A történelem fontos alakítója életünknek, így történelemtanár-bölcsészként engedtessék meg, hogy Szent Konstantinról (Cirill) és Szent Metódról néhány szót ejtsek. Kettőjüket II. János Pál papa Európa társ-védőszentjeivé nyilvánította 1980. december 31-én, azóta az ő ünnepnapjuk február 14. Sokak számára nem ismert, hogy két görög (bizánci) szerzetesről van szó, akik vér szerinti testvérek voltak.
A források szerint Konstatntin volt tanultabb, hiszen filozófus és nyelvtudósként követte testvérét a szerzetességbe, miután a keresztény-muzulmán hitvitákban a magunkfajtát védte. Mikor a kazár kiküldetés után hazatérve 862-ben a morva fejedelem Rastislav hittérítőket kért III. Mihály bizánci császártól, az az idegen nyelveket jól beszélő testvérpárt küldte annak velehradi udvarába. (Máig vitatott, hogy a mai Szerbia, vagy Morvaország területére érkeztek-e a hittérítők.) Itt iskolát alapítottak, lerakták a szláv nyelvű papképzés alapjait és több tucat szerzetes tanítottak a szláv liturgiára, illetve a szláv ábécére. Ne feledjük, hogy Szent Metód fordította szláv nyelvre a Bibliát, Konstantin pedig amellett, hogy megalkotta a glagolita ábécét, több egyházi könyvet fordított szláv nyelvre. A római pápa egyébként eretnekséggel vádolta meg őket, majd Rómában tisztázták magukat és II. Adorján engedélyezte a szláv liturgiát.
Ha tudta volna Szetnt Konstantin, hogy életének kevéssel több, mint negyven éve alatt annyit sikerül tennie, hogy halála után több mint ezer évvel nemzetmentésre használják a nevét, akkor maga hagyott volna feljegyzést arról, hogy: “Kérem, történjék bármi, én a majdani Szerbia területén voltam hittérítő”. A két szentnek szokatlan módon, olyan dologra használják a nevét, ami gyűlöletet ébreszt. Néhány esztendővel ezelőtt már elhelyezték szobrukat a komáromi Matica Slovenská székházán. Évek teltével a többség megnyugodott, hogy jó helyre leltek az európai szentek. Aztán jött egy olyan szellő, mikor a velünk évszázadok óta egy tálból cseresznyéző nemzet hatalmon lévő barmai igazolni akarták, hogy nekik is van bizony államalapító szentjük, ráadásul több, mint nekünk magyaroknak. Hiszen nekünk csupán az 1100 éves államunkat megalapító Szent István királyunk van, míg nekik a 16 éves államiságukat igazoló Szent Konstantinjuk és Szent Metódjuk is van, ami ugyebár – akárhogy is számoljuk – két szent. A nép egyszerű szlovák, vagy magyar fiát egyébként mindez nem érdekli. Ugyanúgy, ahogy a jó tót atyafiainkat nem zavarja az sem, hogy Szent István királyunk lovas szobra Komáromunkban fogadja a látogatót, a komáromi magyar embert sem zavarják a kulturális egyesület épületének homlokzatán pihenő européer védőszentek.
Az sokkal inkább bántja a halandót, hogy valaki hasznot húz ebből a balhéból. Most természetesen nem azokról a komáromi magyar nemzetiségű vállalkozókról beszélek, akik a Konstantin és Metód szobor talapzatához szállítják jó pénzért az építőanyagot, hanem a megbékélés díszpintyéről, Komárom regnáló polgármesteréről. A jó polgármester ahelyett, hogy azt mondaná, hogy fiúk és lányok, mi a városunk területén nem engedhetjük, hogy törvénytelenséget kövessetek el. Törvénytelenséget, hiszen nincs engedélyetek a szobor felállítására. Kérünk benneteket, hogy a törvényesség keretein belül állítsatok szobrot Európa két védőszentjének és ne így.
De miért is tenné ezt az érzékeny lelkű komáromi polgármester? Van ugyanis a törvénysértés feletti szemethunyásban gyakorlata, hiszen jó megbékélőként a két városrész határán nem tiltotta meg, hallhatóan nem protestált, illetve mind a mai napig nem bontatta még el a törvényesség őreként a szlovák nemzetkedő által odaböffentett Trianont ünneplő emlékművet sem. A választási kampánynak már vége. A megbékélés pártjánk tagjaként jó Bastrnák napok kérdése és kormányzati tényező lesz. Ezután az egészségügyi bizniszt sem kell féltenie a kormányerőktől. A helyzet azonban azt támasztja alá, hogy e jó képességű városvezető szoborparkot kíván Komáromból csinálni. Ez nem is bűn, hiszen legalább nyolcéves regnálása alatt először tapasztalnánk némi koncepcióra utaló jelet városunk vezetésében.
A szobor felállítása, illetve a Trianon emlékhely megmaradása egyébként egyszersmind engedélyt is jelent mindenki számára, hogy Komárom városában, az erre általa alkalmasnak vélt helyen emlékműveket állítson. Kedves jóérzésű barátaim! Várom a szobrokat, kopjafákat. Létesítsünk nemzeti emlékhelyeket szülővárosom minden szegletébe!
Petheő Attila
