Valahogy már csak így van ez: Szlovákiában a közélet rezdüléseit gyakran hasonlítjuk a magyarországi helyzetekhez. Ez történik a mai Radičová-interjúban is: ő is többször folyamodik magyar-szlovák összehasonlításhoz. Nos, túl azon, hogy több szempontból Magyarország is nehéz helyzetben van, s valóban számos olyan téma létezik, ahol helyénvaló az összehasonlítás, én két vonatkozást emelnék ki, ahol szintén léteznek párhuzamok, és a két kormány reakciói homlokegyenest ellenkezőek.
Az első egy nehéz gazdaságpolitikai döntés: ki viselje az elmúlt évek állami túlköltekezésének és részben a válság utóhatásainak terheit. Radičová kormánya ráterheli azt a társadalomra, elsősorban az adófizető állampolgárokra. A magyar kormány kockázatosabb, de korrektebb döntést hozott: megpróbálja ráterhelni a hiány egy részét azokra a megaszektorokra, amelyek többé-kevésbé profitáltak az elmúlt évek folyamataiból. Nem veszélytelen ez a döntés és az is világos, hogy a multik bizonyos fokig továbbítani fogják majd a teher egy részét a vásárlók irányában, de ha a társadalmi igazságérzetet nézzük, ez kétségkívül egy figyelemre méltó elmozdulás: világviszonylatban is.
A másik egy számunkra is húsbavágó kérdés: a termőföld tulajdonjogának megszerzése külföldiek által. Szeretném felhívni erre a kérdésre a figyelmet, mert nem hiszem, hogy ez ügyben a szlovák kormány jó döntést hozott. A magyar kormány ugyanis elérte, hogy további három évig nem vásárolhatnak külföldiek földet Magyarországon. A szlovák kormány nem is kérte a moratórium meghosszabbítását: szerintem hiba volt.
Csáky Pál
Felvidék Ma
