Keresztelő János és Jézus igehirdetésének vannak összecsengő pontjai. Ilyen a megtérésre való felszólítás „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa” (Mt 3,2). A bibliában nem ismeretlen fogalom a megtérés, görögül „metanoia”. Az Ószövetségben gyakorta körülírták ezt a jelenséget. A megtért ember szíve az Úrhoz ragaszkdoik (Iz 1,17 Ám 5,14), vagy kissé furcsább kifejezéssel „körülmetéli a szívét” (Jer 4,4). Ez a szövetségi bélyeg spiritualizált változata volt. A metanoia görög szónak megfelelő héber „sub” szó azt jelentette, valaki elfordul a bűntől és odafordul az Istenhez, vagyis erkölcsi fordulatot hajt végre. Ellentétben a középkori kazuisztikára épülő keresztény gyóntatási gyakorlat szemléletével, mely az ember bűneit kategorizálta bocsánatos és halálos bűnökre, az ószövetségi etika az ember életét és etikai magatartását egy úthoz hasonlította. Ez vezethet az Isten felé, ez lesz Jézus szűk útja, de vezethet a bűnösök felé, amelynek vége, hogy egy asztalhoz ül valaki a bűnösökkel. Erről legmegragadóbb képet az első zsoltár fest, szétválasztva a bűnösök és az igazak gyülekezetét. Az Újszövetségben ugyanezt inkább arra a mozzanatra értették, amikor valaki szakít korábbi bűnös életével és új életet kezd. Amit fontos tudni, nem a személyisége változik meg, hanem a személyisége és emberi tulajdonságainak működtetési iránya. A megtérés tehát nem egyszerűen bánkódni értelemben fordíttatik, hanem arra a belső fordulatra utal, amely az embert, aktívvá teszi erkölcsileg jó irányba. Keresztelő János is Jézus is ezzel kezdi igehirdetését, ugyanis az Isten országát, vagy a mennyek uralmát csak azok képesek építeni itt a földön, akik megtértek. Minden egyes ember a megtérésével a messiási idők elközelgését sürgeti. Az Isten országa ugyanis minden jótettel közelebb kerül az emberekhez, és a megtért ember pedig, minden jótettével közelebb kerül az Istenhez. Keresztelő János és Jézus viszonyának vizsgálata a az újszövetségi a bibliatudomány hallatlanul érdekes fejezetéjhez tartozik. Kettőjük működésében volt egy párhuzamos szakasz, erről leginkább János evangéliumából tudhatunk meg halvány részleteket. Találkozásuk történetét örökíti meg egy teológiai irányultságú történet, Jézus Jordánba való megkeresztelkedéséről (Jn 1,36), mely arra hivatott, hogy elsősorban azt magyarázza meg. Hogy, nem János a Messiás, hiszen ez is el volt terjedve. Persze János elhelyezése az üdvtörténetben később is problémát jelentett a hívőknek. Nem tudták eldönteni, János a keresztény egyház szentje, vagy még ószövetségi prófétája. Jézus igazította el ebben a kérdésben tanítványait, amikor kijelentette „a prófétánál is nagyobb van itt”. Persze azt is tudnunk kell, hogy Kr.u 70 környékén még, amikor az evangélium íródik, Keresztelő János közössége és Jézus közössége még nem különült el véglegesen egymástól. Pál sokat vitázik a zsidózó ellenfeleivel, akik egy része Keresztelő János követőiből is kikerülhetett, nem csak a Jeruzsálemi zsidó ősegyházból. Az evangéliumot olvasó híveknek tehát szükségük volt arra, hogy Jézus nyilatkozatára emlékezve megerősítsék kapcsolataikat az új közösséggel, melyet egyedül Jézus keresztsége és a megtérés tart össze. Nem véletlen hogy János keresztségét, és ennek kapcsán János nyilatkozatát is fontosnak tartották megőrizni az evangélisták, igazolván Jézus közösségének legalitását. Keresztelő János prófétai közössége a palesztinai keresztények tapasztalata szerint szintén a zsidó vallás értékes erkölcsi megújulást hirdető csoportjába tartozott. A vita sem zárult le a keresztény egyház és a zsinagóga között. Kafarnaumban, mely csak, kb. 30 kilométerre van az említett jelenet helyszínétől, melyet ma is keresztelésre használnak a Szentföldön, a keresztények összegyűltek a zsinagógában és két sarokkal odébb Péter anyósának a házában is megtörték a kenyeret. A legújabb Galilea kutatás szerint még vagy ötven évig békésen élnek egymás mellett nem döntve el világosan kihez is tartoznak, a zsinagógához, vagy a zsinagógát megújító Krisztushoz. Arról ismertek egymásra, hogy mindkét csoport megtértekből állt, akik elfordultak a formális vallásosságtól és a szív vallásossága irányában mozdultak el. Ezzel példát mutattak minden későbbi korok keresztényének, hogy miden vallásban és felekezetben tisztelje a megvalósított erkölcsi értéket. A megtérés mellett ez az amivel készíthetjük az Úr útját most is.
Felvidék Ma, Virtuális Plébánia-B.Gy.
{iarelatednews articleid=”25695,25682,25641,25566,25414″}
