A Rozsnyói Társalgási Egylet legutóbbi előadásán Ambrus Ferenc a rozsnyói pedagógiai iskola 65 évvel ezelőtti eseményeit és történetét idézte fel. Előadásában egy olyan korszakot elevenített meg, amely a felvidéki magyarság számára különösen megpróbáltató időszakot jelentett.
A második világháborút követően, amikor a Felvidék ismét Csehszlovákiához került, a magyar közösség embert próbáló időszakot élt át. A háborúból még fel sem ocsúdott népcsoport a jogfosztottság éveivel szembesült. Három-négy esztendő elteltével kezdett lassan rendeződni a helyzet, újra megnyithatták kapuikat a magyar iskolák, megalakult a Csemadok, és napilapként megjelent az Új Szó.
A legfontosabb feladat a magyar tannyelvű oktatás újraindítása volt. Ehhez azonban hiányzott a kellő számú magyar tanító. Egyértelművé vált, hogy sürgősen magyar tanítóképző intézeteket kell létesíteni.
Rozsnyón 1953-ban indult el a pedagógusképzés. A tervek szerint négyéves képzésben készítették fel a hallgatókat az alapiskolák alsó tagozatán való tanításra. Évfolyamonként két magyar és egy szlovák osztály működött, az intézményhez pedig gyakorlóiskola is tartozott. A szlovákiai déli régió egész területéről érkeztek ide diákok.
A legendássá vált intézmény igazgatója 1954 és 1961 között Bollobás Béla volt, akinek vezetése alatt az iskola szakmailag és emberileg is meghatározó műhellyé vált.
1961-ben a magyar tanítóképzés megszűnt Rozsnyón, és főként Nyitrára került át.
A Rozsnyói Tizenegyéves Iskolában 1967-ig tovább folyt a pedagógusképzés szlovák nyelven. Az intézmény óvónőket, napközis nevelőket, valamint az újonnan létrejövő úttörőházak oktatóit készítette fel hivatásukra. Itt tanított Bollobás Béla is több kollégájával együtt. A gimnáziumban megnyitott magyar osztályokban szintén oktatott, ahol igazgatóhelyettesként, majd rövid ideig igazgatóként is tevékenykedett.
Ballagás (Fotó: Ambrus Ferenc archív)
1972-ben azonban koholt vádak alapján elbocsátották állásából. „Pártvégzés” következtében kellett távoznia, mivel kiállt a magyar iskolák ügye mellett. Meghurcoltatása jól példázza azt a politikai légkört, amelyben a kisebbségi oktatásért dolgozó pedagógusoknak helyt kellett állniuk.
A pedagógusképzés hagyománya napjainkban ismét életre kelni látszik. A Rozsnyói Kereskedelmi Szakközépiskola vezetősége úgy döntött, hogy intézményükben szlovák nyelvű óvónőképző szakot indít. Az első osztály 2024 szeptemberében kezdte meg tanulmányait 18 diáklánnyal, majd 2025 őszén hasonló létszámmal újabb évfolyam indult.
A rozsnyói pedagógiai iskola története nem csupán egy intézmény históriája, hanem a felvidéki magyarság küzdelmének és kitartásának lenyomata is.
A rozsnyói magyar pedagógusképzés kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy a térségben biztosított legyen az anyanyelvi oktatás szakmai és szellemi utánpótlása, és hogy a magyar iskolarendszer megfelelően felkészült pedagógusokra támaszkodhasson.
Az itt végzett tanítók generációi vitték tovább a magyar szó és kultúra örökségét a déli régió számos településére, erősítve ezzel a közösség identitását és megmaradását.
Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
