Tapsol a nagyérdemű: megváltozik a nyelvtörvény. A korlátozó, bigott kitételeknek már csupán a háromnegyede marad benne, a többit kiveszik vagy módosítják. Már csak 60 százalékkal lesz rosszabb, mint 2009 előtt volt.
Mélyreható szakmai elemzések helyett engedtessék meg 6 lényegbeli megjegyzést tenni a témához:
1. A Magyar Koalíció Pártjában kényesen vigyáztunk arra, hogy eddig egyetlen képviselőnk se szavazza meg az államnyelvtörvény egyetlen változatát sem, tekintettel annak antidemokratikus, magyarellenes alapfilozófiájára s arra az indíttatásra, amely ennek a törvénynek az eddigi 3 változatát létrehozta: ez pedig a magyar nyelv visszaszorításának igyekezete (tessék elolvasni a törvény első paragrafusát, amely a szlovák nyelv elsőbbségét hirdeti az élet minden területén). Egy igazi, a kisebbségeket is tisztelő demokráciában egy ilyen kirekesztő törvénynek nincs helye. Eltűrni persze el lehet, de dicsérni igazán demokratikus módon gondolkodó ember nem dicsérheti. Magát magyarnak mondó képviselő és igazi demokrata ilyen jogkorlátozó törvényt soha nem szavazhat meg. Az a kitétel pedig, hogy „Budapest kritizálja a változtatásokat, azok tehát biztosan jók”, egyszerűen primitív és gusztustalan. Ez Slota és a szélsőséges szlovák nacionalisták fejével való gondolkodás: ha valami Budapesten valakinek nem tetszik, az Szlovákia számára csak jó lehet.
2. Úgy az MKP, mint a Most azt nyilatkozta tavaly és az idei választások előtt is, hogy a büntetések léte és alkalmazhatósága, mint a törvény leginkább antidemokratikus része, kardinálisan elfogadhatatlan eleme a törvénynek. Az MKP tartja az álláspontját, a Most megváltoztatta. Taktikázását azzal szeretné elkendőzni, hogy megpróbálja összemosni Budapest és az MKP álláspontját, az elvi álláspont hangoztatásáért egyaránt szapulja Budapestet és az MKP-t. Fico és Slota az elmúlt négy évben pont ugyanezt tette. Attól, hogy az MKP megfogalmazza a szlovákiai magyar közösséget védelmező álláspontját – s tőle függetlenül Budapesten a parlamenti pártok hasonlóan elvszerűen viszonyul ezekhez a kérdésekhez –, az MKP még nem válik Budapest vazallusává, ezt Bugár is pontosan tudja. Amiatt pedig, hogy Budapesten majdnem mindenki értetlenül szemléli ezeket a kanyarokat nem duzzogni kell, hanem a tükörbe nézni. Persze, ez nem veszélytelen.
3. Bugár többször azzal vádolta az MKP több politikusát, hogy azért nem lehetett 2002 és 2006 között hatékonyabb törvényeket elfogadni a magyarság védelmére, mert azok – úgymond – későn készültek el, s nem lehetett alkalmazni a politikában leghatékonyabb módszert, nevezetesen hozzákötni az ilyen törvény elfogadását a költségvetési törvényhez. A sors most tálcán kínálja számára a megoldást. Mi akadályozza abban, hogy most, 2010-ben alkalmazza ezt a szerinte is hatékony módszert, vagyis a büntetések eltörlése ügyének összekötését a jövő évi költségvetés megszavazásával? A nyelvtörvény csak demokratikusabbá válna ettől, s így valóban el lehetne érni, hogy csökkenjen a magyarokat megfélemlíteni igyekvő hatása. Persze nem valószínű, hogy a Most megtesz egy ilyen lépést, hiszen ezzel csökkentené a költségvetéssel kapcsolatos gazdasági bizniszelés lehetőségét.
4. A büntetésekkel kapcsolatban tényleg zagyva szöveget hagyott jóvá a kormány, amely bizonyos esetekben csak tovább ront a törvényen. E szerint az emberek életét érintő információk szlovák nyelvű változatának elmaradása miatt büntethetők jogi személyek, a fizikai személyek és a hivatalnokok. De valójában nincs is olyan téma, amely ne érintené az emberek életét, a módosítás szerint tehát a büntetés bármiért bármikor kiszabható. Dilettantizmus ez csupán vagy a rossz szándékú partnerek egyszerűen átverték a törvényalkotáshoz nem értő mostosokat?
5. Nagy sikerként akarják eladni, hogy magánszemélyeket a törvény szerint nem lehet büntetni. Eddig sem lehetett, a tavalyi módosítás után sem.
6. De nézzük csak, mennyire agymosott az egész érvelés, mennyire siralmas szintű a mi egész gondolkodásunk. Azt mondják, hogy büntetések ügyében az a nagy győzelem, hogy az új javaslat szerint már csak azért büntethetnek meg jogi személyeket, ha a fontos – mondjuk az élet védelmével kapcsolatos – információkat nem teszik ki szlovákul. Az, hogy magyarul vagy más kisebbségi nyelven nem figyelmeztetnek az ilyen veszélyekre, érdektelen. Ez az állampolgári egyenlőség betartásának elve? Ha már egy ilyen javaslatot tesznek be a törvénybe, nem az volna a demokratikus és helyes, hogy ilyen esetekben a helységben vagy a régióban használatos összes nyelven történő informálást tennék kötelezővé? Ez is egy példa annak bizonyítására, hogy rossz törvényt foltozni csak rosszul lehet. Új nyelvtörvényekre van szükség, az MKP Vollebaek EBESZ főbiztosnak megküldte a saját javaslatait.
Csáky Pál
