Ennek a történetnek más a főszereplője, mint amit várnánk. Talán ebben az esetben igaz, hogy Jézus Lukács evangéliumában, a szegények evangéliumában a társadalmat a szegények oldaláról szemléli.
Amikor a gazdagok lakomáját leírja akkor nézőpontja ugyanaz, mint a kapukon kívül ácsorgó koldusnak a nézőpontja.
Pedig a történet a gazdaggal kezdődik. Igaz ennek az embernek nincs neve, pontosabban a neve csak annyi, „gazdag”. Pedig általában a gazdagoknak mindig nevük van. A szokásainak leírása is sematikus. Bíborba, bársonyba öltözött, és lakmározott, ez tipikus viselkedési módja a gazdagoknak. Még a tulajdonképpeni konfliktus is, sematikusan van leírva. Nem ad enni a szegény Lázárnak. Pedig a zsidó vallási gyakorlat szerint legalább egy vagy két házi koldust tartania kellett a gazdagoknak.
Lázár leírása is sematikus, a neve egyébként könyörületet jelent. Az elem, hogy a kóbor kutyák is megszánják és nyalogatják a sebeit, a hatás fokozására került a történetbe.
A történet itt színteret vált, és a halál tényének beiktatásával ennek a két embernek a konfliktusát közvetlenül az ítélő Isten elé helyezi. Itt nincsenek érvek, hanem ítélet van. Kedvező Lázár számára, kedvezőtlen a gazdag számára. Érdekes módon a nyomorúság gondolkodásra készteti a gazdagot, sőt még odáig fejlődik a személyisége, hogy aggódni kezd, a földön élő rokonai jövője miatt. Minden válasz, amit az Istentől kap, negatív. Nem lehet a pokol és a mennyország kapuját átlépni, nem lehet üzenni a földre, mert nem hiszik el. A történet vége rejtett utalás Jézusra, ha „valaki a halálból támad fel, annak sem hisznek.”
A szegények- gazdagok konfliktusának ez az elintézése bibliai és inkább a parabola sajátos céljait szolgálja, mint valóságos konfliktus. Valójában a szegények nem mindig ilyen elesettek és alázatosak. Inkább az elkeseredettség erőszakos tettekre sarkalja őket. Sőt az újabb szociális ideológiák, fel is ruházzák a szegényeket a szerzéshez való joggal. A „megélhetési bűnözés” fogalmának kitalálása, az erőszakos szegények felmentését szolgálja a mai társadalomban.
Ebben a történetben azonban szegénység és gazdagság nem pusztán szociális ellentétként áll szemben egymással, hanem emberi magatartás szintjén. Az emberi konfliktusok mögött nem csak eltérő pénzek, hanem eltérő magatartás, eltérő erkölcsi viselkedésmód húzódik meg. Itt a gazdag, embertelen. Nem szükségképpen az, hanem mert úgy érzi, a vagyona feljogosítja arra, hogy minden etikai korláton átlépjen. A nyomor szolidárissá, a gazdagság indviduálistává tesz.
Kicsinyre zsugorodott bolygónkon, a szegénység és gazdagság, a lenézés és a nyomor szolidaritása új konfliktust teremt. Mi már nem vagyunk szegény ország, de nem fejlődött ki a szolidaritás sem bennünk. Úgy érezzük, a mi vagyonunk még nem kötelez jótékonykodásra. Pedig Isten törvényei ránk is vonatkoznak, és számon is kéri azokat rajtunk.
Kiss Ulrich SJ, VP
