Ülök a képernyő előtt és nem hiszek a szememnek. Hétfőn, február 14-én ezt jelenti a TASR ügynökség: „ A Híd és az SaS elutasítja Igor Matovič erőfeszítéseit, amellyel azt a látszatot akarja kelteni, hogy a két párt között viszály van. Nem igaz, hogy a Híd elnöke kétségbe vonta az SaS, sőt Richard Sulík megbízhatóságát.
Az sem igaz, hogy az Igor Matovič SaS- frakcióból való távozása körül kialakult helyzet csorbát ejtett volna a koalíciós partnerek kapcsolatán.”
Még egyszer megnézem, ugyanazt látom. Hétfőn Sulík a jófiú, Matovič a rossz. Szombaton és vasárnap fordítva volt. Csütörtökön és pénteken megint Sulík volt a jó és Matovič a rossz. Bírják követni?
Bugár ideges, kapkod és kétnaponként változtatja a véleményét. Az elektronikus sajtó idején ez nem szerencsés, a kimondott szavak megmaradnak. Nézzük a kronológiát.
A történet minden látszat ellenére nem a múlt héten, hanem tavaly novemberben kezdődött. Köztudott, hogy hat koalíciós képviselő a főügyészről való szavazás során majdnem megbuktatta Radičová kormányát. A szlovák sajtó mint aljas, föld alatti árulókról beszélt ezekről a képviselőkről. Azóta egyre hangosabban jelent meg a parlamenti viták során a nézet, hogy a kiszavazó képviselők mind – vagy nagy részben a Híd tagjai voltak. Ez a momentum jelentős szerepet kapott a múlt heti viták során is. Bugár és társai nagyon idegesek voltak tőle, s mindent elkövettek, hogy követhetetlen ködfelhőbe burkolják nemcsak ezt a tavalyi történetet, de a vesztésre álló állampolgársági törvény körüli tehetetlenségüket is.
Sok felvidéki magyart meglepett ugyanis, hogy Bugár előre kijelentette, ha megbukik is a törvény, a Most nem lép ki a kormányból. Sokan úgy gondolták, Bugár előre bejelentette, nem tekintik kulcsfontosságúnak ennek a törvénynek az elfogadását. Egy kicsit eljátszogatnak vele, de ha nem megy keresztül, az sem lesz olyan nagy baj.
A vita a parlamentben február 9-én, szerdán élesedett ki. A Joj TV a tőle megszokott bulvárstílusban tálalja: ”Matovič a Hídon táncol.” Bugár ugyanekkor keményebben nyilatkozik a TASR-nek: „Ha nem megy keresztül a törvény, nem leszünk kötve a koalíciós szerződés által.” A Joj-nak hozzáteszi: „Mi nem verjük szét a koalíciót, csak figyelmeztetünk, hogy mit okozhat a törvény el nem fogadása. Így nem lehet tovább kormányozni.” Matovič ugyanakkor azt javasolja, vonják vissza a törvényt. Az elemzők megjegyzik, ha tényleg annyira fontos ez a kérdés, miért kell képviselői indítványként megtárgyalni? Miért viselkedik úgy a kormány, mintha nem volna túl sok köze ehhez a kérdéshez? A Pravda febr. 10-ei számában közli február 9-ei kérdését Bugár felé: „Nem kellene a miniszterelnök-asszonynak erőteljesebb álláspontot képviselnie a koalíciós tanács döntését illetően?” Bugár válasza: „Milyen erőteljesebb álláspontot? Ez egy olyan dolog, amiben megegyeztünk.”
Csütörtök, február 10, látszólag drámai nap. A törvény megbukik. Kölcsönös vádaskodások hangzanak el, Matovič és Procházka is megvádolják a hidasokat, hogy a szerződésszegést ők kezdték a Trnkára való kiszavazáskor. Bugárék demonstratívan kiállnak a kamerák elé és bejelentik: nem fognak szavazni addig, amíg meg nem oldódik a dolog. A koalíciós partnerek zsarolásról beszélnek, a parlament blokkolásáról. Megváltozik a vélemény Radičová irányában is: „Felhívjuk a miniszterelnök-asszonyt, hogy cselekedjen.” Matovičról: „Matovič úgy viselkedik, mint egy elszabadult vagon. Felhívjuk az SaS-t, hogy oldja meg ezt a problémát, mint a KDH-t is, hogy oldja meg Procházka ügyét.” (Sme honlap)
És ekkor történik valami, ami Bugár hiúságát érzékenyen érinti. Ivan Horský politikai elemző a következőket mondja a TASR-nek: „Bugár hiszterikusan reagál.” Másnap, pénteken, február 11-én Horský a következőket mondja a Viva rádióban: „Bugár nyilatkozatai inkább egy politikai dilettáns, mint egy érett politikus nyilatkozatai. Meg lehet érteni Bugár idegességét, az MKP szorítja őt, Orbán pedig ignorálja.” Samuel Abrahám politológus a szlovák közszolgálati rádió péntek déli vitaműsorában a következőket mondja: „Bugár reakciója meglepett, nem egy tapasztalt politikus viselkedése, amit a kamerák előtt végbevitt.” A TA3 hírtelevízió esti műsorában elhangzott: Bugár zsarolja a koalíciót. Matovič a Pravda online-nak ezt nyilatkozza: „Becsaptak. Bugár akarta, hogy kizárjanak az SaS-ből. Bugár, aki álnokabb, mint Dzurinda.”
Többen úgy gondolják – e sorok szerzője is -, hogy Bugár csütörtöki keménykedése a szlovákiai magyarok félrevezetését célozta, akik jóakaratúan szurkoltak a törvénynek. Az egész azonban csak játék volt, Bugár pénteken már megint a szlovákok szimpátiájára játszott. A parlamentet kerek 76 másodpercig blokkolták, amíg Sulík be nem rekesztette a februári ülést és meg nem nyitotta a rendkívülit. Bugár a szlovák közszolgálati rádiónak február 11-én erről ezt mondta: „ Mi nem azt mondtuk, hogy blokkolni fogunk. Mi azt mondtuk, hogy a 12. ülésen nem fogunk szavazni addig, amíg meg nem egyezünk. Megegyeztünk, befejeztük a 12. ülést és mehettünk tovább.” Ekkor, pénteken történt az elhíresült bohóckodás is a szlovák tv kamerájával, amelyről mindhárom esti tv-csatorna beszámolt. Üzenet volt a szlovákok felé: nehogy már azt gondoljátok, hogy én haragszom. Játék volt csak az egész, most meg egy kicsit hülyéskedünk. Sok magyar értetlenül nézte ezeket a képeket. Matovičról is szólt Bugár: „Matovičot már kizárták, vele nem foglalkozunk.” (febr. 11.)
Azután jött a hétvége, a Naprendszerben bizonyára csak némely politikusok által érzékelhető turbulenciák következtek be. A Pravda február 12-ei számában még az alábbi mondatok találhatók Bugártól: „Úgy gondolom, Matovič nem irányítható. Ő olyan típusú ember, aki ha ipari kamerát lát, mindjárt interjút is akar adni neki. A probléma abban áll, hogy hazudik. Nem igaz információkat használ.” Sulík a következőket mondja a Sitának február 12-én: „Matovič rossz heyzetbe hozta az SaS-t, mert megvádolta Bugár Bélát és a Most több képviselőjét, hogy novemberben Trnkára szavaztak.”
Sulík vasárnap is tartja a vonalat. „Fellélegeztünk”- mondja, amikor arról kérdezik, hogy történt Matovič kizárása.
Jön azonban a meglepetés. Bugár találkozik Matovičcsal és utána együtt támadják Sulíkot. „Sulík hazudott Matovičnak, amikor azt mondta, hogy a Koalíciós Tanács egyetértett javaslatával. Szintén hazudott, amikor azt mondta neki, hogy a koalíciós tanács egyetértett azzal, hogy megszavazza a Smer módosító javaslatát. Félinformációkkal és hazugsággal azt érte el, hogy én legyek a bűnös Matovič kizárása miatt. ” (TASR, vasárnap, febr. 13.) Elmondja, hogy nem hisz Sulíknak. A TASR ugyancsak február 13-ai híre szerint Matovič kijelenti, sajnálja, hogy problémát okozott Bugárnak és a koalíció többi tagjának. Bugárral kibékültek, Sulíkot viszont már nem tiszteli.
14-én, hétfőn több elemző kiakadt Bugár elfordulása miatt. Nem értették, mire ez a barátkozás Matovičcsal, s miért kellett elfordulnia Sulíktól. A válaszra csak néhány órát kellett várni: mint azt az írás kezdetén leírtam, hétfőn délután Bugár már Sulíkkal adott ki közös nyilatkozatot arról, hogy szeretik egymást és Matovičot ártalmas intrikusnak tartják.
Mit lehet ehhez hozzátenni? Én eltekintek a kommentártól, gondolom, a tisztelt olvasók majd kialakítják a saját véleményüket. A dolog lényege ugyanis nem a politikusok szélhámoskodásában van, hanem abban a sajnálatos tényben, hogy sem márciusban, sem áprilisban nem születik majd használható törvény az állampolgárságról. Idéznék azonban még egy mondatot Bugártól a Pravda február 12-i elektronikus számából: „Ha valakit büntetni akarunk, ki kell találnunk, hogy büntessük meg a magyar kormányt.” Mondja a Most-Híd elnöke, aki állítólag meg van sértődve amiatt, hogy nem kapott meghívást a Máért-ra és a KMKF-re.
Kovács Lajos
