A korábban kizárólag neveléstörténeti folyóiratot 2019-ben művelődéstörténettel „bővítették”. Ekkor szerkesztették át a struktúráját is. Rovatokkal, így például „tehetségkutató” rovattal is kiegészítették, ugyanis így főként a PhD-s hallgatók számára is fórumot tudtak/tudnak biztosítani – mondta el Simándi Irén, a POLYMATHEIA Művelődés- és neveléstörténeti folyóirat főszerkesztője, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karának egyetemi tanára.
A Polymatheia cím egy szélesebb tudományos területet fed le. A polymath az angol nyelvben polihisztort jelent, bővebben az individuális kreatív potenciál legfőbb forrásaként használt kifejezés. Az interdiszciplinaritás, a tudományos kreativitás és sokszínűség a folyóirat alapvető igénye, ami a névválasztásban ugyancsak szerepet játszott.
A Kodolányi János Egyetem kiadványa főként interneten jelenik meg, szívesen közölnek határon túli, így felvidéki szerzőktől is tanulmányokat
– hívta fel a figyelmünket Simándi Irén.
Az aktuális szám néhány hete hozzáférhető, amelyben az egyik érdekes tanulmány szerzője Seres Attila történész-levéltáros. A „Fényképek Bethlen István moszkvai börtönnaplójából – egy oroszországi hungarika-forrásegyüttes története és elemzési lehetősége” című tanulmányában a szerző ismertette az 1992-es Jelcin elnök budapesti vendégeskedése, majd az 1993-ban Göncz Árpád elnök oroszországi látogatása során az orosz elnök magyar kollégája számára átadott dokumentum-együttest. Egyébként ez utóbbi része a gróf Esterházy János szovjetunióbeli raboskodásával kapcsolatos iratanyag is. Előbbi az Oroszországi Külügyi-, utóbbi az Oroszországi Belügyi Levéltárban őrzött dokumentumok másolatai. A Magyar Nemzeti Levéltárban 2014-ben nekem is szerencsém volt megismerkedni velük!
Bethlen szovjet hadifogságba kerülésének előzménye, hogy az egykori magyar miniszterelnök Magyarország 1944. március 19-i német megszállását követően illegalitásba kényszerült, ugyanis neve a Gestapo letartóztatási listáján szerepelt. 1944 decemberében Bethlen István önként jelentkezett a közben Magyarországra bevonuló szovjet hadsereg egyik egységénél. Magasrangú szovjet tisztviselők, így Vlagyimir Gyekanozov, aki 1939-ben az NKVD külföldi felderítési osztályának a vezetője, 1940 és 1941 között a Szovjetunió németországi teljhatalmú megbízottja, a magyar békefeltételek egyik kidolgozója, aki majd 1946 és 1947 között külügyminiszter helyettes lesz, illetve Vszevolod Merkulov, aki 1943 és 1946 között az Szovjetunió állambiztonsági minisztere volt – ők hallgatták ki, illetve jelentettek róla a legfelsőbb szovjetvezetésnek. Miután letartóztatták, 1945 februárjában Bethlent külön géppel szállították a szovjet fővárosba. A Bethlennel felvett kihallgatási jegyzőkönyveket több, mint másfél évtizede – bárki magyarul is olvashatja a Magyar Nemzeti Levéltárban – Budapesten. Az oroszul és németül, illetve angolul született leveleket az említett idegen nyelvekről oroszra fordítva tárolják odakint, Magyarország Külügyminisztériumának a munkatársai viszont lefordították magyarra – így bárki számára idehaza is könnyen hozzáférhető. Érdemes idézni ezekből a kordokumentumokból, hiszen amikor a magyar politikus kihallgatója szemére veti, hogy Bethlen ellensége a Szovjetuniónak, Bethlen megkérdezi, hogy ezt honnan veszik? Hiszen ő beszélte rá Horthy Miklós kormányzót, hogy vegye fel a Szovjetunióval a kapcsolatot és küldjön ki küldöttséget Moszkvába 1944 októberében! Mire a válasz az, hogy ő, mármint Bethlen nyíltan ellenséges a Magyar Kommunista Párttal! Mire Bethlen válasza a következő: ehhez kétség sem fér – Isten óvja Magyarországot a kommunistáktól!
A dokumentációból is kiderül, de közismert az is, hogy Sztálin, amikor 1946-ban a Moszkvába látogató magyar kormányküldöttségnek elmondja, hogy Bethlen István Moszkvában tartózkodik, nem kéri-e a magyar kormány a hazaszállítását? Erre Nagy Ferenc miniszterelnök válasza az, hogy inkább szegénysorsú magyar hadifoglyok hazatérésének örülnének.
Mai szemmel figyelve elképesztő a magyar küldöttségnek, magának Nagy Ferencnek a szervilizmusa, jól látom? – tettem fel a kérdést Simándi Irén főszerkesztőnek.
Bethlen nem tartozott a szélsőségesek közé, és a Bethlen-korszak Magyarország történetében egy kiemelkedő időszak volt. Ha nincs a gazdasági világválság, akkor még pozitívabb lenne a mai megítélése. Mindenesetre, amit Bethlen az országért tett, az új fizetőeszköz bevezetése, az ország pénzügyi stabilizációja, mindez azt jelenti, hogy ő egy nagyon komoly gazdasági, társadalmi átalakulást indított el az országban. Különösen azért fontos ezt hangsúlyozni, mert ismerjük az előzményeket, az I. világháború utáni helyzetet, az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság és Trianon következményeit.
A folyóiratot lapozgatva Bebes Árpád „Nemzet-e a gens? Nép-e a natio?” című tanulmánya például egy másik izgalmas olvasmány, mivel sokan állítják azt, hogy európai nemzetekről csak a 19. század óta beszélhetünk.
Bebes Árpád írásában Kézai Simon Gesta Hungarorumának, vagyis a Magyarok krónikájának nemzetfogalomhasználatát hasonlítja össze.
A XIII. század végén született krónikában hol a nemzet, hol a nép értelmében fordították magyarra a különböző magyar szerzők e fogalmat. Mennyiben beszélhetünk a középkorban végül is nemzetről?
Simándi Irén: „Nem vizsgálom tartalmi szempontból azokat a szerkesztőségbe beérkező kéziratokat, amelyek nem kötődnek valamelyik kutatási korszakomhoz. A folyóirat számainak tartalmát jól ismerem, főként ameddig dolgozunk velük. A doktoranduszok esetében a kéziratot a témavezetőnek küldöm el bírálatra. Ha a témavezető nem elérhető, akkor a folyóirat szerkesztőbizottságában van olyan szakértőnk, aki ért az adott témához, vagy tud olyan kollégát javasolni, aki el tudja készíteni a bírálatot. A legfontosabb a tudományos hitelesség, ezért a folyóiratban megjelenő tanulmányok mindegyikét szakmai bírálat előzi meg, annak közzététele előtt.”
Gecse Géza/Felvidék.ma
