Rekordszámú, tíz jelölt indul Rimaszombatban a polgármesteri posztért. Voltak olyan jelöltek, akik már hónapokkal ezelőtt bejelentették az indulásukat, viszont több jelölt az utolsó pillanatig titokban tartotta a jelölését. Ezek közé tartozik Auxt Ferenc, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) polgármesterjelöltje is. – Volt egy előzetes döntés az MKP-ban, s akkor úgy éreztük, hogy nem volna előnyös MKP-színekben indítani polgármester-jelöltet, hisz a párt nem jutott be a parlamentbe, másrészt ismerjük a város összetételét, s tisztában voltunk azzal is, hogyan szerepeltek az előző helyhatósági választásokon a jelöltjeink. Három jelölttel tárgyaltunk, s titkos szavazáson döntöttünk egyikük támogatása mellett. Később változott a helyzet, s újabb jelöltek jelentették be az indulási szándékukat, átértékeltük a helyzetet, s végül úgy döntött a városi szervezet, hogy engem indítanak.
– De mi volt az átértékelés oka? Nem titok, hogy Miroslav Martišt, a SMER jelöltjét támogatták azon a bizonyos előzetes próbaszavazáson Šimko Józseffel szemben.
Ez így igaz, de kényszerdöntés született, s akkor többségi döntéssel úgy gondoltuk, hogy bár az a párt, amelyik jelölte, számunkra nem szimpatikus, emberileg Martiš áll hozzánk közelebb. Később több kritikát kaptunk, hogy miért nem merünk saját jelöltet állítani, s végül beadtuk a derekunkat. Természetesen nem felejtettük el, hogy négy éve Bán Zoltán csak a negyedik helyen végzett, messze lemaradva a többiek mögött, de amikor mellettem döntöttek, közrejátszhatott az a tény is, hogy új embernek számítok a politikai közéletben, a vállalkozásaim sem a városban, hanem Kokaván vannak, s nem osztottam meg a közvéleményt. Talán az eddigi sikereimet is, mint a megyei képviselőség, ennek köszönhetem. S Rimaszombatban a szlovákok nagyobb része sem utasít el elvből, lehet, hogy nem fogadnak el, s nem én vagyok számukra a nyerő, de elvből nem utasítanak el.
– Több ellenfele is említette, hogy ebben a városban azoknak van nagyobb esélye a győzelemre, akik mind a két nyelvben otthonosan mozognak. Ön is ezek közé tartozik. Az MKP képviselőjeként mivel tudná megszólítani a rimaszombati szlovákságot?
– Ez a párt bízott meg bennem, amikor a legnagyobb volt a baj, így ennek a pártnak tartozom hűséggel ma is, amikor a párt kiszorult a parlamentből. Van egy eszmei értékrend, amelyet vallok, s ennek vállalásával szeretnék mindenki polgármestere lenni. Nem osztanám a város lakóit szlovákra, magyarra vagy romára. S függetlenül attól, hogy milyen színekben indulok, függetlenül attól, hogy magyar az anyanyelvem, mindenkit egyformán kell képviselnem. Erős lokálpatrióta vagyok, akit feldobnak a sikerek, s elszomorítanak a kudarcok. S az elmúlt húsz esztendőben ez utóbbiból volt sokkal több, viszont úgy gondolom, hogy az elképzeléseimmel tudnék a városnak segíteni, s egy sikeresebb város alapjait lerakni.
– A rimaszombati magyarság is igencsak megosztott, kiderült ez az ún. próbaszavazás során is. Őket mivel tudná maga mellé állítani?
– Mind a megyei, mind a parlamenti választásokon sikerült őket megszólítani, s az akkori rendezvényeinkre eljött a tősgyökeres rimaszombati magyarság java, akik már jól ismerhetnek engem. Most inkább azokat szeretném megszólítani, akik eddig kényelemből vagy más okok miatt nem érdeklődtek sem az MKP, sem a helyi politizálás, a közösségük iránt, akik élik a maguk megszokott, sokszor rohanós életét, de nem érdeklődnek aziránt, hogy milyen lesz ennek a városnak a jövője.
– Az MKP jelen pillanatban nem tartozik a parlamenti pártok közé. Az elmúlt időszakokban a mindenkori kormánypártok sem törődtek sokat Gömörrel, akkor milyen esélye lesz erre egy parlamenten kívüli párt polgármesterének?
– Ne kergessünk délibábot, biztos lesz némi többletsúlya annak a polgármesternek, akinek a pártja kormányon van, de nem igaz az, hogy ebben az esetben kolbászból lesz a kerítés, s ezek a pártok akkor majd kellő figyelmet fognak ennek a városnak s régiónak szentelni. S ne feledjük, hogy a városnak három MKP-s megyei képviselője is van, rajtam kívül Bán Zoltán és Juhász Péter, akik indulnak a képviselői posztokért. A rossz hírekkel már elárasztottak bennünket, tudjuk, hogy üres a városi kassza, tudjuk, hogy az ország gazdasági helyzete sem rózsás, s ebből következik az is, hogy a bőség zavarával nem kell megküzdeni az elkövetkező választási időszakban. Nagyon fontosnak tartom, hogy a győztes polgármester kreatív legyen, rengeteg életrevaló ötlettel, használja ki a határon átnyúló kapcsolatait, pályázatokkal árassza el az uniót, s minden elképzelhető lehetőséget ki kell aknáznia.
– Ahogy mindegyik jelöltnek, biztos Önnek is megvannak a prioritásai, de hadd kérdezzem a sokunkat érdeklő kényes témákról. Kezdjük pl. Kurinccal.
– Tíz évvel ezelőtt megszületett egy csodálatos ötlet Kurinccal kapcsolatban, X milliót sikerült is kimeríteni. Azóta várjuk a csodát, s a milliókat befedte a gyom. Ahelyett, hogy egy átmeneti megoldással Kurincot életben tartották volna, s mindent megtettek volna, hogy a csoda valóra váljon. Meg vagyok sértődve, hogy Kurincot ennyire tönkretették, holott egyszerű megoldásokkal életben lehetett volna tartani. De ugyanez a helyzet a Feketevárossal kapcsolatban is. Mindenki fél tőle, s inkább agyonhallgatják, hisz ha valamit beígér a romáknak valaki, akkor rögtön ellen fordulhatnak a saját sorstársai. Láttuk az elmúlt hetekben, hogy az EU egyes tagállamai nem akarnak újabb terhet a nyakukba venni, ezért tetszik vagy nem tetszik, ezt a neuralgikus problémát nekünk kell megoldani. S hozzá kell tennünk a saját önrészünket is, de uniós pénzek segítségével nagyon gyors megoldást kell találni.
– Ön többször is nyilatkozta, hogy be kell vonni az értelmes romákat a közéletbe, de mintha az MKP listája nem erről tanúskodna.
– A mi csapatunkban négyen is vagyunk olyanok, akiket romafóbiával vádolnak. Sőt engem, már az MKP országos elnökségében is meggyanúsítottak ezzel. A megyei és a parlamenti választások előtt is szinte a régió összes roma polgármesterével tárgyaltam, s a szívügyeim közé tartozik, hogy a Dúsa úti lakóteleppel is sürgősen kezdeni kell valamit. Mert biztos, hogy bűnösek mindazok, akik tönkretették ezt a lakótelepet, de bűnös a város is, hogy annak idején ilyen helyzetbe hozták a romákat, s blokkokba zárták őket messzire a többségi nemzettől. Sajnos, akik ebbe a környezetbe születnek bele, eleve nagyon nagy hátránnyal indulnak. S mi tudjuk, mit jelent a kollektív bűnösség elve, s ezt nem alkalmazhatjuk velük szemben. Ilyen környezetben nem lehet nevelni, esztétikai érzéket fejleszteni, s ezért kell a lehetőségekhez mérten új környezetbe helyezni őket. Azt nem tartanám járható útnak, hogy most költöztessük be őket a fehér többség közé, ahogy egyesek ezt hangoztatják, ugyanis egy bizonyos szocializálódási folyamatnak végbe kell mennie, s ezért mindenképpen támogatnám az ún. szociális lakások megépítését, s a jelenlegi blokkokat le kell rombolni. De a programom részletesen foglalkozik majd ezzel a kérdéskörrel.
– A kérdés viszont az, hogy mennyire lehet egy ilyen programmal roma szavazatokat szerezni.
– Az biztos, hogy nem fogunk se eurót, se lejárt szavatosságú kacsát osztogatni, inkább szeretnénk őket, de természetesen nemcsak őket személyesen is megszólítani.
– Tavaly nyilatkozta, hogy csakis érzelmi alapon lehet megszólítani az embereket. Mit jelent ez a gyakorlatban majd?
– Plakátokat ragasztgatni biztos, hogy nem fogok, olyan jó ragasztókat használtak az előző választások során az embereim, hogy egy kicsit fakultam, egy kicsit megkoptam, de még mindig látható vagyok. Ahogy említette, személyesen szeretnénk találkozni az emberekkel és ismertetni a programunkat. Hangsúlyozni szeretném, hogy egy nagyon tisztes megmérettetésnek szeretnék a részese lenni, s bízom benne, hogy nem egymás lejáratása kerül előtérbe.
– Térjünk vissza a kényes kérdésekhez. Kormányoktól függetlenül, hosszú évek óta ebben a járásban a legmagasabb a munkanélküliség. A város lakossága is folyamatosan csökken, s elsősorban a fiatalok és az értelmiség mentek el. Sokan vetik a jelenlegi vezetés szemére, hogy igazán teremtett lehetőséget arra, hogy új munkahelyek létesüljenek a városban.
– Csak egy hármas összefogással tudom elképzelni, hogy elinduljunk felfelé a gödörből, a város, a megye és a kormány szoros együttműködésével. Sőt ehhez még hozzátenném a határon átnyúló kapcsolatokat is, ráadásul a szomszédos régiók is gyakorlatilag ugyanazokkal a problémákkal küszködnek. Az unió régiókban gondolkodik ma már, s nekünk ezt kell maximálisan kihasználnunk. Mindenkit ide kell hozni, pártszínektől függetlenül, akik akarnak és tudnak tenni ezért a városért. Nincsenek különleges lehetőségeink, ipartelepeink, s pl. az egykori Nehézgépipari Művek telephelyére kiírt pályázat során se a képviselők, se a polgármester nem voltak irigylésreméltó helyzetben, hiszen egyfelől volt egy elvárás, hogy munkahelyeket teremtsenek, másfelől igen nagy volt a kockázat. Nem tudom, hogy abban a helyzetben én hogy döntöttem volna.
– A kényes kérdések közé sorolják a focit is. Nyíltan kérdezem, Ön szerint szüksége van Rimaszombatban első ligás focicsapatra?
– Egyértelmű a válaszom, hogy igen, de más alapokra kell helyezni. Ott voltam az egykori nagy csapat sikereinél, hiszen a fiúk nálam Kokaván ünnepelték a feljutásukat a II. majd az első ligába, s akkor azt kívántam a fiúknak, hogy egy év múlva együtt ünnepeljük az extraligába való feljutást is. S lám, bejött a dolog. De sokszor összpontosításokat is tartottak nálam. Még jól emlékszem Jurkemikre, Szikora Györgyre, s a többiekre. Mivel a focira sem lesz több pénz, sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni az ifjúsági focira, s létre kell hozni egy kft.-t, s a klub nem támaszkodhat csupán a város támogatására, mint ahogy az történt az előző esztendőkben. S mindenekelőtt lelkes emberek kellenek, mint volt pl. Faska bácsi, olyanok, akik nemcsak a szájukat jártatják, hanem megszállottak, mindent megtesznek a klub működéséért, s megteremtik a gazdasági hátteret is a klub működéséhez.
– Az utóbbi években a viták kereszttüzében áll a Gömöri Hírlap és a Gemerské zvesti is. Sokan vitatják a lap létjogosultságát is, míg mások a lap regionális jellegét vonják kétségbe.
– Erős támogatásra van szüksége a lapnak, de meg kell nézni, hol lehet további támogatásokat szerezni rá. S ha már regionális lapként működik, akkor meg kell szólítani ezeket az önkormányzatokat is, akik rövid cikkekkel beszámolókkal is hírt adhatnának magukról. S ha a téli stadionba, az uszodába, a fociba milliókat ölünk, mert kell a városnak, akkor a sokkal szerényebb keretekből gazdálkodó két lapra is ugyanígy kell tekinteni. Ma egyébként sokkal színesebbnek, színvonalasabbnak tartom a lapot, mint mondjuk pár hónappal ezelőtt.
– Hadd kérdezzem meg, hogy ha megnyeri a választásokat, fel fogja hívni a mezőgazdasági minisztert, hogy együttműködést ajánljon neki, esetleg a segítségét kérje?
– Nekem se Simon Zsolttal, se Bugár Bélával nincs rossz kapcsolatom. Meglepett, hogy a Most-Híd a jelenlegi polgármestert választotta, hisz Bugár azzal ment el legutóbb, hogy addig be se teszi a lábát ide, amíg ő lesz a polgármester. Ahogy már mondtam, őket és pártállástól függetlenül mindenkit szeretettel látunk, akik tenni is akarnak ezért a jobb sorsra érdemes régióért.
– Viszont a helyhatósági választások előtt nem született a két párt között semmilyen megállapodás.
– Még mindig érzékeny pont ez mindkét fél számára, s igazából képtelenek voltunk arra, hogy egymást kölcsönösen megszólítsuk. Mi rájuk vártunk, ők talán ránk. De mindenképpen el kell ismerni, hogy Simon személyében egy olyan gömöri képviselője van a pártnak, aki rengeteget dolgozik, s aki az elfoglaltsága miatt nagyon nehezen érhető el még telefonon is. De utólag egy kicsit sajnálom is, hogy így történt.
– Van-e az MKP-nak forgatókönvye arra az esetre, ha nem Ön lesz a befutó, hanem pl. Martiš, Šimko vagy bármelyik a kilenc jelölt közül.
– Mivel ezeket a jelölteket nem támogattuk meg, nem is várhatjuk el, hogy diktáljunk, legfeljebb kérhetünk tőlük. Alázattal beállunk a csapatba, végezzük a dolgunkat, és minden jó ötletet támogatni fogunk. Antagonisztikus ellentétek nincsenek közöttünk, s azt hiszem, hogy bárki győzzön is, képesek vagyunk az együttműködésre.
– Könnyen jött létre az MKP-s lista, hisz a választék elég vegyesnek tűnik.
– Nem volt könnyű döntés, ugyanis nem mindenki vállalta a felkérésünket. Sok kritika érte az előző testület összetételét, hogy sok az orvos és a pedagógus, s erre is szerettünk volna tekintettel lenni. így lesz kétkezi munkás, mint Novák Péter, aki nagyon ügyes vállalkozó, s nagyon sok emberen segített, de a jelöltjeink között van Pataki Sándor, aki korábban a munkaügyi hivatalt irányította, vagy Czipusz Zoltán, a VIA NOVA ifjúsági csoport elnöke. De nem hagyhattuk ki azokat sem, akik már bizonyítottak az évek során, s nem titkoltan szerettük volna megszólítani a tősgyökeres rimaszombatiakat is.
– Ön ismert vállalkozó, s az elmúlt nyolc esztendőben nagyon sokan vetették a jelenlegi polgármester szemére, hogy nem volt képes teljes állásban betölteni a hivatalát.
– Hétszer 24 órát kell dolgozni a polgármesternek, bárki is legyen az. Ami a vállalkozásomat illeti Kokaván, amit húsz év alatt elértem, azt nyugodt szívvel be tudom fejezni, hiszen olyanoknak adtam át a stafétát, akik jobban csinálják, mint én. A városban szerencsére viszont nincsenek érdekeltségeim. Eljött az ideje számomra az újabb kihívásoknak.
Juhász Dósa János interjúja a Gömöri Hírlapban
Felvidék Ma
