Kazinczy és Kassa

Kassán kiállítás nyílott Kazinczy Ferenc élete és szellemiségének hatása Kassa kulturális fejlődésére címmel, melyet a Kassai Polgári Klub rendezett Csala Kornélia vezetésével.

Ozsvald Árpád Kazinczy c. verse hangzott el, majd Csala Kornélia köszöntötte a résztvevőket, s átadta a szót Dr. Máté Lászlónak, aki nemrég Czine Mihály-díjban részesült, hogy nyissa meg a tárlatot, mely az író, költő és irodalomszervező születésének 250. évfordulója alkalmából nyitottak meg a Csáky-Dessewffy-palota előcsarnokában október 29-én a délutáni órákban.
Máté először szlovákul, majd magyar nyelven méltatta Kazinczy Ferencet. Szlováknyelvű beszédében széles összefüggésrendszerbe ágyazta mondanivalóját. Kazinczy hét nyelven beszélt, s ismerte a zempléni szláv nyelvjárást is, mely kufsteini raboskodásának egyik epizódjából tudható. Kitért a szlovák és horvát nyelv kodifikálása körüli eseményekre is. Ehhez a formálódó szlovák nemzet magyar oldalról is támogatásban részesült. Kazinczy alapelve volt, a saját nyelv ápolása nem történhet más nyelvek kárára. Ez mindmáig érvényes. Öt évig működött a Kassai Nagymegye tanfelügyelőjeként egy olyan területen, mely a Magyar Királyság egynegyedét foglalta magába. 130 iskolát alapított, melyek a nép nyelvén tanítottak, s akadt közöttük hét zsidó nyelvű, de szép számmal tót iskolák is. Ezért a kifejezésért nincs mit szégyenkezniük a szlovákoknak, hiszen még maga Ľudovit Štúr is a pozsonyi diétán német nyelvű beszédében tótnak vallotta magát.
Magyar nyelvű beszédében kitért a nyelvújítás korának sziszifuszi küzdelmére, hiszen a nyelvújító szótár tízezer kifejezést tartalmaz, melyek közül természetesen nem mindegyik állta ki az idők próbáját. Tudott, a fél világgal levelezett, mert akkor az irodalmi életet csak ilyen módon lehetett szervezni. Kiadta a Magyar Museumot, s az Orpheust. Gondja volt tehát az újságírásra is. Kassa az ő idejében a magyar újságírás fellegvára volt ugyanúgy, mint Trianon után, amikor több lap is megjelent a városban. A Kassai Naplóba Fábry Zoltán, Győry Dezső, vagy Márai Sándor írt. Fábry már hét évtizeddel ezelőtt megkongatta a vészharangot a nyelvi imperializmus ellen, mely napjainkban ismét kísért. De nem feledkezhetünk meg Sziklay Ferencről és fiáról Lászlóról sem, aki Egy kassai polgár vallomásai c. munkájában örökítette meg emlékeit. Az ő sorsa is a kitelepítés lett. A magyarok házát, vagy lakását már előre kinézte magának valamelyik szlovák, s nem volt kegyelem. Menni kellett. Pedig Szabó Lajos református lelkész az Utolsó szalmaszál c. visszaemlékezéseiben megírta, hogyan igyekeztek menteni a zsidókat a náci megszállás után. Mégis 1945 után Kassán zajlott az egyik legnagyobb magyar per, ahol csupán azért hurcolták meg az embereket, mert zömük magyar volt.
Kazinczy szelleme azonban a 60-as években újra feléledt, amikor Görcsös Mihály létrehozta a Batsányi Kört és megindultak a Kazinczy Nyelvművelő Napok. Ez a rendezvénysorozat nemzetközi színvonalat képviselt a normalizáció éveiben is. A Fekete Sas épületét ismét Kazinczy emléktáblája ékesítette, mely Bartusz György alkotása. A régi emléktábla ugyanis 1945 után eltűnt. Kováts Miklós megírta A város és az író c. munkáját (1994).
Kazinczy alapelve volt a „Jót s jól” (1808). Ma már nyelvünket nemcsak a szlovakizmusok ostromolják, hanem az anglicizmusok is. Szükség van tehát a nyelvvédelemre azért is, mert a 20. században 2 millió magyarral csökkent a létszámunk. Kassának veszteségei a legnagyobbak. Nem gondolhatunk másra, mint Jozef Lettrich 1946-ban leleplező gondolatára: „A trianoni határoknak előbb vagy utóbb etnikai határokká kell válniok.” Ezt szolgálja a nyelvtörvény módosítása is, mely a megfélemlítést és a visszaszorítást szolgálja. Nyelvi megalázottságot kíván generálni. Hiányzik a nemzetstratégia, a közösség nyelvi programja. Gyermekeinket csak úgy tudjuk megóvni, ha azokat magyar iskolába íratjuk. „A nyelv egyik legféltőbb kincse, egyik legfőbb dísze a nemzetnek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője.” (Kazinczy) Aki nem magyar iskolába íratja gyermekét, az a jelenlegi kormányzatot támogatja. Végezetül Kazinczyval vigasztalta hallgatóit: „Vedd berekesztésül vallásomat: az igazság minden nemzettel közös, s a jók s bölcsek fellelik egymást különböző feleken is.” Meg kell erősíteni a civil szférát, mert a politika etnobiznisszé vált.
A megnyitó után a közönség ismerkedett a kiállítás anyagával, melyet tematikus részekre bontottak. Az első Kazinczy életével és korával foglalkozott, a következő Kazinczy korának nyelvi környezetével, a további az író Kassához fűződő kapcsolatával, majd hatásával Kassa kulturális életére, melynek részét képzete a Kazinczy Kör (1892), mely később Kazinczy Társasággá alakult (1917). A Fekete Sas épületén egykor felirat díszlet: Nyelvében él a nemzet, melyet először 1919-ben távolítottak el. 1941-ben visszahelyezték, ám 1945-ben ismét levették. A Kazinczy Kiadóvállalat, majd 1938 után az Új Magyar Múzeum és a már Máté László által említett események mind bizonyítják, Kazinczy maradandó nyomot hagyott a város életében, s mégha a Kazinczy Nyelvművelő Napok megrendezése egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, s az érdektelenséggel is meg kell küzdenie, a láng még nem aludt ki.
A kiállítás létrehozásában részt vett Balázs Péter, Csala András, Ganz Gábor, Tancsák János és Tonkó Péter. Támogatásban részesítette az SZK Kulturális Minisztériuma a Nemzeti Kisebbségek Kultúrája program 2009 keretéből.

Felvidék Ma, Balassa Zoltán

A Csáky Dessewffy-palota