Jakab Gábor sárospataki fazekas és népi iparművész kiállítását február 25-én 16 órakor nyitották meg ünnepi keretek között a kassai Hóhérbástya kiállítótermében (Fazekas utca 7.sz.). A kiállítást a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Szakmai, Szakszolgálati és Közművelődési Intézet, valamint a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum rendezte.
A műsort a nagyidai Ilosvai Együttes nyitotta meg. A vendégeket Dr. Pollák Róbert, a Múzeum igazgatója köszöntötte azzal, hogy a felújított kiállítóteremben ez az első kiállítás. Méltó tárlatot sikerült elsőre megnyitni, mivel közel van ide a Fazekas utca, s most kerámiákat láthatunk. Majd üdvözölte a vendégeket.
Kolostori Gábor a fentebb nevezett Intézet nevében köszöntötte az érdeklődőket, mivel Budai Erzsébet igazgató nem tudott eljönni. Megemlítette, ez a kiállítás egy rendezvénysorozat része, egy új állomás, melyet a két intézmény közösen valósít meg. Ennek célja, hogy a két terület, a Kassai Önkormányzati Kerület és B-A-Z megye területén élő művészek mutatkozhassanak be. Ezzel azt a célt szolgálják, hogy újabb kapcsolatok épüljenek ki, melyek nyomán az együttműködés és a partnerkapcsolatok tovább szélesednek és fejlődnek hosszú távon is. Már túl vannak e projekt felén és azt sikeresnek kell minősíteni. Hiszen szinte minden héten bemutatkozik egy-egy művész itt, vagy odaát.
Dr. Pollák Róbert, Jakab Gábor és Dr. Tamás Edit a kiállítás megnyitóján
A kiállítást Dr. Tamás Edit, a sárospataki II. Rákóczi Ferenc Múzeum főmuzeológusa nyitotta meg. Aprólékos ismertetőjében kitért a sárospataki fazekas-hagyományokra is. “E válogatott tárgyegyüttes azonban több mint amit a cím sugall. Egyrészt bepillantást ad Sárospatak ma is élő kézműves hagyományába, másrészt megismertet egy fazekas manufaktúra, egy fazekasmester termékeivel.” Ez a legősibb mesterség Sárospatakon is a legrégibb és legismertebb foglalkozás volt, s az természetesen meghatározta a város gazdasági életét, mégha annak kezdetei pontosan nem adatolhatók. A város határában mindenkor található volt az alapanyag és a festőanyagok is. A fehér festékhez szükséges kaolin és a vasoxidos földből készült veres. A pataki edények másik két jellegzetes színe a fekete és a zöld. A feketét tiszta agyag és vasoxid, a zöldet kaolin és réz-oxid összekeverésével nyerték.
A kora középkori tárgyakon még nincs díszítés, sem festés. Azután jelenik meg a veres és fehér díszítés, majd az edények gyakran használt részeit mázzal óvták. 1572-ben alakult az első céh. A mesterek a várhoz tartoztak. A habánokat I. Rákóczi György fejedelem telepítette 1645-ben a város észak-keleti részére. A Nyitra megyei Csejtéről jöttek. Őt fazekas volt a betelepülők között. Egy mester és négy legénye. A habánok díszes kivitelű tárgyai közismertek. Természetesen hatást gyakoroltak a helyi mesterekre. A pataki fazekasok 1735-ben jelentek meg a habánok telepe alatt, a mai Fazekas sor város felőli végén. E század végén a műhelyek száma megnőtt, s a 19. században már fazekas-dinasztiák serénykedtek. Az 1840-es években 36 fazekas dolgozott a városban. Ha hozzájuk vesszük a legényeket, inasokat, tarkázó asszonyokat, akkor 80-100 fő megélhetését biztosította a fazekasság. A négy pataki szín mellett ekkor jelent meg a habánok citromsárgája, kobaltkékje, violája és ezóta használták a fakó és szürke színt is.
A pataki kerámia nagy korszaka egy évszázadot ölelt át. 1875-ig magyar neveket viseltek a mesterek. Fél évszázad alatt megháromszorozódott a számuk. Két harmaduk idegenből érkezett. Termékeik a környék falvaiban terjedtek el. E stílusnak áthagyományozója és kiteljesítője lett a Szkircsák család, melynek első tagjai 1890-ben érkeztek Ungvárról Patakra. Szkircsák Bertalan második felesége, Gyergely Erzsébet férje halála után (1949) egyedül vitte a műhely minden gondját, két fia és Ilona leánya segítségével. Ez utóbbi volt a különleges Szkircsák-minták megteremtője és kivitelezője. Fél évszázad alatt a pataki formakincset kiteljesítette. 1949 után egyedüli pataki mesterként dolgozott. Évente nagyjából 13.000 cserép került ki a keze alól. A hagyományos pataki színeket használták. A fehéret, feketét, verest, fakót, szürkét, kéket és zöldet.
Szkircsák Bertalanné 1953-ban a Népművészet Mestere lett, de 1957-ben bekövetkezett halálával műhelye megszűnt. A hagyomány feléledését az a körülmény segítette elő, hogy az 1960-as évek végén megszűnt a cserépkályhák iránti igény és a Pataki Cserépkályhagyárnak más profilt kellett találnia. A még élő Szkircsák-gyerekeket kérték föl, hogy segítsenek. Ma Szkircsák Ilona a fazekas-dinasztia utolsó élő tagja. Sok tanítványa közül Jakab Gábor bizonyult a legtehetségesebbnek.
Az 1953-ban Sárospatakon született Jakab 1974-ben került a Sárospataki Kerámia üzembe. A Szkircsák-család három tagjától tanulta a mesterséget. 1987-ben önállósította magát. Saját műhelyben, családi vállalkozásként valósítja meg álmait. 1993-ban új műhelyt hozott létre. 1994-ben döntött a hagyományos pataki kerámia újraélesztése mellett. Az utolsó pillanatban tette meg ezt a lépést. A pataki kerámiaüzem ugyanis a rendszerváltás után áttért az amerikai igényeket kielégítő termékek gyártására. Jakab Gábor így a stafétaváltás részese lehetett és ő jelenleg egyedüli őrzője és tovább örökítője ennek a nemes hagyománynak. Ebben nyújtott neki segítséget a hetedik ikszen is túllépett Szkircsák Ilona. Közös munkájukat dicséri e tárlat is.
Jakab Gábor munkái
Jakab műhelye nemcsak mechanikusan másolja az előző nemzedékek munkáit, hanem annak formanyelvét használva, a stíluson belül új alkotásokat hoz létre. Saját készítésű agyagfestékekkel dolgozik és saját dobmalmában őrli azokat. Alapszínei a fehér és fekete. Mesterségbeli tudásáról a tárgyak maguk beszélnek. Épp tíz éve megkapta a Népi Iparművész címet. Több országos fazekas pályázaton vett részt. 2000-ben megkapta a Népi Iparművész címet. Kiállítást tartott Budapesten, Kiskunfélegyházán, Sárospatakon, Kisvárdán, Felsőzsolcán és Rozsnyón. Munkái eljutottak Kínába, Japánba és Amerikába is. S így ma már Jakab Gábor teremt tradíciót.
Dr. Tamás Edit ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a kiállítást, mely március 14-ig tekinthető meg. Nagyjából 150 tárgy várja az érdeklődőket. Tálak, tányérok, szikék, korsók, ételhordók, kulacsok és bokályok. A tárlat megnyitásakor a jelenlevők vásárolhattak a mester munkáiból.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
A kiállításról több kép tekinthető meg Képgalériánkban.
Jakab Gábor munka közben
