Duray Miklós július 18-án töltötte be 65. életévét. Ebből az alkalomból köszöntötte őt levélben Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, és Martonyi János külügyminiszter. A következőkben mindkét levelet közöljük.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKE
Tisztelt Duray Miklós!
Babits Mihály azt vallotta, hogy az élet kiszámíthatatlan, előretörő, hatalmas lendület, győzelmes a holt anyag ellen. Az életlendület célja pedig az anyag legyőzése és a szabadság megvalósítása. Csakhogy a szabadság nem képzelhető emlékezet nélkül: „az emlékezet nélküli lény nem lehet szabad, élő lény, (…) a szabad választás csakis az emlékezet alapján történhetik.”
A valódi szabadság tehát – a közhiedelemmel ellentétben – nem csak a heves, harcos, de tapasztalatok nélküli fiatalságé, hanem legalább annyira a gazdag emlékezetű, bölcs, de feltartóztathatatlan életlendülettel, állhatatossággal bíróké. Olyanoké, akik a politikát és az életet nem a pillanat művészetének tekintik, hanem akikre saját és nemzetük, szülőföldjük egész múltja teremtő időként, a jelennel folyton gazdagodva, újabb és újabb erőt adva hat. Ehhez a még hosszú évtizedekig meg-megújuló lendülethez kívánok jó egészséget, szerető családot, támogató közösséget!
Tisztelettel:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYMINISZTERE
Tisztelt Duray Miklós, kedves Miklós Barátom!
Engedd meg, hogy a személyes jelenlétben akadályoztatva lévén ezúton fejezzem ki jó kívánságaimat és gratuláljak 65. születésnapod alkalmából.
A gratuláció és a jó kívánság sokszor formaságnak tűnik, de vannak olyan alkalmak, amikor vagy a megtett életút, vagy az aktuális élethelyzet mély tartalmat rendel hozzájuk. És van, amikor mind a kettő: az életút is meg az élethelyzet is.
A gratulációt talán felesleges is indokolnom: a kommunista diktatúra idején egyik szimbóluma lettél az önkényuralommal szembeni ellenállásnak és a demokratikus szabadságjogok melletti hitvallásnak. A rendszerváltás után pedig annak, hogy ezeket a célokat az önkényuralom formális széthullása után sem lehet feladni.
Életutad üzenete az, hogy nincs külön nemzeti kérdés és külön demokráciakérdés: ha a nemzeti jogok körüli problémák nem nyernek a demokratikus értékek jegyében megoldást, akkor ott hiátus – súlyos hiátus – marad a demokráciában. És ebbe nem lehet belenyugodni.
Ezen a téren mutattál példát a bármilyen személyes árat – börtönt, gúnyt, megaláztatást – felvállaló következetességre. Meggyőződésem, hogy a magyarság helyzete ma más, méghozzá rosszabb lenne ennek a példának híján, mint amilyen ma.
Szólni szeretnék az aktuális élethelyzetről is, ami kiváltképpen indokolttá teszi a jó kívánságokat: a szlovákiai magyarság képviseletét felvállaló párt, a Magyar Koalíció Pártja nemrég elszenvedett választási vereségéről.
Volt alkalmam megtapasztalni hasonló élethelyzetet. Meggyőződésem, hogy a választási vereség aktuálpolitikai állapot, és nem a választáson képviselt értékrendszer megsemmisülése. Meggyőződésem, hogy a szlovákiai magyarság körében nem a nemzeti jogokkal kapcsolatos kérdések demokratikus megoldásának igénye maradt alul.
És különösen nem a Kárpát-medencei magyarság egészének körében. Hiszen a demokráciakérdés nemcsak szlovákiai kérdés. Az egész magyar nemzet, az egész Kárpát-medence és egész Közép-Európa közös ügye. Ebben a tekintetben azt kell, hogy mondjam: a Duray-korszakot nem tekintjük lezártnak, és kérünk, hogy Te se tekintsd annak.
Erőt kívánok az új élethelyzetben rejlő küldetés felismerésére és sikeres végig vitelére. Isten éltessen továbbra is egész magyar nemzetünk javára.
Budapest, 2010. július 15.
