriumokban is szétoszlott a kispapság. Az onnét kikerülők szintén csak az egyházmegyéjük plébániáira helyezhetőek káplánnak. A szétdarabolás viszont olyan helyzetbe hozta a megyéspüspököket, hogy mivel magyar paphiány van, többnyire csak szlovák nyelvű lelkipásztorokat helyezhetnek a magyar hívek közé. Így kerülhetett sor arra is, hogy a legmagyarabb városba, Dunaszerdahelyre, ahol idáig évtizedeken keresztül volt magyar káplán, most nem lesz, hanem két szlovák káplán is színmagyar hívek közé kerül. Róbert Bezák nagyszombati érsek egy interjújában azt nyilatkozta, hogy öt éven belül megtanul magyarul. Egy szlovák káplánnak vajon hány év szükséges erre? S addig mi lesz a magyar hívekkel? Jobb esetben egy-két héten belül majd magyarul is fel tudnak olvasni egy szöveget. De kinek elég az, hogy valaki nagy nehezen kipréseli magából a miseszöveget a magyar szentmisén? Nem beszélve arról, hogy a lelki élet fejlődése így nem halad majd előre, hanem visszafelé, hiszen a magyar plébániai közösségek elvárják a magyar plébános vagy káplán törődését. Türelmet kérnek tőlünk már hosszú évek óta! Mi, magyar püspököt kérünk szintén hosszú évek óta! Kérésünk süket fülekre talál, hiába döngetik a szlovák püspökök ajtaját a felvidéki magyar katolikusok. A legszomorúbb példa a dunaszerdahelyi eset, ahonnét elhelyezik a magyar káplánt Ógyallára, és helyébe szlovákot küldenek. Ugyancsak változásra kerül sor az esperesi székben is. A dunaszerdahelyi magyar esperest is elhelyezik, és a hívek nem tudják, hogy ki jön a helyébe! Vajon egy, pusztán a felsőbb szerveket kiszolgáló plébános vagy valóban a lelki élettel és a hívekkel törődő lelkipásztor? Az egyházmegyei felosztás gyümölcse érik. Magyar plébániák maradnak üresen, magyar intézmények kerülnek veszélybe. Aki pedig rámutat a kegyetlen valóságra, azt türelmetlennek, radikálisnak bélyegzik. Janicsárok magyar közösségeinkben is bőven vannak, akik a többségi nemzet felé magukat a megbékélés képviselőinek tüntetik fel, de csak saját pecsenyéjüket sütögetik.
Mi a megoldás? A Szlovák Püspökkari Konferenciának végre tudatosítania kellene a magyar papok és hívek kérését és a tavaly megfogalmazott Nyílt levél segítő szándékát. Ott több megoldást is javasoltak a levél megfogalmazói építő szándékkal. Nem hivatalok és címek osztogatásával oldódnak meg a felvidéki magyar katolikusok gondjai, hanem egy szilárd jellemű, feddhetetlen múltú magyar püspök megfelelő joghatósággal való kinevezésével!
A dunaszerdahelyi eset csak egy a sok közül, sajnos, várhatjuk a folytatást is!
Felvidék Ma, atos
